A várólista csökkentés arra is jó, hogy végre olyan írók kötetei is sorra kerülhessenek, akiktől már nagyon régóta tervez olvasni valamit az ember, de valahogy mindig van egy másik újdonság, vagy egy rég áhított klasszikus, amit szívesebben olvas el az ember. Most végre Ljudmila Ulickajától is olvashattam, és bár annyira nem tetszett az Imágó, mint vártam, így is nagyon jó könyv.

Ljudmila Ulickaja (1943-) a kortárs orosz irodalom meghatározó alakja, a 2009-ben a 16. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége volt, de azóta is megfordult már hazánkban. Ulickaja a Moszkvai Állami Lomonoszov Egyetemen szerzett biológus diplomát. Két évig genetikusként dolgozott, de a munkahelyét szamizdat kiadványok terjesztése miatt megszüntették, ekkor hagyott fel a biológiával. Kilenc évig munkanélküli volt, gyerekeit nevelte, majd fokozatosan az irodalom felé fordult, és végül lassan de határozottan felfelé ívelő írói karrierje nyomán mára sikeres szerző, mind hazájában, mind külföldön: műveit több, mint harminc nyelvre fordították le.

2011-es regénye, az Imágó három főszereplő, három barát, egy zenész, egy költő és egy fotográfus életútján keresztül mutatja be a Szovjetunió mindennapjait Sztálin halálától egészen Gorbacsovig. A szerző végigveszi főszereplői életének állomásait, iskolás koruktól egészen felnőtt korukig, halálukig ívelő folyamatként, miközben a Szovjetunió történetének második felét is alaposan lefesti, annak minden jellemzőjével együtt. Sajnos túl régen - közel két hónapja - olvastam a könyvet ahhoz, hogy olyan mély és hosszú értékelést kapjon, mint amilyet megérdemel, de az élet már csak ilyen. 

Ljudmila Ulickaja

A leghatározottabb jellemzőként a nagyon alapos, mondhatnám oroszos mélység és részletesség maradt meg, ahogyan Ulickaja vázolja előttünk, mit is jelentett a Szovjetunióban élni, és megpróbálni embernek maradni. Mindenkinek melegen ajánlom tehát a kötetet, aki ennek megismerésére vágyik. Mindeközben főszereplőinek karakterei révén sikerül a szerzőnek a művészeteket is bevonni a történetbe és mind az irodalom, mind pedig a zene világába gyakori hivatkozásokat tesz, ez a regénybe ágyazott kultúrtörténet pedig nagyban gazdagítja a könyvet. Elképzelhető, hogy az elvárásaim voltak túl nagyok, de úgy éreztem, hogy egyrészt időnként túlságosan hosszúra nyúlik ez a tabló; másrészt pedig valami megmagyarázhatatlan plusz mintha hiányzott volna a kötetből, de így is remek olvasmánynak bizonyult.

Az Imágó alapkérdése pedig nem más, mint hogy a XX. század második felének Szovjetuniójában a gyerekek képesek-e felnőve túllépni az imágó állapoton és a bábból kibújva valami teljessé kifejlődni. Ez a hely és idő azonban finoman szólva sem kedvező környezet, így az átalakulás során csak kétfelé vezet út, kifelé és befelé. A befelé fordulás végén a halál, a kifelé tartón pedig a külföld várja az utazót.

10/8

Ljudmila Ulickaja: Imágó
622 oldal
Magvető Könyvkiadó, 2011.
Fordította: Goretity József
Eredeti cím: Зелёный шатер