Romano Rácz Sándor Cigány sor című rövidke könyvére nemcsak Sólyom László köztársasági elnök hívta fel a figyelmemet, hanem egy barátom is, ezen vélemények hatására került idei várólista csökkentésem mezőnyébe. A kötet nem váltja meg a világot, de érdekes és hasznos információkkal szolgál a cigánysággal kapcsolatban.

Romano Rácz Sándor (1940-) Ecsegen született, a Romano írói nevet felvette polgári neve elé. Magyar cigányként, romungroként írta meg saját élettörténetét, mely nem csak önéletírás, a sorokon keresztül a magyar cigányság helyzete is elénk tárul a XX. század második felében. A szerző cigánytelepen nevelkedett, katonaiskolába járt, majd volt segédmunkás, mezőgazdasági bérmunkás, kőműves, műszaki ellenőr és rövid ideig zenész is. A rendszerváltást követően rövid ideig a politikában is részt vett, előbb az SZDSZ-ben, majd az MSZP-ben, de idővel mindkét pártot otthagyta. 1992-től 2004-ig az ELTE Neveléstudományi Tanszékén vezetett egy cigánypedagógiai szakcsoportot. Nevéhez fűződik az 1994-es Kárpáti cigány-magyar szótár és nyelvtan című kötet megírása.

Az előzetes várakozásaimnál kicsit több volt az önéletrajzi elem, és kevesebb az általános, a cigányságra vonatkozó szakasz, de azért utóbbi is akadt szép számmal. A kötet lapjain különféle szokások, így a településszervezés, az öltözködés, a kommunikáció és az öltözködés terén jelen lévő cigány sajátosságokkal ismerteti meg Rácz az olvasót. Ezek közül az egyik legérdekesebb rész a magyar nyelvben jelen lévő cigány szavakat (csávó, manus, csaj, dzsal, lóvé, gádzsi) érintette. Emellett olyan furcsa fogalmak is előkerülnek, mint a műveszekedés, vagy a kamuhízelgés, nem is beszélve az átkokról. Nem is gondolná az ember, hogy tradicionálisan mennyi fajtája létezik ennek a többség számára visszataszító, ám legtöbbször teljesen komolytalan szokásnak.

A kötet nagyon sok helyzetet hozott fel, amikor azért alakult ki konfliktus cigányok és a többségi társadalom között, mert nem értették meg egymást, azért mert előbbiek sok szokásukban egész egyszerűen mások, mint a többség. A legtöbb esetben azonban ez a másság nem jelent jobbat vagy rosszabbat, egyszerűen csak mást. Az egyik legszemléletesebb példa, amikor az egyik vidéki faluban a helyi cigányok közlekedésre használtak egy régóta elhagyatott kertet, majd miután új pap került a faluba, az elkerítette és elkezdte megművelni a földet, ezért nem tudták megszokott útvonalukat használni. A pap nem értette, hogy miért neheztel rá a cigány közösség: egyszerűen nem tudott a kiváltó okról.

A könyvből kiviláglik a cigányok eltérő viszonyulása a tulajdon fogalmához, vagy a tisztálkodáshoz. Utóbbihoz kapcsolódnak a házon belüli tabuk, például, hogy az altesthez és a felső testhez tartozó ruhákat hagyományosan külön kell mosni, mint ahogyan a férfiak és nők ruháját is; vagy pedig, hogy dolgot végezni nem lehet egy fedél alatt a lakóterülettel, ezért sokszor az angol vécés házat kapott cigányok kijártak/kijárnak a kerti budiba. Az ilyen és ehhez hasonló esetek komoly konfliktusforrásként szolgálhatnak, pedig ahogyan már említettem, legtöbbször félreértéseken és egymás nem ismerésén alapszanak csupán.

A meg nem értettség sajnos politikai szintű is, a kisebbségi önkormányzatok és a nagypolitika szintjén egyaránt, pedig a cigányság jó demográfiai helyzete mellett a legtöbb esetben nyelvi és vallási közösségben is áll a többségi társadalommal, ezért helyzetük hazánk legfontosabb kérdései közé tartoznak. Sok intézkedés mögött mégis a cigányságot illető teljes tájékozatlanság húzódik meg, a legalapvetőbb tényezőként például nem mindegy, hogy romungrokról, beás, vagy oláh cigányokról beszélünk éppen. A könyv rövidségéből is adódó hátránya, hogy csak a problémákat veti fel és tárja az olvasó elé, de megoldásokat nem igazán kínál. Megállapítja, hogy máshogy kéne csinálni a dolgokat, de a hogyan kifejtésével adós marad.

Ennek ellenére a Cigány sor hasznos kis könyv, mely már pusztán témájával és a különbségek eredetének megvilágításával is fontos feladatot lát el, ahogyan a szerző megfogalmazza: "Talán akik eddig kedveltek, de nemigen ismertek minket, cigányokat, most megszeretnek; akik utáltak, ezután egy kicsit kevésbé fognak utálni; és akik továbbra is nagyon utálnak, pontosabban fogják tudni, hogy kiket utálnak." Ehhez annyit lehet csak hozzáfűzni, hogy attól, hogy valaki más, nem feltétlenül rosszabb, ahogyan azt Gryllus Dorka színésznő nagyon találóan fogalmazta meg évekkel ezelőtt egy tévéműsorban: "attól még, mert valaki hangosabban beszél a villamoson, ha megvágja a kezét, az ugyanúgy fáj."

10/8

Romano Rácz Sándor: Cigány sor
136 oldal
Osiris Kiadó, 2008.