Önszántamból valószínűleg soha az életben nem vettem volna a kezembe Moldova György egyik könyvét sem (ezt majd később megindoklom), viszont Timur Vermes frissen megjelent és sikeres Hitler-szatírájának megjelenése okán kíváncsi lettem, hogy hasonló témában mit alkotott korábban egy magyar szerző. A kötet rövid is volt, úgyhogy rászántam magam, és végül összességében egyáltalán nem bántam meg.

Moldova György (1934-) kétszeres József Attila-, Kossuth- és Prima Primissima-díjas író, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, aki főként a szatíra és a riport műfajában alkot. A Moldova választott név, eredeti vezetékneve Reif, zsidó származása okán 1944 őszén családjával együtt a budapesti gettóba zárták. Négy évig járt a Színművészeti Főiskola dramaturgia szakára, ahol többek között Csurka István volt évfolyamtársa. Iskolái elvégzése után kazánszerelőként is dolgozott, majd 1955 után sorra jelentek meg novellái irodalmi folyóiratokban, regényei és riportkötetei mellett tizennégy színművét is bemutatták.

Nem olvastam tőle korábban, "kapcsolatunk" annyiban merült ki, hogy az idei könyvhét egyik zivatar sújtotta napján, az eső elől a kisföldalattiba menekülve, a járművön nyomorgó tömegben hirtelen szembetaláltam magam az íróval. Nem tudom, hogy tükröződhetett-e szememben a hirtelen felismerés, mindenesetre néhány hosszú pillanatig furcsán méregetett a szerző, mintha sejtené, hogy enyhén szólva nem rajongok érte. Ennek oka pedig közéleti tevékenységével és politikai meggyőződésével hozható összefüggésbe. Mielőtt mindenki felhördülne, elárulom, hogy messze nem a hamis panelekként használt jobb-, vagy baloldaliságról van szó, az soha nem befolyásolta egy emberről kialakított véleményemet, főleg nem, ha egy művész munkásságának megítéléséről beszélünk. Moldova irányába táplált ellenérzéseimnek forrása Kádár Jánosról kialakított velős véleménye, akit tudtommal zseninek és "proletárszentnek" tart, tagadva bűneit; több könyvet is írt róla (ezeket nem olvastam, ugyanis nem hoz lázba a történelemhamisítás). A probléma ezzel kizárólag annyi, hogy Kádár nem más, mint közönséges gyilkos, akinek több száz ember halála, és százezrek életének ellehetetlenítése fűződik a nevéhez. Nem más, mint a huszadik századi emberellenes rendszerek egyikének hazai kulcsfigurája, idegen érdekek zokszó nélküli kiszolgálója, rövidebben szólva: áruló. Nos egy ilyen "kedves" személy elvakult támogatása önmagában kérdéseket vet fel, az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulások viszont egyenesen vállalhatatlanok, mind emberileg, mind történelmi szempontból, megnézésüktől az ideggörcs kerülget. Ennyit az író személyéről, a bekezdés célja pusztán annak megvilágítása volt, miért nem kedvelem és miért nem fogom soha. Ha ezen valaki (például én) képes túllendülni, akkor kiderül számára, hogy Moldova írni viszont tud, nem is akárhogyan.

Moldova György (forrás: hvg.hu)

Az elsőként 1973-ban, Titkos záradék címmel (később kiadták Hitler Magyarországon címmel is, én ezt olvastam) megjelent százötven oldalas szatíra azzal a gondolattal játszik el, hogy mi lenne, ha Adolf Hitlert az írás jelenébe helyezve "feltámasztanák". Itt pedig ez történik, a történet 1970-ben kezdődik, amikor is felélesztik a második világháború vége óta egy új eljárásnak köszönhetően hibernált náci vezetőt. Mindez zseniális ötlet és érdekes gondolatkísérlet is egyben. A Führer hű segítője, Smidelius azonban úgy dönt, hogy egyelőre biztonságosabb lenne számára, ha külföldre távozna, ez a hely, pedig nem más, mint Magyarország.

Arra számítottam, hogy a humoros történet középpontjában Hitler személye áll majd, de ez nem teljesen igaz, a regény ugyanis igazi görbe tükröt tart a '70-es évek Magyarországa elé, fergetegesen kifigurázva a rendszer visszásságait. A fantáziadús utazás során Budapest mellett vidékre is ellátogatunk, ahol olyan nevekkel is találkozunk, mint Mankó és Járóbot Tröszt, vagy Magyar Művégtag Művek, Hitler még egy magyar hölgy iránt is szerelemre lobban, akit Barna Évának hívnak, időnként igazán rejtői elemek fakasztanak nevetést. Mellesleg az Adolf Hitler helyetti Hitler Adolf és az Eva Braunt kiváltó Braun Éva nevektől hülyét kapok, idióta egy szokás ez, ami oda vezetett, hogy magyar emberek több generációja volt meggyőződve Jules Verne magyarságáról.

A történetet remek karakterek egészítik ki, a kötet rövidsége pedig lehetőséget ad a tömörségre és a kidolgozottságra. Azt nem igazán tudom, hogy mégis ezt hogy adhatták ki 1973-ban, hogy a hatalom olvasta-e, vagy nem, én nem tudom (persze sejtem), de Moldova gyanítható világszemlélete mellett a könyv mégis kiváló szatírája az elmúlt rendszernek, Bacsó Péter A Tanúját idézi. Szóval aki képes attól elvonatkoztatva túllépni a szerző vállalhatatlan megnyilvánulásain és egy rövid, de vicces, jó stílusú kifigurázását olvasná az előző rendszernek, az nem bánja meg, ha kézbe veszi ezt a százötven oldalt.

10/9

Moldova György: Hitler Magyarországon
150 oldal
Maecenas Kiadó, 1992.