Librarium

Librarium

"Halott vagy. Ennyi. Ég veled."

2014. január 28. - winrudi

Hosszú évek óta megvan már a Halottnak lenni egy példánya Jim Cracetől, de mindig elnapoltam az elolvasását. Őszintén szólva valószínűleg féltem tőle egy kicsit, hogy túlságosan megvisel majd az olvasása, aztán leküzdöttem a dolgot, és beválogattam az idei várólista csökkentés listájába. A félelem alaptalannak bizonyult, ugyanis a könyv egyáltalán nem keltett annyira rossz érzéseket, mint vártam.

halottnaklenni.jpg

Jim Crace (1946-) angol író, aki angol nyelvből szerzett BA-diplomát 1968-ban, majd két évig önkéntesként dolgozott Szudánban. Miután visszatért Angliába a BBC-nek is dolgozott, majd 1976 és 1987 között szabadúszó újságíró volt. Első könyve 1986-ban jelent meg, amit újabb 12 kötet követett, ezek közül kettőt Booker-díjra is jelöltek. Egyetlen magyarul kiadott kötete az 1999-es rövidke regény, a Being Dead 2002-es, szörnyű borítóval "megáldott" kiadása, a Halottnak lenni.

Évekkel ezelőtt valamilyen leárazásnál azonnal lecsaptam a könyvre, amint elolvastam a számomra - egészen addig - ismeretlen író kötetének fülszövegét. A regény két főszereplője Joseph és Celice, két zoológus, a cselekmény középpontjában pedig egy gyilkosság áll, illetve inkább annak előzményei és következményei. A könyv ugyanis nem árul zsákbamacskát, éppen ettől válik érdekessé: már az első sorok elolvasása előtt tisztában vagyunk a legfontosabb eseménnyel, hogy a két főhőst brutálisan meggyilkolják a tengerparton, szerelmük első beteljesedésének színhelyén, ahova harminc évvel azt követően térnek vissza nosztalgiázni, amiért utóbb súlyos árat fizetnek.

Azért igazán jó könyv a Halottnak lenni, mert a "poén" azonnali lelövése ellenére is képes érdekes maradni, és fenntartani az olvasó figyelmét. A cselekmény három szálon folyik, egyrészt a nosztalgia jegyében a pár harminc évvel ezelőtti megismerkedésének körülményeit ismerjük meg apránként; másrészt a gyilkosságtól kezdve fokozatosan haladunk visszafelé, megismerve Joseph és Celice élete utolsó napjának részleteit; harmadrészt pedig szintén a jelenben, a gyilkosságot követően haladunk előre az idővel. Utóbbi szálban Crace maximális naturalizmussal írja le azt a folyamatot, amin a holttestek átmennek a halál beállta után, ebbe az idősíkba később a házaspár lánya, Syl is bekapcsolódik.

jim_crace.jpgJim Crace (fotó: dnaindia.com)

A könyvet két jellemző teszi igazán jóvá és feledhetetlenné. Ezek egyike a már említett naturalista megközelítés, ahogyan a szerző egyfajta tabut megtörve aprólékosan mutatja be a testek lebomlásának menetét. Ezzel már nem sért senkit, hiszen a testek ekkor már csak egyszerű porhüvelyek, a lelkek már nincsenek jelen - ha volt hová távozniuk: bár utóbbi lehetőségét többször is tagadja a könyv, a halál utáni semmi mellett hitet téve.

A másik pedig az előbbihez szorosan kapcsolódva a gyönyörű stílus, a szép nyelvezet. Vélhetően ebben azért a fordítónak, Kemenes Ineznek is nagy szerepe volt, de nem is ez a lényeg, hanem hogy a végeredmény káprázatos. Crace a gusztustalan és undorító részleteket is széppé tudja varázsolni a nyelv erejével, olyan gyönyörű mondatokat alkotva, amiket olvasni puszta gyönyörűség, a naturalizmus és a líraiság sajátos keveredése. Az olvasás előtti félelem pedig már az első oldalak után megszűnt, a regény alaphelyzete ugyanis rögtön a halál (nem hiába a cím), a cselekmény valós idejében Joseph és Celice már halottak, ennek visszafordíthatatlansága pedig furcsa megnyugvást ad, az elmúlást az élet természetes részének tekinti. Annak ellenére képes erre a regény, hogy a halál utáni életet minden formájában tagadja.

Kár, hogy nem vettem korábban kézbe a Halottnak lennit, de lehet, hogy csak jót tett nekem a könyv megvásárlása és a történet befogadása előtt eltelt néhány év, ami szerencsére a regényen mit sem tudott változtatni. Ha Jim Crace többi könyve is legalább ennyire jó, akkor egy kedves hazai kiadó - mivel az Ulpiusban már nem látok reális lehetőséget az életmű folytatására - meghallhatná kiáltásom, és lefordíthatná őket magyarra. Lehet, hogy megérné.

10/10

Jim Crace: Halottnak lenni
210 oldal
Ulpius-ház Könyvkiadó, 2002.
Fordította: Kemenes Inez
Eredeti cím: Being Dead

A bejegyzés trackback címe:

https://librarium.blog.hu/api/trackback/id/tr565786304

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása