Első könyvének magyar nyelvű megjelenése alkalmából hazánkban is járt az egyébként magyar felmenőkkel is bíró Timur Vermes, aki Nézd, ki van itt című regényében a jelen Németországába helyezi Adolf Hitlert, és lényegében az ő új könyvét írja meg, kiadós társadalomkritikával vegyítve.

Timur Vermes (1967-) újságíró, író, korábban szellemíróként dolgozott, édesapja 1956-ban hagyta el Magyarországot, innen ered magyar családneve is, amit egyébként úgy ejt, ahogyan mi. A szocializmus idején gyakran nyaralt Budapesten és a Balatonnál, azóta is különleges kapcsolat fűzi hazánkhoz. Első kötete (Er ist wieder da) 2012-ben jelent meg, azóta egymillió példánya kelt el csak Németországban és 28 nyelvre fordították le.

A magyarul Nézd, ki van itt címmel szeptember elején megjelent könyv 2011 Németországába helyezi Hitlert, aki egy üres, berlini telken focizó gyerekek mellett tér magához, a földön fekve, piszkosan. Az ötlet nem példa nélküli, a német diktátort évtizedekkel ezelőtt már Moldova György is felélesztette. A Führernek bőven van min csodálkoznia a német fővárosban útra kelve: egymást érik a törökök, az emberek euróval fizetnek, a kancellár pedig nő. Egy újságosbódéhoz érve az is kiderül számára, hogy 2011-et írnak, így ő viszonylag hamar rájön, hogy valamiképpen átugrott egy bő fél évszázadot.

A kötet külső megjelenését tekintve egyébként rendkívül igényes, az ára kissé borsos (3990 Ft), cserébe azonban az eredeti kiadás ötletes, feltűnő és minimalista borítótervét, és fűzött, keménykötésű, textil könyvjelzővel ellátott könyvet kap kézhez az olvasó. Vermes E/1-ben, a Führer bőrébe bújva meséli el a történetet, megírva ezzel új könyvét. A szerepbe helyezkedésre a szerző saját bevallása szerint a Mein Kampf elolvasásával és a Hitlerről készült videó-, és hangfelvételek alapos tanulmányozásával készült fel. A történet Hitlere viszonylag hamar felismeri tehát, hogy mi történt vele, a miértre sem ő, sem mi nem kapunk választ. Egyébként a diktátor valós személyével a történet egészében kizárólag ő maga, és az olvasó vannak tisztában, a kötet további szereplői egytől egyik imitátornak tartják a főhőst.

Timur Vermes (fotó: Béres Attila, Magyar Nemzet)

Helyzetét gyorsan felismerve Hitler a média világába csöppen, a tévében lép fel, majd saját irodát, titkárnőt és műsort is kap, ahol hangot adhat véleményének. A történet nagy részét azon szakaszok teszik ki, ahol Hitler a technikai fejlődés új vívmányaival (számítógép, e-mail, mobiltelefon) küzd, ezek humorforrásként is próbálnak szolgálni, inkább kevesebb sikerrel. A humorral próbálta a szerző oldani a könyv komolyságát, a viccesnek szánt jelenetek azonban kissé erőtlenek, néhány jó poén azért akad a kötetben.

Vermes arra használja fel főhősét, hogy rajta keresztül véleményt mondjon és kritizálja a politikát, a társadalmat és a médiát is, az új Hitler megmondja a magáét a tévés főzőműsorokról, a bulvárújságokról, a német pártokról (szociáldemokratáktól a zöldekig), Angela Merkelről, a törökökről, vagy éppen az instant kávéról és a müzliszeletről. A vád, amivel a szerzőt többen illették, mely szerint veszélyes túl jó fényben feltüntetni a halott diktátort (véleménye ugyanis sok esetben helyes meglátásokat tartalmaz) badarság, ettől a kötettől senki sem lesz Hitler-hívő, a könyvben vázolt alak pontosan olyan arrogáns, emberellenes és elfogadhatatlan, mint a valós volt: néhány a médiát, vagy a politikát becsmérlő megjegyzése után ugyanis rendre egy-egy vállalhatatlan kijelentés következik. A témában születő alkotások (pl. A bukás) kritikáját általában a hagyományos Hitler-képtől (szörnyeteg, maga az ördög) való eltérés váltja ki, ami egyébként rendkívül káros, hiszen a személyt emberi mivoltából kiemelve gátolják a történtek feldolgozását és az egyediség és az újra megtörténhetetlenség látszatát kelthetik. A könyv Hitlerére egyébként jellemző (mint ahogyan az eredetire is jellemző volt) a politikai korrektség teljes mellőzése, ezúton viszont velős kritikát képes megfogalmazni a fent említett témákban.

Adolf Hitler, 1939. (fotó: AFP/Getty Images)

A kötetben kicsit talán sok a hosszúra nyúlt Hitler-féle elmélkedés, összességében a nagy várakozásoknak köszönhetően kicsit többet vártam tőle, például a humor terén is, ennek ellenére jó szatíra és könnyű olvasmány.

A Nézd, ki van itt nem Hitlerről, vagy nem főleg róla szól, hanem inkább a társadalomról alkot képet, ahogyan tette azt Moldova könyve is az aktuális rendszerről. Ennek a társadalomnak, ennek a népnek pedig sokatmondó a reakciója a felbukkanó alakra: senki sem veszi komolyan, viszont a legtöbben nagyon hamar a hatása alá kerülnek. Ezáltal pedig Vermes bemutatja, hogy miként Hitler, úgy a rá szavazók sem szörnyetegek, hanem emberek voltak, így talán könnyebb lehet megérteni legalább utóbbiakat; valamint, hogy a náci Németország létrejötte és működése nem egyedi, nem megismételhetetlen, bármikor megtörténhet, és bizonyos értelemben meg is történik (lásd pl. Észak-Korea), úgyhogy nem árt résen lenni és megbizonyosodni egy az utcán szembejövő esetleges Hitler hasonmás kilétét illetően. Hátha az igazi.

A kötetet, amibe ide kattintva bele is lehet olvasni, köszönöm a Libri Kiadónak!

10/8

Timur Vermes: Nézd, ki van itt
340 oldal
Libri Kiadó, 2013.
Fordította: Nádori Lídia
Eredeti cím: Er ist wieder da