Librarium

Librarium

A barkácsmese vége

2014. május 27. - winrudi

Az első két részt magyarul kiadó Ad Astra háza táján bekövetkezett változások nyomán sajnos megkésve, de végül mégis megérkezett magyarul Scott Westerfeld ifjúsági steampunk trilógiájának zárókötete, a Leviatánt és a Behemótot követő Góliát. A szerző ezúttal sem okozott csalódást, a regény ugyanis legalább annyira jó, ha nem jobb, mint az előző kettő.

Goliat.png

Scott Westerfeld (1963-) amerikai sci-fi író, aki jelen sorozat mellett leginkább a Csúfok című disztópikus trilógiája miatt ismert, és elismert tagja a kortárs irodalomnak. A trilógiát lezáró ifjúsági kötet az előzőekhez hasonlóan egy alternatív múltban játszódik, itt ugyanis az első világháborút a különféle gépeket magas színvonalon alkalmazó barkácsok, és a genetika tudományát hatékonyan használó, ezáltal pedig koholt, új állatfajokat létrehozó darwinisták között zajlik. A főhősök ismét Sándor herceg, az Osztrák-Magyar Monarchia titkos trónörököse; és Deryn Sharp kadét, a magát fiúnak kiadó aeronauta lány. Természetesen a jól ismert mellékszereplők (Dr. Barlow, Klopp mester, Volger gróf, Bovril, Newkirk, Eddie Malone) is ismét jelen vannak, de persze újakat is köszönthetünk a kötet lapjain: Nikola Tesla, Adela Rogers, Pancho Villa, William Randolph Hearst.

A könyveket szerető közösség a legteljesebb mértékben hálás lehet a Ciceró Kiadónak, egyrészt mivel egyáltalán átvállalták a trilógia magyar kiadásának befejezését az Ad Astrától, másrészt mert az első két részhez tökéletesen passzoló kötetet adtak ki, így a trilógia egységes egészet alkot. A harmadik és egyben utolsó rész cselekménye ott folytatódik, ahol a Behemót isztambuli kalandjai véget értek. Sándor és Deryn a Leviatán fedélzetén utaznak Szibéria felé, hogy segítsenek Nikola Teslának: a tudós ugyanis úgy tűnik egy olyan találmány birtokában van, mely képes lehet véget vetni a háborúnak, és az értelmetlen öldöklésnek. Azért ahogyan azt már megszokhattuk, ismét sem megy ám minden olyan simán, kaland kalandot, fordulat fordulatot követ, melyeknek bővebb ismertetésétől a spoilerezés elkerülése végett eltekintek.

góliát2.jpg

Westerfeld zseniális a színvonal és egyúttal a feszültség egyenletes szinten tartásában, egyik kötetre sem voltak jellemzők az ellaposodó, vagy nem igazán sikerült szakaszok, ez pedig a zárókötet esetében fokozottan igaz: ha lehet, a szerző még inkább rákapcsol a fordulatszámra, a cselekmény sebessége így még szédítőbb, a végeredmény pedig talán még izgalmasabb. Egy sereg remek ötlettel és fordulattal képes továbblendíteni főhőseit útjukon az író, a remek szöveget egyébként ismét Kleinheincz Csilla ültette át magyarra, a korábbi részeknél megszokott színvonalon.

A szerző tovább tágítja ezt a jó fantáziával megálmodott és aprólékosan kidolgozott alternatív világot, hiszen főhőseinkkel nemcsak Oroszországba, Japánba és Mexikóba, de még az Egyesült Államokba is ellátogatunk, a különféle országok jól kidolgozott alternatív történelme és regénybeli jelene pedig igazán szórakoztató gondolatkísérleteket enged meg az író számára, az olvasónak pedig nem akad más dolga, mint hogy élvezze a helyzetet, és elmerüljön az olvasmányában. Westerfeld ugyanis a legkiválóbb ifjúsági regények hangulatát idézi, története képes teljesen magába szippantani az embert, egy igazi kalandtörténet ugyanis ez, talán valami ilyesmi született volna abból, ha Jules Verne a steampunkkal kacérkodhatott volna.

góliát1.jpg

Amellett, hogy a Góliát piszkosul szórakoztató és izgalmas olvasmány, több fontos küldetést is teljesít. Egyrészt kifejezetten hangsúlyos háborúellenessége, a háborút ugyanis egyértelműen elítéli értelmetlen pusztításával együtt, ezzel pedig fontos gondolatra tanítja  az ifjú olvasókat; egyúttal a háborúban az egyik félnek rossznak, a másiknak pedig jónak kell lennie sztereotípiájával is teljes mértékben leszámol. Másrészt persze a már-már kötelezően ifjúsági regényekre jellemző mondanivaló is felbukkan, így a barátság fontossága, vagy éppen a másság, a különbözőség elfogadása. Mindemellett fokozatosan egy szerelmi szál is kibontakozik a szemünk láttára.

Ha önmagában Westerfeld fantáziája és magával ragadó stílusa nem lenne elég, Keith Thompson gyönyörű illusztrációi egyrészt tovább erősítik a klasszikus ifjúsági regényes vonulatot, másrészt segíthetnek az olvasásért (még) nem annyira rajongó ifjoncok megnyerésében is. A Góliát és az egész trilógia is ugyanis tipikusan olyan könyvek, melyek egész lényükkel képesek lehetnek megszerettetni az olvasást, ezért pedig nem lehetünk elég hálásak nekik.

A kötetet köszönöm a Ciceró Kiadónak! A képek forrása: Keith Thompson Art.

10/10

Scott Westerfeld: Góliát
580 oldal
Ciceró Kiadó, 2014.
Fordította: Kleinheincz Csilla
Eredeti cím: Goliath

A bejegyzés trackback címe:

https://librarium.blog.hu/api/trackback/id/tr376220731

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása