Scott Westerfeld Behemót című könyve az ifjúsági és sci-fi író kitűnő trilógiaindítóját, a Leviatánt követi, a 2010-es kötet az áprilisi Könyvfesztiválra jelent meg magyarul az Ad Astránál. A hangulat ugyanolyan lebilincselő, a történet épp olyan izgalmas és fordulatos, de a magával ragadó világ tovább tágul: főhőseink útja ezúttal Isztambulba vezet.

A Behemót cselekménye ott folytatódik, ahol a Leviatáné véget ért, akik még nem olvasták, ezt a bekezdést hagyják ki az enyhe spoilerek miatt, de a bejegyzés többi szakaszát nyugodt szívvel olvashatják (esetleg tegyenek inkább így az első kötettel, vagy az azt ismertető fent linkelt bejegyzéssel). A történet szerint az Alpokból való sikeres megmenekülést követően az átépített Leviatánon Sándor, Deryn, Volger gróf, Dr. Barlow és a többiek együtt Konstantinápoly, azaz az Oszmán Birodalom fővárosa, Isztambul felé tartanak, mely hatalom a barkácsok és darwinisták között őrlődik, halogatva a kiteljesedő világháborúba való belépést. Útjukat azonban nem kisebb meglepetés, mint egy új fegyver, a Tesla-ágyú nehezíti, és ez még csak a kezdet.

A cselekmény tehát ezúttal keleti környezetben, az isztambuli bazárok, utcák és kávéházak forgatagában bonyolódik, miközben az ifjúsági regény főhőseinek útja többször is elválik egymástól, hogy aztán újra találkozzanak, miközben izgalmas és veszélyes kalandokba keverednek.

Az író szereplőin keresztül határozottan állást foglal a háború ellen, nevelő feladatot is ellátva ezzel: főhőseink eredetileg ellenséges oldalon állnak, mégis barátok lettek, jól példázva ezzel, hogy a háborúban ellenségnek számító emberek éppen olyanok, mint mi. A Behemótban egy fokkal több a háború közvetlen hatásainak bemutatása is, olykor halálesetek formájában, melyek ugyan a főszereplőket nem érintik, de Sándort - és ezáltal a fiatal olvasókat is - többször gondolkodóba ejtik a miérteket illetően.

Az újdonság erejét leszámítva a második kötet semmiben sem marad el az elsőtől, a történet talán ha lehet, még izgalmasabb, köszönhetően a helyszínnek, a gazdag színekkel, szagokkal, behatásokkal ábrázolt Isztambulnak, az Európa és Ázsia, valamint a barkácsok és darwinisták határán egyaránt egyensúlyozó birodalom fővárosának. Annak a helynek, ahol egyre nyilvánvalóbb az erősödő német befolyás, legyen szó újságokról vagy barkács szerkezetekről. A kötetben az új karakterek (Zaven, Lilit, Eddie Malone, Nene) mellett új teremtmények is megjelennek, barkács és darwinista oldalon egyaránt: éleslátó lóri, behemót, harci elefánt, gólem.

A borító (Vass Richárd) és az illusztrációk (Keith Thompson) a Leviatánhoz hasonlóan a Behemótban is ámulatba ejtőek, az amúgy is igen színvonalas könyvhöz képesek még hozzáadni. A tervek szerint még az idén érkezik a trilógia befejező kötete, a Góliát. Azé a sorozaté, mely bátran ajánlható azoknak, akik saját gyerekeiknek, serdülő rokonoknak vagy barátok gyerkőceinek értékes, tartalmas, hangulatos, és nem utolsó sorban nagyon izgalmas olvasmányt szeretnének adni. Ők jól teszik, ha a trilógiára gondolnak, csak aztán ha beleolvasnak, vigyázzanak, nehogy inkább megtartsák maguknak a könyveket.

A kötetet köszönöm az Ad Astra Kiadónak!

10/10

Scott Westerfeld: Behemót
592 oldal
Ad Astra, 2013.
Fordította: Kleinheincz Csilla
Eredeti cím: Behemoth