Nagy várakozások előzték meg részemről A Pendragon-legenda olvasását, és nem is kellett csalódnom. Nem csak a regény vált egyik kedvencemmé, de a tragikus sorsú író is felhívta vele magára a figyelmemet, komoly késztetést keltve bennem arra, hogy életművének további darabjait is felfedezzem. Ennél jobb első benyomást nem is tehetett volna.
Szerb Antal (1901-1945) Budapesten született asszimilált zsidó családban, születésének és halálának évszáma indokolni látszik a már említett tragikus sorsot. Római katolikus neveltetésében szerepet játszott keresztapja, Prohászka Ottokár és a piarista gimnázium, ahol magyar tanára Sík Sándor volt. A budapesti egyetem bölcsészkarán végzett magyar-német szakon, 1924-ben doktorált. Nem csak költő, író és műfordító (Giacomo Casanova, Eric Knight, William Somerset Maugham, P.G. Woodhouse) volt, de irodalomtörténész is (Magyar irodalomtörténet, A világirodalom története).
1944-ben munkaszolgálatra hívták, előbb Fertőrákosra majd Balfra került, ahol 1945. januárjában hunyt el kényszermunkatáborban. Balfon egy tömegsír szolgált nyughelyéül, majd exhumálását követően a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben helyezték örök nyugalomra. Jelenleg is itt nyugszik.
Az 1934-es Pendragon-legenda esetében egy érdekes alaptörténet ötletről beszélhetünk, mely keveredik a természetfeletti misztikummal. A cselekmény az Egyesült Királyságban élő, az eseményekbe belesodródó tudós, Bátky János főszereplésével bonyolódik egy óriási vagyon öröklése körül. A Librarium blogban korábban már megjelent egy ismertető, Hetty King billentyűzetéből, mely addigi érdeklődésemet csak tovább fokozta a mű elolvasása iránt.
A történet helyszíne felváltva London és a ködös-kísérteties Wales, tökéletes helyszínként hátteret biztosítva a cselekmény alaphangulatához. A Pendragon-legendát jellemzik a Rejtő Jenőre hajazó motívumok, ha hatásvadász szeretnék lenni, nevezhetném a szépirodalom Rejtő-regényének. Ilyen motívum a kitűnő - és rejtői - mellékszereplők felvonultatása, elég csak a szó szerint kimagasló fizikummal és hatalmas étel-ital fogyasztási képességgel megáldott német hölgyet, Lene Kretzsch-t megemlíteni.
"Beértünk a könyvtárba. Keskeny és rendkívül hosszú terem, a falakon körös-körül rengeteg könyv, nagyobbára egyenruhában, a rózsakeresztes Pendragon-címerrel. Elöntött a semmihez sem hasonlítható melegség, amit mindig érzek, ha sok könyvet látok együtt. Legjobb szeretnék ilyenkor henteregni, fürödni a könyvekben, szagolni a régi könyvek csodálatos porszagát, minden pórusommal könyvet érezni."
A regénynek nagyon erős hangulata van, ezen túl - ha jelzőket kéne ráaggatnom, azt mondanám - izgalmas, érdekes, vicces, fordulatos és időnként még félelmetes is. Egy igazi kalandregény, szellemhistóriával, Rejtő-regénnyel és egy visszafogottabb sci-fivel keverve, szépirodalmi köntösben. Ha ismét a hatásvadászat módszerével élnék, azt áhítva, hogy ettől még többen kézbe veszik majd, írhatnám, hogy a Pendragon-legenda a magyar Da Vinci-kód. Ezzel azonban nem mondanék teljesen igazat, hiszen ezzel a csúsztatott hasonlattal lealacsonyítanám Szerb Antal művét, mely nem csak hogy jóval korábbi és egészen más kategóriába tartozó, de sokkal színvonalasabb, viccesebb, jobb. Biztos vagyok benne, hogy ezen összehasonlítás nélkül is kellő érdeklődésre tarthat számot a regény, saját, önálló értékeivel.
Visszatérve az író életrajzához: a XX. század sokadik tragédiája, és a tettesek felelőssége, hogy egy ilyen kaliberű, hosszú és sikeres karrier alig közepén álló, fiatal írót vettek el Magyarországtól és az egész világtól. A részvéten és a mély szomorúságon túl csak egy szó jut eszembe: jellemző.
A Pendragon-legenda olvasása közben nyilvánvalóvá vált, hogy a regény egyszerűen filmvászon után kiált, egy remek film "alapanyagául" szolgálhatna: volt szerencsém egy nyomasztóan csúnya kiadást olvasni, de a történet annyira eleven volt, hogy szinte leugrott a lapokról és egy idő után fel sem figyeltem a borítóra. Rövid internetes kutakodás után ráleltem egy filmes adaptációra, Révész György 1974-es játékfilmjére, Latinovits Zoltán főszereplésével, amit ezennel rögtön képzeletbeli filmes várólistámra helyeztem. Érdemes lenne újra elővenni ezt a történetet és egy színvonalas filmet forgatni belőle, lenne rá igény.
Amíg azonban erre nem kerül sor, itt van nekünk a Latinovits-film és természetesen a könyv, amit ezennel bárkinek meleg szívvel ajánlok, aki szeret olvasni. Nem fog csalódást okozni.
10/10
Szerb Antal: A Pendragon-legenda
254 oldal
Kriterion Könyvkiadó, 1979.
