Évek óta a könyves várólistámon és a polcomon pihent A könyvtolvaj, aminek elolvasására kiváló alkalmat szolgáltatott, hogy január végén érkezik a filmváltozat, úgyhogy beválogattam az idei várólista csökkentés kötetei közé, majd rögtön ennek elolvasásával kezdtem az évet, és milyen jól tettem.

Markus Zusak (1975-) osztrák apa és német anya ausztrál gyermeke, a szülők az ötvenes években emigráltak és Ausztráliában telepedtek le. A 2005-ös kötet az író negyedik regénye, és eddigi legnagyobb sikere, több mint harminc nyelvre fordították le. A magyar kiadás 2010-ben látott napvilágot az Ulpius-háznál, abban az időszakban, amikor a kiadó még adott ki színvonalas műveket, és nem veszett el a Szepesi Nikik, Zámbó Krisztiánok és a mamipornó mocsarában, kár érte.

A kötet egyébként egy gyönyörű borítójú, jó illusztrációkkal (Trudy White) és M. Nagy Miklós remek fordításával gazdagított, közel 600 oldalas, ragasztott kiadvány, de mintha a kötet érezné a saját jelentőségét: a kiadó más köteteivel ellentétben ez nem hullott lapjaira az első olvasást követően.

Markus Zusak (fotó: Tim Bauer)

A történet főhőse Liesel Meminger, az elárvult kislány, aki nevelőszülőkhöz (Hans és Rosa Hubermann) kerül. Mindhárman nagyon jó karakterek, míg Hans imádnivaló, Rosa folyamatos utálkozásával is egészen szerethető. Lieselnek egy jó barátja/szerelme is akad, a tejfölszőke Rudy Steiner személyében. A kislányt Papa tanítja meg olvasni, aki ezután az olvasás szerelmese, majd könyvtolvaj lesz, felolvasásai pedig az óvóhelyen erőt adnak az embereknek, amikor a bombák hullani kezdenek. Az idővel felbukkanó Max miatt pedig felbolydul az amúgy sem éppen zökkenőmentes életük.

A téma egyáltalán nem új, sőt, mondhatnánk, hogy igazi lerágott csont (1939, náci Németország, zsidóüldözés, könyvégetés), na de a forma! Teljesen újszerűen mesél a sokszor hallott borzalmakról, ezzel pedig újat tud mutatni a könyv. A történet narrátora maga a Halál, az író az ő bőrébe - vagy ha úgy tetszik, kámzsájába - bújik, ezzel valami egészen egyedit, újat, egy transzcendens vonulatot hoz a műbe. Érdekes figura ez a Halál, nincs kaszája, ezzel ellentétben remekül ír. Mind találkozunk vele életünk egy pontján, mégpedig amikor annak végén elviszi a lelkünket, a második világháború idején pedig elég sok munkája akad.

Sajátos formai elem, hogy a szerző egy-egy szót, vagy momentumot kiemel a szövegből, egyedi ízt adva az élvezethez. Szintén remek a könyv a könyvben vonulat, hiszen több történetet is kapunk a köteten belül, mindezt nagyon jó illusztrációkkal ellátva.

A hazai mozikba január végén érkezik a 2013-as filmváltozat Brian Percival rendezésében, John Williams Oscar-díjra jelölt zenéjével, a főbb szerepekben Geoffrey Rusht, Sophie Nélisse-t és Emily Watsont találjuk. Az előzetesek alapján a film szépnek és igazán könnyfakasztónak ígérkezik, és már elöljáróban úgy tűnik, hogy Geoffrey Rush szinte maga a megtestesült Hans Hubermann, telitalálat a szerepre.

A könyvtolvaj egy remek stílusban és újító megoldásokkal megírt, sodró lendületű, megrázó történet emberségről, barátságról, értékekről, könyvekről; és a könyvek, a történetek, a szavak szinte végtelen, elemi erejű, - jó és rossz értelemben vett - erejéről. Kedvenc lett.

10/10

Markus Zusak: A könyvtolvaj
598 oldal
Ulpius-ház Könyvkiadó, 2010.
Fordította: M. Nagy Miklós
Eredeti cím: The Book Thief