A huszadik századi orosz irodalom kiemelkedő alakjának legismertebb művéről már önmagában nehéz bármit is írni, a bejegyzés megírásában az a tény sem igazán segít, hogy legalább három hónapja olvastam a könyvet. A Mester és Margarita évek óta az elolvasandó kötetek listáján szerepelt, mindig a Száz év magánnyal egy sorban, de míg utóbbit évekkel ezelőtt olvastam és nem igazán tetszett, előbbi ezzel szemben nagyon is.
A könyv 2012-es várólista csökkentésem negyedik elolvasott darabja, Mihail Bulgakov (1891-1940) világhírű, csak írójának halála után, 1966-67-ben megjelenhetett regénye. A mű gyorsan sikeres lett az egész világon, nem kellett sok esztendő számára ahhoz sem, hogy igazi kultuszregénnyé váljon. A Mester és Margarita egy sokszereplős, bonyolult, rendkívül sokrétegű és három, egyszerre futó cselekményszállal rendelkező regény.
Kultuszregénnyé válását nagyban elősegíthette, hogy sokrétegűségének köszönhetően egy sor értelmezést tesz lehetővé, attól függően, hogy ki mélyen mélységben, vagy melyik szálat előtérbe helyezve értékeli. A túl sok értelmezés ellenére, vagy éppen azok miatt én most egyetlen kiválasztásától elállok, ezt a regényt mindenkinek magának kell felfedeznie, majd eldöntenie, hogy groteszkségéért, humoráért, abszurditásáért, valamely cselekményszálért, vagy éppen egy egyedi és saját értelmezéséért szereti igazán.
A könyv sajátja eszméletlenül erős hangulata, valamint abszurd karakterek és hasonló helyzetek tömkelege. A már említett humor is erős oldala a regénynek, mely egyúttal számomra időnként rejtői vonásokat is jelent. Komoly irodalmárok, vagy kritikusok valószínűleg itt adnák fel e bejegyzés olvasását, hiszen hogy jövök én ahhoz hogy Bulgakovot Rejtőhöz hasonlítsam? Ám mivel olvasmányaim közül először Rejtő kacagtató és abszurd szituációkban bővelkedő regényeiben találkoztam először ilyesféle humorral, ezért ez a viszonyítási alapom, a hasonló humorra mindig a rejtői jelzőt aggatom.
A szereplők közül Behemót és Azazello alakját emelném ki, nem is mint kedvenceket, hanem mint akik remekül illettek a történetbe és akik alaposan kidolgozott karakterét talán a legjobban kedveltem az olvasás során, a legemlékezetesebb jelenetek egyike s másika pedig kétségkívül Margarita boszorkányos seprűrepülése és a sátán bálja marad majd.
A könyv megjelenése óta számtalan kiadást, filmes adaptációt és színpadi értelmezést ért meg és még mindig - bizonyos körökben - a gyakran olvasott kötetek kategóriájába tartozik, ezen tények mindegyike pedig minőségét és egyetemes értékállóságát bizonyítja.
10/9
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
542 oldal
Európa Kiadó, 1984.
Fordító: Szőllősy Klára
A fordítás alapjául szolgáló mű: Михаил Афанасьевич Булгаков: Мастер и Маргарита
