A skandináv hangzású írónév, a fülszöveg és a túlzás nélkül gyönyörű borító nagy várakozásokat kelt Mette Jakobsen Minou szigete című könyvét a kezébe vevő olvasóban, melyre még A kis herceghez és A végtelen történethez való hasonlítás is rátesz egy lapáttal. A varázs azonban elmarad, hiányérzetet hagy maga után a kötet.

Mette Jakobsen 1964-ben, a dániai Koppenhágában született, jelenleg a Sydney melletti Newportban él, ahol kreatív írást tanít. A szép borítójú, kemény kötésű, kisalakú, utazáskompatibilis és igazán ajándékozni való könyv - melybe bele is olvashatunk - alaphelyzete egyszerű. A helyszín egy északi, hideg, hóval borított kis sziget, itt él a főszereplő kislány, Minou és a többiek: Papa, Mama, Tiszteletes, Ládás és az ő kutyája, Nevenincs. Mama eltűnése - melyet egyedül Minou nevez így, mindenki halottként kezeli - után újabb furcsa esemény történik a szigeten: egy halott fiút sodor partra a tenger.

Ebből az ígéretes helyzetből indulunk neki a cselekménynek, amely azonban a későbbiekben csalódást kelt. Az édesanya elvesztésének sajátos, gyermeki szempontból történő feldolgozása kiváló ötlet, de sajnos nem működik a varázs. Sajátos és furcsa vonulat Papa személye, aki foglalkozását tekintve filozófus, emiatt gyakori Descartes és más egyéb filozófusok és idézeteik szerepeltetése, ám ez erőltetettnek hat. Emellett kissé éles Papa és Mama világszemléletének, a logikus-filozofikus és a kreatív gondolkodásmódnak a szembeállítása. Az egész filozófiás vonal jelenléte olyan érzést kelt, mintha az írónő a "pakoljuk tele a könyvet néhány filozófussal, mert ettől emelkedettebbnek, elvontabbnak és különlegesebbnek tűnik" elmélet mentén gondolkodott volna.

A rövid történet során szigorúan véve nem sok minden történik, hacsak nem említjük a halott fiú jelenlétének időnként morbid, de mindenképpen szokatlan kezelését. E kérdésben is időnként - bár nem mindig - érteni véltem a szándékot, de valahogyan ezt a vonulatot sem sikerült maradéktalanul eltalálni. A könyv általános jellemzői a hideg, a hó, a világítótorony, a bűvészet, a filozófia és a mindent belengő narancsillat, gyakorlatilag ezek mentén épül fel a történet. Sajnos maga a hangulat - mely valahogyan sajátosan skandináv - sem volt kellőképpen erős ahhoz, hogy a többi hibát feledtetve hátán vigye a kötetet.

A cselekmény csúcspontján két jelentősebb eseményre is fény derül a szereplők múltjával kapcsolatban, de az élmény nem katartikus, ehelyett hirtelen vége az egésznek, az olvasó pedig kissé értetlenül, de mindenképp hiányérzettel búcsúzik a Minou szigetétől. A könyv hasonlítását A kis herceghez kissé erőltetettnek, még inkább indokolatlannak tartom, miközben a Minou szigete ifjúsági regénynek furcsa, gyerekkönyvnek talán egy kicsit sok, felnőtt könyvnek viszont kevés.

A kötetet köszönöm a Libri Kiadónak!

10/5

Mette Jakobsen: Minou szigete
250 oldal
Libri Kiadó, 2012.
Eredeti cím: The Vanishing Act
Fordította: Upor László