Egy éve és egy napja írtam egy bejegyzést, amiben leírtam azt a 12 kötetet, melyekkel részt vettem az idei várólista-csökkentésben. Ez a törekvés ha nem is csúfos, ám mindenképpen kétségtelen kudarcot vallott, nagyban köszönhetően egy grófnak, néhány nyomorultnak, no meg pár táncoló sárkánynak, de a mérleg összességében mégis pozitív.
A 12 könyvől hatot teljes egészében elolvastam, ezekről még később, kettőt pedig javában olvasok, de nem fogok velük már az év hátralévő szűk tizenkét órájában végezni, négy kötet viszont érintetlen maradt. Ezek Salman Rushdietól Az éjfél gyermekei, Robert Merlétől az Íme, a király!, Kurt Vonneguttól Az ötös számú vágóhíd és Boccacciotól a Dekameron. Utóbbit egyelőre elnapolom (elévelem), a másik hármat viszont átemeltem a jövő évi várólista csökkentésbe, amellyel az újév első bejegyzésében foglalkozom majd. A két jelenleg olvasott kötet Örkénytől az Egyperces novellák és Hugotól A nyomorultak. Utóbbi esetében a mozikban nemrég bemutatott musical feldolgozás is siettet, hiszen mindenképpen meg akarom nézni, de csak a könyv befejezése után.
Annak oka, hogy miért nem fogom fel teljes kudarcként a kihívásban való részvételemet és hogy miért jelentkezem a jövő évire is ugyanaz: bár nem sikerült az összes listán szereplő könyvet elolvasni, amik sorra kerültek, azok egytől egyig kiváló választásnak bizonyultak, és lehet hogy máskülönben még évekig nem vettem volna a kezembe őket. Ezek sorban Babits Mihálytól A gólyakalifa, ami kitűnő könyvnek bizonyult, Daniel Keyestől a Virágot Algernonnak, ami egyik kedvenc könyvem lett, Oscar Wildetól a Dorian Gray arcképe, amit nagyon szerettem volna olvasni és sajátosan kapcsolódik a Babits-regényhez. Aztán ott volt még Mihail Bulgakovtól A Mester és Margarita, amit végre én is elolvasottnak mondhatok és biztos, hogy nem utoljára olvastam el, Kondor Vilmos krimisorozatának második darabja a Bűnös Budapest, ami szintén nem okozott csalódást, végül pedig Alexandre Dumastól a Monte Cristo grófja, amely nemes személyre ráfoghatnám a kudarcot ha akarnám, de nem tennék ilyet.
A nem teljesítés okai között leginkább a recenziós példányok nagy száma, valamint a két monstrum, A nyomorultak és a Monte Cristo grófja húzódik meg, de azért a Tűz és jég dala-ciklust is felelősnek mondhatnám ki, ezek a remek kötetek is sok időt elvettek az olvasásra szánt órákból. A 2013-as listámról azonban majd egy másik bejegyzésben szólok.
Nem igazán akartam általánosságban évet értékelni, mivel ez tavaly is elmaradt, de most röviden mégis megteszem. 2012-ben két könyves nyereményjátékot is hirdettem, az egyiket a Librarium első születésnapján, ezekből a következő évben szeretnék többet összehozni. Erről jut eszembe egy hasonló jelenleg is fut, január 6-ig játszhattok Szergej Lukjanyenko Új őrségéért. Egyre több kiadóval sikerül kapcsolatba kerülni, melynek gyümölcsei a recenziós példányok és az új kötetekről írott bejegyzések. Ennek a vonalnak a bővítése is tervben van, valamint ötlet szinten felmerült több állandó rovat indítása is. Az még azonban a jövő zenéje, hogy ezek közül melyik(ek) valósul(nak) meg, ahogyan az is, hogy mikorra kap új arculatot a blog, mely szintén tervben van a 2013-as évre.
Áttekintésnek legyen elég ennyi, nem maradt más hátra, mint hogy minden kedves rendszeres és alkalmi Librarium olvasónak új kötetekben, tartalmas olvasmányélményekben és olvasással eltöltött hosszú órákban gazdag, sikerekkel, örömmel és szeretettel teli új évet kívánjak. Jövőre találkozunk, ugyanitt! :)
