Yann Martel Pi élete című könyve nem kevesebbet, mint olyan történetet ígér, melynek elolvasása (vagy a filmes adaptáció megnézése) után hinni fogunk Istenben. Ha ezt mindenki számára nem is, de egy olvasmányos, izgalmas, elgondolkodtató, többféle értelmezésre lehetőséget adó, egyszerűen jó olvasmányélményt biztosít az olvasónak. Nagy kedvencem lett.
Az 1963-ban francia-kanadai szülők gyermekeként Spanyolországban megszületett, szokatlan nevű kanadai író, Yann Martel édesapja diplomata volt, ennek köszönhetően gyermekkorában Costa Ricán, Franciaországban, Mexikóban és Kanadában is élt. Az egyetemen filozófiát hallgatott, majd felnőtt fejjel megfordult Iránban, Törökországban és Indiában is, ahol templomokat, mecseteket és állatkerteket látogatott, közel két évet pedig vallásos szövegek és hajótöröttek visszaemlékezéseinek olvasásával töltött.
Martel negyedik könyvét, a 2001-es Pi életét 2002-ben Man Booker-díjjal jutalmazták, mely az év legjobb olyan angol nyelvű kötetének jár, amit Nagy-Britannia, Írország vagy a Nemzetközösség állampolgára írt. A könyv bevallottan egy másik regényen, a brazil szerző, Moacyr Scliar Max and the Cats című művén alapszik, emiatt egyébként Martelt plágiumváddal is illették. A történetből az Oscar-díjas Ang Lee rendezésében 3D-s filmet is forgattak. melyet 11 Oscar-díjra jelöltek, köztük a legjobb film, a legjobb rendező, a legjobb adaptált forgatókönyv vagy a legjobb vizuális trükk kategóriákban.
A könyv főhőse Piscine Molitor Patel, vagy röviden Pi, aki egy francia uszodáról kapta különös nevét. A Pondicherry szövetségi tartományban élő, hindunak született 16 éves fiú megismerkedik a szülővárosában fellelhető másik két jelentős vallással, a kereszténységgel és az iszlámmal is, majd elhatározza, hogy megkeresztelkedik és beszerez egy imaszőnyeget. Családjával egy állatkertet birtokolnak, és egy napon apja úgy dönt, hogy eladják mindenüket és Kanadába költöznek. A Cimcum nevű teherhajó azonban egy éjszaka elsüllyed, a szerencsétlenség egyetlen emberi túlélője pedig Pi Patel, aki hirtelen egy mentőcsónakban találja magát egy zebra, egy orangután, egy hiéna és egy bengáli tigris, Richard Parker társaságában. Utóbbi a történelem során egyébként több valós és fiktív hajótörést szenvedett személy neve volt, innen ered a tigris elnevezése.
A két névadást (Pi és Richard Parker) bemutató rövid történetekben megcsillan Martel ötletessége, mindkettő nagyon jó, utóbbival kapcsolatban pedig Rejtő neve ugrott be. Tudom, javíthatatlan vagyok, de mégis ki másra gondolhatnék egy Szomjas Kitöltetlen nevű vadásszal találkozva? Pi neve egyébként a 3,14-es értékkel jelölt irracionális szám (és görög betű), melynek tizedestört alakja végtelen és periodikusan nem ismétlődő. Ez az irracionalitás a vallások hasonló tulajdonságának párhuzama. A kötet Pinek a nyílt óceánon eltöltött 227 napját dolgozza fel, egy íróval Kanadában folytatott beszélgetésén keresztül, évekkel a történtek után.
A szebbnél szebb borítókkal kiadott magyar kiadás jó fogású és kisalakú kötet. A könyv cselekménye helyszín szerint három főbb részre osztható, ezek pedig India, a Csendes-óceán és egy nyúlfarknyi lezárás: Mexikó. A könyv egésze olvastatja magát, olyan nehéz letenni, mintha alaposan odaragasztották volna a kézbe. Talán a legjobb része az első harmada, mely bölcsességgel, türelemmel, kíváncsisággal, tisztelettel és nagy adag humorral közelít a világvallások felé. A három vallás felvételét a fiú családja ferde szemmel nézi, az ennek köszönhető helyzetek adnak leginkább okot a nevetésre. Ezek sorából is kiemelkedik egy, melyben a három vallás papjai egyszerre futnak össze Pivel és családjával, persze mindegyikük meg van róla győződve, hogy a fiú csak az ő vallásukat követi. A nevetséges helyzeten túl az itt kialakuló vita, melynek során egymás vallását ócsárolják, kitűnő szimbóluma a rossz értelemben túlzásba vitt vallásosság káros hatásainak.
