Librarium

Librarium

Felkavaró tartalom

2015. július 15. - winrudi

Neil Gaiman új novelláskötetének címe (Felkavaró tartalom) és alcíme (A nyugalom megzavarására alkalmas történetek) is egyaránt nagyon találó, de igaz is: a könyv történetei ugyanis tényleg esetenként felkavaróak, de legalábbis megzavarják a mindennapok folyásának nyugalmát, szerencsére ezt a lehető legszórakoztatóbb módon teszik.

gaiman-felkavaro-tartalom.jpg

Neil Gaiman (1960-) angol író a kortárs fantasy egyik legmeghatározóbb alakja, már korábban is írt novellásköteteket, név szerint a Tükör és füstöt (1998), valamint a Törékeny holmikat (2006). Azokhoz nem volt szerencsém, az Óceán az út végénhez és a Szerencsére a tejhez annál inkább, úgyhogy a Felkavaró tartalom című novellafüzért nagy örömmel és várakozással vettem kézbe. A kötet nagyon vegyes, van benne horror, fantasy, mese, vers és még sok minden más is, például Sherlock Holmes-, vagy Doctor Who-történet; nem is beszélve egy Csipkerózsika-továbbgondolásról. Ezért egyébként a szerző már előre bocsánatot kér a Bevezetőben, meggyőződése ugyanis, hogy egy novelláskötetnek egységesnek kell (kéne) lennie, ez pedig a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető annak. Valóban nem.

Külön kedvencem volt egyébként a Bevezető, ez a kb. 25 oldalas kis fejezet, ami egyrészt a fentihez hasonló általános megállapításokat tartalmaz a kötet egészéről, másrészt pedig hosszabb-rövidebb (hol pár sor, hol pár oldal) ismertetőket ad minden egyes novelláról. Ezeken keresztül minden történetről egy kicsit többet tudhatunk meg, legyen szó akár az eredeti ötletről, vagy magának az írásnak a körülményeiről. Ezek nem csak érdekesebbé teszik, de közelebb is hozzák a szerzőt és műveit, nagyon élvezetes megtudni ezeket az apró információmorzsákat.

Mint minden valamire való novelláskötet (legalábbis azok, amikkel eddig találkoztam) ez is vegyes, no nem csak összetételét, de színvonalát, minőségét tekintve is, bár szerencsére nem nagyon, de egy kicsit mindenképpen. Egyszerűen lehetetlen teljesen egységes színvonalat megjeleníteni 24 külön kis mű esetében, óhatatlanul becsúszik egy-egy gyengébben sikerült alkotás is. Ebben egyébként a befogadó olvasó szubjektivitása is megjelenik, nincs olyan ember, akinek ennyi történet pontosan ugyanannyira tetszene, így idővel elkezdi egymáshoz hasonlítani a novellákat, kedvenceket és gyengébbeket kikiáltva: lám, már készen is van a hullámzó színvonal. Ez szinte elkerülhetetlen, az viszont már nehezebben elfogadható, hogy a versek egyike se legyen jó. Gyanakodtam, hogy esetleg a fordítás során veszhetett el valami, de ez nem fordulhat elő minden esetben. Egyszerűen sem témájukban, sem hangulatukban, sem stílusukban nem nyújtanak kiemelkedőt ezek a lírai szösszenetek, legtöbbször inkább csak értetlenséget hagynak maguk után. Persze az is lehet, hogy én vagyok a hülye.

neil-gaiman--010.jpgNeil Gaiman (fotó: Sarah Lee, The Guardian)

Viszont: Gaiman hírnevéhez hűen a néhány kevéssé tetszetős, valamint a tisztességesen megírt történeteken túl néhány olyan lenyűgözően jó gyöngyszemet is átnyújt az olvasónak, hogy bármilyen gyengeséget egy csapásra megbocsátunk. A teljesség igénye nélkül ilyen az Ami Cassandrát illeti; a Le a komor tengerhez; "Az igazság egy barlang a fekete hegyen"; az Aki elfelejtette Ray Bradburyt; a Klikk-Klakk, a Zörgőszörny; az "És zokogni, mint Alexandrosz"; a Semmi óra, és a Fekete kutya. Ezek már egyenként is kis mesterművek, amik az olvasás során többször elégedett mosolyt csalnak az olvasó arcára, hogy aztán borzongatóan jó, libabőrös érzéssel eltelve fejezhesse be az olvasást: ez igen! Ha egy ilyen történet akadna a kötetben, már megérte volna kiadni, szerencsére azért egynél jóval többel találkozunk, mégis csak Neil Gaimanről van szó.

A kiadvány jellemzője a határtalanul szárnyaló fantázia, a bizsergetően jó ötletek, az elgondolkodtató történetek és persze a felkavaró tartalom is: félelmetes tájak, nyugtalanító hangulat, szellemek, szörnyek és egyéb, az elalvást nem igazán segítő elemek. Ha nem kifejezetten ólomnehéz, de azért mégis fajsúlyos; jó stílusú és magas színvonalú nyári olvasmányra vágyunk, és nem ijedünk meg a saját árnyékunktól, akkor a Felkavaró tartalom kitűnő választás lehet. Azért ne lepődjünk meg, ha időnként az olvasást követően is égve marad majd az a lámpa.

A kötetet köszönöm az Agavénak!

10/9

Neil Gaiman: Felkavaró tartalom
362 oldal
Agave Könyvek, 2015.
Fordította: Pék Zoltán, Orosz Anna, Galamb Zoltán, Török Krisztina, Gálla Nóra, Juhász Viktor
Eredeti cím: Trigger Warning

A bejegyzés trackback címe:

https://librarium.blog.hu/api/trackback/id/tr107629312

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása