Martin Doerry könyve, a "Megsebzett szívem" - amit az idei várólista csökkentés alkalmából olvastam - nagyon érdekes darabja a holokausztirodalomnak. A szerző ugyanis megjegyzéseivel és összekötő szövegekkel ellátva saját nagymamája levelezését adta ki, ami azért fontos történelmi szempontból, mert ezek az írások nem csak a lánykori szerelmeket, de a kényszermunkatáborban töltött mindennapokat is felvázolják: a nagymama, Lilli Jahn ugyanis zsidó volt.

Martin Doerry (1955-) Lilli Jahn legidősebb lányának, Ilsének a fia. Doerry a Tübingeni Egyetem szerzett diplomát németből és történelemből, majd DAAD ösztöndíjjal a Zürichi Egyetem hallgatója volt, történelemből 1985-ben doktorált. 1987 óta a Der Spiegel nevű lapnál dolgozik, jelenleg az újság egyik szerkesztője. 2002-es könyvében nagymamája, Lilli Jahn leginkább öt gyermekével folytatott magánlevelezését adta ki, a kötetet tizenkilenc nyelvre fordították le, magyarul 2004-ben jelent meg.

Doerry a nagymama életútját teljes alapossággal rajzolja meg előttük, egészen a család gyökereitől kezdve, majd Lilli gyermekkorával, és egyetemi éveivel folytatva. Az értelmes és művelt nő alakja gyorsan lenyűgözi az olvasót, Lilli rajongott a művészetekért: irodalomért, zenéért, festészetért. Mindezt pedig barátaival és családtagjaival folytatott irodalmi értékű levelezésében örökítette meg akaratlanul is az utókornak. Fájdalmas a felismerés: hol van már ez a fajta kultúra a mai világban?

Lilli férje nagy szerelme, a szintén orvos Ernst Jahn lett, akinek alakját minden szándékom ellenére sikerült megutálnom, tettei és azok következményei nem tudtak mást, mint undort kiváltani belőlem. Kezdve azzal, hogy miközben csúnya szóval élve Lillit hülyítette, azért egy másik nőért is dobogott ám a szíve, amit Lilli persze fájlalt, de szinte még ő esedezett Ernstnek, hogy őt válassza. Az Amadé becenevű Ernst jelleme aztán a háború éveiben csúcsosodik ki, vagyis éppen mélypontját éri el: miután öt gyermeke született Lillitől, egy másik orvosnővel szűrte össze a levet, aki terhes lett tőle. Válásával pedig gyakorlatilag a halálos ítéletet mondta ki Lilli felett: neki addig kizárólag - nem zsidó - férje nyújtott védőernyőt a deportálások időszakában. Ernst amúgy később sem jeleskedik sem emberként, sem apaként: olybá tűnik ugyanis, hogy magukra maradt gyermekeinél új családja sokkal fontosabb volt számára, és túlságosan Lilli kiszabadítása sem hozta lázba.

Lilli Jahn

De hagyjuk is Enstet, hiszen a történet főszereplője Lilli, aki minden kezdeti szerencséje ellenére 1943 őszére a breitenaui átnevelő-munkatáborban (majd idővel végül Auschwitzban) találja magát, elszakítva gyerekei mellől. Velük folytatott levelezése innentől válik drámai olvasmánnyá: elképzelhető az anya bánata, de ugyanakkor a gyermekek kétségbeesése is. Leginkább a két legidősebb lány, Ilse és Johanna levelezett Lillivel, és persze a hadseregbe besorozott fia, Gerhard. Ilse egyébként az anyai és házvezetőnői szerepet is átvette a családban, lenyűgöző talpraesettségről és érettségről téve tanúbizonyságot. A három legidősebb gyerek közül Gerhard alakja a legérdekesebb, ő ugyanis sajátos ellentmondásba kerül saját magával: míg végre büszke lehet rá, hogy félzsidóként elfogadja az aktuális világrend, és légvédelmi szolgálatra hívják; ugyanakkor ugyanez a rend és hatalom az, amelyik végleg elszakítja tőlük saját édesanyjukat.

Megkapó a levelek hangvétele is, egyrészt természetesen Lilli sok szörnyűséget hallgat el gyermekei elől, ezekre másokkal végrehajtott levélváltások során derül fény. Aztán ott vannak Ilse írásai, melyek leginkább - persze anyja fájó hiánya mellett - az elvégzett feladatokról és azok nehézségéről szólnak. Végül pedig a kedvenceim, Johanna levelei, aki koránál fogva gyermeki lelkével fontosnak tartja igazán jelentéktelennek tűnő, ám számára mégis fontos események elmesélését: sajátos például, hogy egy új háziállat, egy papagáj alakja milyen fontossághoz jut, főleg a háttér ismeretében. Ez a naivitás azonban kedves, megmosolyogtató és szívet melengető, erre pedig alighanem Lillinek is szüksége volt a munkatábor elviseléséhez, ahogyan szüksége van nekünk olvasóknak is.

Doerry könyve ugyanis lelkileg nagyon megterhelő olvasmány, de mégis ki képes megrendülés nélkül olvasni egy gyermekei után szinte elviselhetetlen mértékben vágyódó édesanya; és ugyanakkor az anyjukat folyamatosan hiányoló, utána síró gyerekek sorait? Minden egyes levél újabb darabot tép ki a lelkünkből, hogy a kötet végére szinte teljesen kiüresedjünk, egy idő után már nem lehet több szenvedést befogadni és feldolgozni. A "Megsebzett szívem" amellett, hogy legteljesebb közvetlenségével és egy család tragédiájának bemutatásával mikrotörténetet mesél, mindez illeszkedik egy kor, egy nép, egy ország makrotörténetébe is; sőt, arcot, személyiséget és érzéseket ad a holokauszt több milliónyi áldozatának, ezzel pedig segíthet abban, hogy ők is kilépjenek a sorok közül, és ne pusztán nevek legyenek egy fájdalmasan hosszú felsorolás lapjain.

10/9

Martin Doerry: Megsebzett szívem - Lilli Jahn élete 1900-1944
398 oldal
Európa Kiadó, 2004.
Fordította: Murányi Beatrix
Eredeti cím: "Mein verwundetes Hertz"