A kötet első harmada nemcsak a vallások, de a zoológia különféle témakörében is gondolatébresztő, érdekesen megközelítve az állatkertek létjogosultságát, bemutatva az emberi kegyetlenség különböző formáit. Mindkét téma felvetését szakértői alaposság kíséri, Martel indiai tartózkodása során a világvallások és az állatkertek világával is behatóan megismerkedett. A szerző egyébként a kötet egésze során kellő biológiai, azon belül is etológiai háttértudásról tesz tanúbizonyságot, a laikus olvasó számára legalábbis mindenképpen.
A Pi élete Man Booker díjat követő új kiadásának borítója (Daniela Kemp)
A kötet második fele Robinson Crusoe-szerű túlélőregény, egy ember küzdelme az elemekkel és önmagával, nem is említve a bengáli tigrist. A könyv addig sem unalmas egy pillanatra sem, amíg száz oldalakon át csak a két nagyon szerethető karakter, Pi és Richard Parker vannak a színen. A Pi élete legnagyobb erőssége abban áll, hogy többféle értelmezésre ad lehetőséget, - ezekből egyébként már legalább öt- vagy hatfélével találkoztam - ezzel az olvasót is bevonva az alkotás folyamatába. Így pedig nemcsak lehetőséget kapunk a könyv nekünk tetsző verziójának "megírására", de a kötet utolsó mondatainak elolvasását követően még napokig, hetekig agyalunk azon, hogy mi is volt ez? A következő bekezdésben az én értelmezésemnek is - képzavarral élve - hangot adok, így annak elolvasását a kötetet még nem ismerők számára nem javaslom, az esetleges SPOILERek miatt. Az írás spoilermentes a következő kép alatt.
A legelterjedtebb értelmezési vita természetesen akörül alakult ki, hogy most akkor az állatos vagy az emberes történet az igaz? Érvek, ellenérvek sorjáznak a különböző fórumokon, a két tábor tagjai igyekeznek meggyőzni egymást. A vita mentén kialakuló értelmezés pedig az, hogy a könyv tanulsága nem más, mint hogy a rideg valóság elviselése Istennel sokkal könnyebb és milyen csodálatos, amikor valaki meg tud alkotni egy szimbolikus történetet az átélt borzalmak palástolására. Nem tagadom ezt az értelmezést, nem is helyezkednék szembe vele, inkább egy másikra hívnám fel a figyelmet, amivel egyébként nem találkoztam. A Pi élete nem(csak) a fentebb leírt értelmezés miatt kelthet valakiben istenhitet, hanem azért, mert a történet is éppen annyira hihetetlen, mint Isten maga, ennek ellenére mégis mindenkinek az állatos változat tetszik jobban, még ha nem is tartja igaznak. "Így van ez Istennel is." - fogalmazza meg Pi a történet sűrített lényegét a cselekmény legmegindítóbb pontján.
A filmes adaptáció olyan erősre sikerült, hogy nem mehetek el mellette szó nélkül. Ang Lee rendező származásának és gyökereinek köszönhetően valamiféle sajátos, jó értelemben vett keletiséggel közelít a történethez, teljes mértékű könyvhűséget fenntartva. Érti a cselekményt, érti egész Indiát és lebilincselő látványvilággal egészíti ki a gondolatébresztő történetet. A 3D-s technikának az Avatar óta nem volt akkora létjogosultsága, mint a Pi életében. Remek beállítások, kitűnő kameramozgások és megelevenedő víziók teljesítik ki az élményt. A látvány pont annyira jólesően giccses, mint az előzetesben felcsendülő Paradise a Coldplaytől. Utóbbinak Mylo Xyloto című 2011-es albumát kifejezetten ajánlom az olvasás mellé, ahogyan a Mitsoura bármelyik dalát is. Az elénk táruló mozgókép nagy része számítógépes animáció, külön ki kell emelni Richard Parker alakját, aki a filmtörténelem legélethűbb CGI-állata, tekintete a székbe szegez, bundája simogatás után kiált.
A címben feltett kérdés megválaszolása nehéz, a könyv a beharangozás ellenére sem vállalkozik rá. Annak ellenére, hogy többen felemlegetik kritikáikban, Martel nem mond ki coelhós óriási igazságokat, de a kötet egésze felkiáltójelként áll kérdőmondatunk után, határozott nyílként mutatva Isten irányába. Ahogyan azt Pi megfogalmazza: "A szerelmet is nehéz elhinni, kérdezzék meg bármelyik szerelmest. Az életet is nehéz elhinni, kérdezzék meg bármelyik tudóst. Az Istent is nehéz elhinni, kérdezzék meg bármelyik hívőt." A Pi életének lenyűgöző történetét is nehéz elhinni, kérdezzük meg bármelyik nézőt. De miért olyan nagy baj, ha nehéz elhinni valamit?
A kötetet köszönöm az Európa Kiadónak!
10/10
Yann Martel: Pi élete
400 oldal
Európa Kiadó, 2012.
Fordította: Szász Imre és Gy. Horváth László
Eredeti cím: Life of Pi