Librarium

Librarium

Felnőttmesék Oroszország abszurd jelenéről

2014. március 11. - winrudi

Nagy, vérvörös betűk tökéletes szimmetriában elhelyezve, mögöttük pedig Vlagyimir Putyin, ahogyan cárnak öltöztetve, jéghideg és uralkodói tekintettel néz alattvalóira. Az Orosz népellenes mesék zseniális borítója mögött egy zseniális novelláskötet bújik meg, melynek tizenhat története az abszurd, a humor és a sci-fi segítségével mutatja be Oroszország korrupt, kiüresedett és képmutató politikai elitjét, és felső tízezrét.

glukhovsky_orosznépellenesmesé.jpg

Dmitry Glukhovsky (1979-) orosz író ragaszkodik nevének minden nyelven való angol átírásához, ő ugyanis orosz író helyett globális szerzőként határozza meg magát, ezért azt szeretné, ha neve minden latin betűket használó országban egységes alakban jelenne meg. Első regényét, a Metró 2033-at több kiadó is visszautasította, majd emiatt a szerző 2002-ben ingyenesen elérhetővé tette azt honlapján. Idővel a könyv óriási siker lett, ezt követően természetesen már nyomtatásban is megjelent, sőt, videojátékot is készítettek belőle, a megfilmesítés jogait az MGM vette meg. Azóta Metró 2034 és Szürkület című regényei jelentek meg. Újságíróként dolgozott a EuroNews, a Deutsche Welle és az RT számára, ír a Playboynak, a Harper's Bazaarnak és a l'Officielnek. Jelenleg Moszkvában él, de korábban lakott már Izraelben, Németországban és Franciaországban is, az orosz mellett folyékonyan beszél angolul, franciául, örményül, héberül, de olvas németül és spanyolul is.

Az Orosz népellenes mesék 2010-ben jelent meg Oroszországban Elbeszélések a Hazáról címmel, amiről az oroszok rögtön egy az úttörőknek szóló könyvecskére asszociálnak. Az író azonban felismerte, hogy ez a cím más országokban nem jelentene semmit, ezért a másik címet is ő találta ki. A kötet magyarul 2013 őszén jelent meg, ennek kapcsán az író személyesen mutatta be könyvét Budapesten. A könyvet tizenhat, nagyjából egységes hosszúságú novella alkotja, melyekben egy a közös: mindegyikük ordító társadalomkritika a mai orosz valóságról. A történetek szereplői gazdag, befolyásos emberek, a felső tízezer és/vagy a politikai elit tagjai, elszakadtak a társadalom más rétegeitől, X6-os BMW-k, óriási jachtok, egzotikus nyaralások, és egyéb luxuscikkek által körülvéve élik fényűző életüket.

A társadalmi problémák felismerése Glukhovsky határtalan fantáziájával társul, az elbeszélések remek ötletek kifejtését jelentik. A kötet első novellájában (From Hell) a Gazprom egyenesen a Pokolból szerzi legújabb gáztartalékait. A Mi mennyit ér az orosz építkezéseken dolgozó volt szovjet tagköztársaságokból származó építőmunkások nyomorúságos körülményeit mutatja be, egy egészen abszurd csavarban végződve. A Protézis az újgazdagok művi tökéletesség iránti vágyát gondolja tovább és fejleszti teljes körűvé. A Pánspermia a címadó elméletet egy elsöprő erejű ötlet és a sci-fi ötvözésével képes alig tíz oldal alatt is borzongató és mélyen elgondolkodtató katarzist okozni.

dmitry_glukhovsky.jpgDmitry Glukhovsky (fotó: Tuba Zoltán, Origo)

Kiemelkedik még a novellák sorából a Szélcsend előtt, melyben óriási léggömbök a nyugati szél energiáját fejlesztik pénzzé. Zseniális. Aztán ott van még a Legfőbb híreink, ami az állami híradások visszásságait mutatja be, a tévé számára ugyanis fontosabb, hogy az ország vezetőinek pozitív tetteit újra és újra bemutassa, mint hogy az éppen bolygónkra érkező földönkívüliekről adjon hírt. A Néha visszatérnek két főhősének sajátos viszonya egyértelművé teszi, hogy az orosz politikai élet melyik két szereplőjéről van szó, a szerző sejtet, ismét kritizál és a valóság abszurditására figyelmeztet.

Bármelyik novellával folytatható lenne a sor, mindegyik magában foglal egy kis darabot Glukhovsky fantáziájából. Az első osztályú alapötleteket a humor, az abszurd és esetenként a science fiction segítségével írja elgondolkodtató, sokatmondó és bámulatosan jó novellákká az író. A történetek irodalmi vádiratok a mai orosz valóság ellen, aminek sok összetevőjét azonban - sajnos - nyugodtan más országokra is vetíthetjük. A kötet lapjain egy velejéig korrupt, bűnös, álságos, előjogaikban és pénzükben nagy elégedettséggel elmerülő réteg, a pénz arisztokráciája bontakozik ki; míg az egészen törésig kifeszült társadalmi olló másik szárán ott ülnek a kizsákmányolt vendégmunkások; a média alsó szintjén álló, semmibe vett gyakornokok; az életükben a felső vezetőknél több értelmet találó favágók; vagy éppen az olcsó, nanorobotokkal telepumpált vodkát vedelő, hozzá kutyaeledelt majszoló nyomorultak.

Meglepő, hogy a kötetnek nem volt nagyobb visszhangja a szerző hazájában (és a világon), bár ez már önmagában Glukhovsky egyik állítását látszik igazolni, mely szerint az irodalom nem elég befolyásos ahhoz, hogy igazán nagy robbanást okozzon a köztudatban, mint egy újság, vagy egy tévé csatorna. Ez a tény pedig éppen a kötet által bemutatott berendezkedés újabb jellemvonását jelenti, tovább emelve a könyv szomorú hitelét.

A kötetet köszönöm az Európa Kiadónak!

10/10

Dmitry Glukhovsky: Orosz népellenes mesék
264 oldal
Európa Könyvkiadó, 2013.
Fordította: Abonyi Réka, M. Nagy Miklós
Eredeti cím: Рассказы о Родине

A bejegyzés trackback címe:

https://librarium.blog.hu/api/trackback/id/tr455853647

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása