Első ránézésre John Scalzi Vének háborúja című műve katonai science fiction, és nem is téved aki ezt gondolja, de ennél sokkal több: zseniális regény. Éppen ezért a műfajjal jóformán semmiféle múlttal nem rendelkező olvasónak - mint például én - is kifejezetten ajánlom, ha egy igazán jó könyvet szeretne olvasni.
John Scalzi (1969-) amerikai író, első könyve a 2005-ös Vének háborúja, melyet rögtön Hugo-díjra jelöltek, népszerűséget és elismertséget hozott szerzőjének - nem érdemtelenül. 2010-ben megválasztották az Amerikai Science-Fiction és Fantasy Írószövetség elnökévé. Az első rész óta több kötettel bővítette a sorozatot és egyéb műveket is írt, valamint 1998 óta folyamatosan vezeti Whatever című blogját.
A Vének háborúja távoli jövőjében az ember több bolygót is gyarmatosított az űrben, újabbak megszerzéséért pedig folyamatos harcot folytat a Gyarmati Véderő nevű szervezet alkalmazásával. Erre a kevés lakható bolygó miatt van szükség, ami miatt a Földről való kivándorlás is erősen korlátozott. Sokak számára egyetlen ilyen lehetőség adódik az életben: 75 éves korukat elérve jelentkezhetnek a GYV-be és minimum két, maximum tíz év katonáskodás után valamelyik kolónián telepedhetnek le. Ez első olvasatra furcsának tűnhet, de a hadseregbe való jelentkezés nem csak a gyarmati letelepedés miatt vonzó lehetőség: a híresztelések szerint a GYV megfiatalítja a nyugdíjas újoncokat, hogy megállják a helyüket az intergalaktikus hadviselésben.
Ha a kedves olvasó kissé idegenkedik a science fiction műfajától, esetleg soha nem venne a kezébe ilyen témájú köteteket, az kezdje a sort a Vének háborújával. Annyira jó könyvet fog majd a kezébe, hogy garantáltan imádni fogja. Művével Scalzi a sci-fi legnagyobb rajongóinak elvárásait éppúgy kielégíti, mint a műfajtól idegenkedőket. A fantáziát hevesen megmozgató, nagyon jó stílusban megírt történet gyorsan beszippantja az olvasót, és nem engedi el az utolsó oldal elolvasásáig, sőt, még azt követően sem.
Ennek a nagyfokú olvasmányosságnak Scalzi stílusa a titka, aki baromi jól ír, élvezet olvasni a sorait. Azon kevés szerzők sajátosságával rendelkezik, akik apró fogásokkal, időnként szinte észrevehetetlen húzásokkal alakítják maximálisan élvezhetővé szövegüket. A különböző karakterek stílusa életszerű, a káromkodások megjelenése nem öncélú, a megfelelő hangulat eléréséhez elengedhetetlen és nem egyszer a humor forrása is, amivel a szerző amúgy is a jobb fajtából rendelkezik, miközben a humoros és véresen komoly szakaszok időzítése, adagolása is a tökéletest közelíti.
Az olvasmányosság mellett a könyvön való végigrobogás másik elősegítője az érdekes és ötletes alaphelyzet: mindenki szívesen eljátszik a gondolattal, - legyen akár húsz vagy hatvan éves - hogy milyen érzés lenne éltes nagypapa/nagymama korunkban egy újabb, ám igen veszélyes élet lehetőségét megkapni mesterséges fiatalítás útján. Az ember egyik zsigeri félelme a halálfélelem, minden területen próbálja elkerülni, késleltetni, vagy legalábbis elfedni az öregedést, mellyel elég nehéz szembenézni. Erre az ösztönös tulajdonságra hat jó érzékkel a könyv, megragadva és nem eresztve érdeklődésünket.
A kötet nem pusztán egy űrben ide-oda röpködős, lézersugárral földönkívülieket lövöldözős történet, az alaphelyzetből egy halom etikai és filozófiai kérdés vetődik fel, ezek bemutatását nem is mulasztja el Scalzi. A mesterséges megfiatalítás - melynek konkrét módját nem akarom "lelőni" - miatt előkerülő érzékeny kérdések megfelelő mértékben kerülnek elő a könyvben, ezek egyikéhez kapcsolódik a baljós elnevezésű szellemhadtest is, mely talán az egyik legérdekesebb vonulat a regényben, de itt is elkerülném a spoilerezést. A filozófiai és etikai kérdések mellett egészséges mértékben matematikai és fizikai elméletek is szerephez jutnak, nem buta, csihi-puhi könyv a Vének háborúja.
Az ötletes alaphelyzet, az olvasmányosság és a filozofikus vonulat mellett a megteremtett világ kidolgozottsága is erőssége a könyvnek, mely világ egyébként hihetővé varázsolt, az olvasó könnyű szívvel el tudná képzelni egy ehhez hasonló, távoli jövőkép megvalósulását. A fegyverek, űrhajók és egyéb szállítójárművek (űrlift), mellett a sajátos és egyébként remek fordítású találmányok (FejGép, IntelliVér) is kerek egésszé formálják a megalkotott univerzumot, melyhez a különféle, nagy adag fantáziával megalkotott űrlények is hozzájárulnak.
A Vének háborúja - melybe itt bele is lehet olvasni - talán egyetlen negatívuma, hogy az aprólékosan és alaposan felépített világban viszonylag keveset barangolhatunk, a kötet fájóan rövid, nagyjából 250 oldal után búcsút is kell mondani neki: éppen amikorra igazán belelendülnénk. Az elkeseredő olvasó számára vigaszt jelent, hogy az Agave a napokban megjelentette a folytatást, a Szellemhadtestet, mely címe alapján az első rész legérdekesebb vonulatát viszi tovább. Aki pedig még nem tette, sürgősen szerezzen be egy példányt a Vének háborújából és álljon neki, nem fogja megbánni, hiszen ez a könyv az a fajta, színvonalas szórakoztató irodalom, amiből igazán jó csak nagyon kevés akad.
10/9
John Scalzi: Vének háborúja
256 oldal
Agave Könyvek, 2012.
Eredeti cím: Old Man's War
Fordította: Pék Zoltán