A J.K. Rowling által megteremtett Harry Potter univerzumba illeszkedő Bogar bárd meséi arra vállalkozik, hogy a varázsvilág meséiben műveletlen, mugli gyermekekkel (és szüleikkel) megismertessen öt történetet. Mindezt Bogar bárd gyűjtésében, Hermione Granger fordításában, Albus Dumbledore kommentárjaival. Harry Potter rajongóknak kötelező.

J.K. Rowlingot nem kell különösebben bemutatni senkinek, hiszen nagy valószínűséggel mindenki ismeri, aki a XXI. század első évtizedét nem egy barlangban töltötte, amikor a Harry Potter sorozat óriási sikereket aratott, ismertséget és elismertséget hozva az írónőnek. A szerző nevétől újabban ismét hangos a sajtó, hiszen idén jelent meg első felnőtteknek szánt regénye, az Átmeneti üresedés. Harry Potter világához több kiegészítő könyv is tartozik, mint A kviddics évszázadai, vagy a Legendás állatok és megfigyelésük. A 2008-ban megjelent Bogar bárd meséi is ilyen, a kötet teljes bevétele egyébként egy az írónő által 2005-ben életre hívott jótékonysági szervezet, a Children's High Level Group működéséhez járul hozzá, mely a gyermeki jogok támogatásáért és védelméért küzd, rászoruló fiataloknak igyekszik jobb életet biztosítani.

A könyv öt mesét tartalmaz, ezek a varázsvilágban olyannak számítanak, mint nálunk a Hófehérke és a hét törpe, vagy a Piroska és a farkas: mindenki ismeri őket, minden gyerek legalább egyszer mindet hallotta már életében, ezért a kultúra szerves részét képezik. A muglik (varázstalan emberek) azonban e mesék ismeretétől sajnos kizárva érezhették magukat, egészen a kötet megjelenéséig.

A könyv egyetlen hibája, hogy nagyon rövidke, bő egy óra alatt kényelmes tempóban is végigolvasható. Minden mesénél várnánk, hogy folytatódjon még, egyúttal rövidségükből adódóan könnyű elhinni, hogy ezek amolyan vázakként egy egész világ, a varázsvilág „ősmeséinek” szerepét töltik be. A felvonultatott öt mese közül talán egyértelműen a Három testvér meséje a legjobb, kétségtelen, hogy ennek jutott a legnagyobb szerep a Harry Potter történetekben, főleg a hetedik részben.

A többi mese csak hivatkozási alapként fordul elő, emlékeim szerint a Nyiszi nyuszi és a locsifecsi fatönk címűre Ron mint alapműre hivatkozik szintén a hetedik részben, hitetlenkedve Harry tájékozatlanságán, aki muglik között nevelkedvén nem ismerheti ezeket az elbeszéléseket. A történetek népmesések, élvezetesek, szerethetők, és természetesen tanulságosak is, ahol a jók méltó jutalmukat, a rosszak pedig kiérdemelt büntetésüket kapják meg.

A kötetben helyet kapott egy angolszász vonásokat felvonultató, sötét hangulatú, tragikus mese is, A varázsló szőrös szíve. Ugyanolyan jó, mint a többi, de egy bizonyos kor alatti gyermekeknek talán kissé durva és naturalisztikus, engem Tim Burton munkásságára emlékeztetett. A szerző kedves és szemléletes rajzai mellett Dumbledore említett kommentárai színesítik és humorukkal fel is dobják a művet, időnként sajnos a terjedelemnövelés érzetét keltve, főleg azokban az esetekben, amikor a meséhez fűzött megjegyzés hosszabb, mint maga a történet.

Mint említettem, a Bogar bárd meséi HP-rajongók számára mindenképpen kötelező olvasmány, de másoknak is élvezetes időtöltést nyújthat, hiszen a mesék nem függnek össze szorosan a varázslótanoncok történetével. Ha valakit eddig kivert a víz Harrytől és barátaitól, adjon egy esélyt Rowlingnak ezzel a könyvvel, hátha e rövid és jópofa mesék segítségével megszeret egy új világot, azt a világot, mely nem mellesleg gyermekek millióival - köztük e sorok írójával is - megszerettette az olvasást, és ezért nem lehetünk elég hálásak neki.

10/9

J.K. Rowling: Bogar bárd meséi
128 oldal
Animus Kiadó, 2008.
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Eredeti cím: The Tales of Beedle the Bard