A magyar kultúra napját 1989 óta január 22-én ünnepli az ország, 1823-ban ezen a napon fejezte be Kölcsey Ferenc a Himnusz kéziratát. Az emléknap alkalmából magyar művek széles skálájáról szemezgettem. A teljesség igényét mellőztem, egy ilyen összeállítás esetében ilyesmire törekedni lehetetlen. A mai bejegyzésben nem példátlan, de rendhagyó módon túllendülünk a könyvek világán.
Irodalom
Az első helyen azért mégiscsak a könyvek szerepelnek, a tavalyi év három legmeghatározóbb magyar olvasmányélményét válogattam össze, a legnagyobb szubjektivitás mellett.
1. Szerb Antal: A Pendragon-legenda
Az oly sok magyar művészhez hasonlóan tragikus sorsú Szerb Antal regénye az egyik kedvenc könyvemmé vált, mindent felvonultat ami egy jó olvasmányhoz kellhet: izgalmas, kissé misztikus történet, remek karakterek, humor, kiváló hangulat és szépirodalmi köntös. Csak ajánlható.
2. Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad!
Az olimpiai bajnok úszónő és kiváló jellem harca hol az életben maradásért, hol az álmaiért. Lecke emberségből és küzdeni tudásból, jó adag derűlátó humorral és életszeretettel fűszerezve. Maradandó olvasmányélmény.
3. Jókai Anna: Ne féljetek!
Lehengerlő erejű, sajátos stílusú és nehéz mű öregkorról, visszatekintésről, halálról. El kell olvasni! A regény hangoskönyv formában ingyenesen elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalán.
A kedvenc magyar versem, Kosztolányi Dezső Halotti beszéde, a kedvenc magyar színészem, Latinovits Zoltán előadásában. Leírhatatlan:
Film
Az 1976-os Az ötödik pecsét Sánta Ferenc író azonos című 1963-as regényének feldolgozása, Fábri Zoltán rendezésében. A cselekmény elején egy társaság erkölcsi kérdésekre próbál meg választ találni, ám ekkor még nem sejtik, hogy a feltett kérdésekre a nyilasok kínzókamrájában az élet kéri majd a válaszokat. A filmben olyan színészek jelennek meg, mint Őze Lajos, Márkus László, Pécsi Ildikó, Latinovits Zoltán vagy Cserhalmi György. Fábri filmjét 1977-ben Arany Medvére jelölték a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. A teljes film elérhető a youtube videómegosztón, angol felirattal:
Fotográfia
Munkácsi Márton (1896-1963) kolozsvári születésű, később Martin Munkácsi néven vált világhírűvé. Munkácsi megújította a divatfotózást, modelljeit a rideg stúdiókból kivitte a szabadba és ezzel valami egészen újat alkotott. Portréin olyan kortárs világsztárok köszönnek vissza, mint Fred Astaire, Marlene Dietrich, Louis Armstrong vagy Katharine Hepburn.
André Kertész (1894-1985), erdeti nevén Kertész Andor, magyar származású fotóművész. Munkáiban a fényjátékok, az absztrakt és a magyar vidéki hétköznapok egyaránt megjelentek.
Építészet
A tavaly szeptemberben elhunyt Makovecz Imre (1935-2011) személyét politikai szerepvállalásai miatt komoly viták övezik, ám az organikus építészet óriásaként munkássága vitathatatlan értékeket közvetít és ez utóbbi a lényeg. Nevéhez fűződik - többek között - a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai campusa is. Utolsó alkotását, a makói Hagymatikumot a napokban nyitották meg a nagyközönség előtt.
Zene
A szintén tragikus sorsú színész-, és énekesnő Karády Katalin (1910-1990) élete csupa rejtély, még a születési idejében sem lehetünk teljességgel biztosak. Élete során kijutott neki a sikerből és a szeretetből éppúgy, mint a száműzetésből és a kínzásból, ám végig ember tudott maradni: 1944-ben ékszerekért gyerekeket mentett meg a kivégzéstől. Hangja éppen olyan, amilyen az élete volt:
A Mitsoura együttes zenéjét összetéveszthetetlen hangzás jellemzi, ami főleg Miczura Mónika páratlan énekhangjának köszönhető. A Mitsoura zenéjében a hagyományos cigányzene elektronikus elemekkel keverve egyedi élményt nyújt, koncertjeiken a színpadképhez a laptop ugyanúgy elválaszthatatlanul hozzátartozik, mint a cimbalom.
Az emléknaphoz kapcsolódó rengeteg program közül egyről a Librarium is hírt adott, ez pedig nem más, mint a budapesti KÖKI Terminál bevásárlóközpontban tegnapelőtt megnyílt KMO Nyitott Könyvespolc.
A bejegyzés - mint említettem - szubjektív és hiányos, hiszen olyan művészeti ágakat mellőz, mint a festészet vagy a szobrászat, hogy csak a legjelentősebbeket említsem. Célja nem az, hogy átfogó képet nyújtson a magyar kultúráról, hanem hogy néhány kiváló és értékes mű, alkotás, teljesítmény felmutatásával ráébressze az olvasót a magyar kultúra gazdagságára és sokszínűségére és további kutakodásra sarkallja a magyar kultúra napján.
