Librarium

Librarium

Tizennégy kicsi paranoiás

2014. május 07. - winrudi

A halál útvesztője tipikus Dick-regény, hiszen azon túl, hogy izgalmas science fiction, egyúttal az istenségről való filozófiai elmélkedés, ezáltal a puszta szórakoztatás mellett - amit mint talán kitűzött célt egyébként tökéletesen teljesít - van egy mélyebb síkja is, mindeközben még egy izgalmas thriller és krimi keveréke is.

pkd_ahalálútvesztője.jpg

Philip K. Dick (1928-1982) a sci-fi irodalom megkerülhetetlen alakja, egy olyan kultikus, és gyaníthatóan az irodalom egyik legjobb címét magáénak tudható mű mellett, mint az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?, ami a Szárnyas fejvadász című film alapjául szolgált, rengeteg könyv fűződik a nevéhez, mint Az utolsó szimulákrum, vagy a A Frolix-8 küldötte.

1970-es regénye, az egyszer már 1986-ban magyarul kiadott, és most javított fordítással újra kiadott A halál útvesztője a Delmak-O nevű különös kolónián játszódik, egy különös bolygón. A telepre egy bő tucat nagyon különböző ember sereglik, akad itt a teljesség igénye nélkül orvos, pszichológus, teológus, biológus, szociológus, informatikus vagy épp titkárnő is. Különös világ egyébként ez a pontosabban nem meghatározott jövő, például egy jelenleg nem létező, kissé absztraktnak tűnő, új vallás az uralkodó, melyben az ima, mint szakrális jelenség szinte egybeolvadt a technológiával, előbbit ugyanis különféle erősséggel "ki lehet sugározni", hogy eljusson a célba: Istenhez.

Az erősen antiszociális, introvertált és kissé önző egyénekből összeverődött csoport a felettük keringő műhold segítségével megpróbálja kideríteni, hogy mégis mi lehet a célja az ott tartózkodásuknak, ám leküzdhetetlennek tűnő problémába ütköznek, és végül sem segítséget hívni, sem távozni nem tudnak, miközben ottlétük valódi okára vagy céljára sem derül fény. A válogatott személyiségű emberek és a helyzet párosításával egyenes út vezet a gyanakvás és a paranoia mély mocsarába, melynek köszönhetően a kis csoport tagjai együttműködés helyett egymás ellen fordulnak, a másikban látva az ellenséget, az események pedig egyre inkább eldurvulnak, miközben a holttestek egyre csak szaporodnak, mintha csak egy Agatha Christie krimi lapjait pörgetnénk. A cselekmény nyomokban egyébként jellemzőiben és hangulatában is emlékeztet Tíz kicsi négerre (egy kis helyen, ismeretlen okból összezsúfolt szereplőgárda, fokozatosan szaporodó rejtélyek és holttestek).

halálútvesztő.jpg

Ezt a paranoid, pszichotikus, és helyenként pszichedelikus történetet, - melynek megírásához saját, előszóban kifejtett elmondása szerint Dick saját LSD-élményeket is felhasznált - remekül egészíti ki az Agave Kiadóra jellemző jó választású borító, ami különösen erősre, egyenesen brutálisra sikeredett, a fedőlap alsó felének labirintusában szaladó egér a kétségbeesetten kiutat kereső szereplőkre utal, de természetesen szembetűnőbb a felső rész, ami nem csak hogy megragadja a tekintetet, de egyenesen hipnotizálja a szemlélőt.

Dick cseppet sem unalmas, inkább nagyon is érdekes és gondolatébresztő filozófiai és vallásfilozófiai elmélkedésekkel egészíti ki történetét, melynek cselekményvezetése jól szerkesztett, a feszültséget egyenletes arányban adagolja, ahogyan erre a különös és baljós helyzetre adott emberi reakciókat is kitűnően adja vissza szereplőin keresztül. Olvasás közben olyan érzésem volt, mintha ez egy igazán jól sikerült Expedíció lenne, Jeff VanderMeer könyve ugyanis mutat hasonlóságokat a kötettel, csak Dické sokkal jobb annál, és természetesen fordított sorrendben lehetne csak indokolt az összehasonlítás, lévén, hogy A halál útvesztője bő harminc évvel régebbi. Dick ugyanis a rejtélyes alaphelyzet, a hátborzongató környezet mellett nem mulasztja el mélyebb gondolati síkkal, érdekfeszítő cselekménnyel és nem utolsó sorban alaposan és tökéletesen elvarrt szálakkal kiegészíteni könyvét. Az öltések pedig olyan váratlan és nagy horderejű csavarokat (nem is egyet, hanem legalább kettőt) hoznak felszínre, hogy az olvasó nem győzi kapkodni a fejét, majd pedig az utolsó oldalt is becsukva nem tehet mást, mint elégedetten bólint: Dick ezt megint jól megcsinálta, talán az egyik legjobban, nagyon jó és kerek történet ugyanis A halál útvesztője.

A kötetet köszönöm az Agave Könyveknek!

10/9

Philip K. Dick: A halál útvesztője
208 oldal
Agave Könyvek, 2014.
Fordította: Veres Mihály
Eredeti cím: A Maze of Death

A bejegyzés trackback címe:

https://librarium.blog.hu/api/trackback/id/tr916133598

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása