A magyarul a könyvfesztiválra megjelenő Én és az iszlám egy fiatal fiú fejlődéstörténete, aki a vallással kapcsolatos kételyek megfogalmazásától egyfajta szellemi megvilágosodásig jutott el, de ennél sokkal több: amellett, hogy az Arab Tavasz szellemi előtörténete, kiemeli egymás megértésének, elfogadásának és magának a józan észnek a fontosságát is.

A könyv szerzője Amir Ahmed Nasszer (1986-) Szudánban született, majd Katarban nevelkedett tízéves koráig, amikor családjával együtt Malajziába költöztek. Ezeknek a váltásoknak köszönhetően sok és sokféle iskola padjait koptatta, ezek mindegyikében más volt a valláshoz és a vallásos előírásokhoz kötődő viszony. Talán ennek köszönhetően kezdett kérdéseket feltenni, melyekre legtöbbször csak dogmatikus válaszokat kapott, vagy éppen pokolra kerüléssel fenyegették. 2006-ban indította el Szudáni gondolkodó című blogját, ahol különféle témákban (iszlám vallás, arab-zsidó konfliktus, demokrácia, diktatúra) fejtette ki folyamatosan alakuló és fejlődő véleményét. Bejegyzéseit más bloggereken és érdeklődőkön kívül hamarosan világlapok szerkesztői is olvasni kezdték, így idézték sorait a New York Times vagy a The Guardian hasábjain is.

Amir könyvében egyfelől kapunk egy olvasmányos stílusban elmesélt személyes történetet, az ő életének történetét. Ehhez kapcsolódik szervesen az iszlám, hiszen természetesen hívő muszlim családba született, azonban a készen kapott válaszok szó nélküli elfogadása helyett ő valami váratlant hajtott végre: kérdezni kezdett. Az ezekre a kérdésekre kapott válaszok, valamint saját folyamatos szellemi és lelki fejlődése végül kiábránduláshoz, és nagy szerelmével, az iszlámmal való szakításhoz vezettek el. Ennek a folyamatnak a bemutatása során óhatatlanul előkerülnek az iszlám különféle problémakörei, ezek előzményeinek és lényegének rövid felvázolása sosem marad el, segítve a témában nem jártas olvasó eligazodását is.

A kötet utolsó harmadában az Arab Tavaszt is tárgyalja Amir, és azt is, hogyan segítették hozzá ehhez az arab világot a bloggerek, és az ő véleményük. Bloggerek és felvetett témák széles skáláját ismerjük meg, akik mindegyike az internet, és annak pozitív hozadékainak "termékei". Ők ugyanis az internet jól is használható tanító információdömpingje nyomán kérdések feltevésébe és saját alapvető emberi jogaik követelésébe fogtak, kinyitották a szájukat és billentyűzetet ragadtak, a hatás pedig elsöprő erejű volt, persze problémák maradtak, sőt.

Amir Ahmed Nasszer (forrás: mynameisme.org)

Az internet elképzelhetetlenül nagy erejének felismerése mellett a könyv olvastán azt is érdemes végiggondolni, hogy ki, vagy mi lehetett volna Amirból, ha nem kezdi el használni az eszét. A magát nagy szorgalommal különféle témákban képző, tengernyi kötetet elolvasó, majd ezek nyomán súlyos kérdéseket írásaiban felvető értelmiségi helyett lehetett volna belőle végső esetben akár a dogmatikus válaszokat szó nélkül magáévá tevő, elvakult öngyilkos merénylő is. Ettől a sorstól pedig nem más mentette meg, mint a józan ész, és a gondolkodás ereje.

Amir könyve több fontos üzenetet is hordoz. Egyrészt személyéből fakadó toleranciára tanít másokkal, főleg a velünk ellentétes véleményt vallókkal szemben, a kötet egyik legérdekesebb témáját mindenképpen a zsidók, és a velük való szembenállás körülményei adják. Aztán kiemelkedően fontos még az ész, a gondolatok, az olvasás és a tanulás erejének tanúsítása, hogy mire lehet képes valaki, aki elkezdi használni azt, ami a fejében van. Végső soron - és talán ez a legfontosabb és a legbölcsebb - pedig már csak azért a gondolatért is érdemes elolvasni a könyvet, mely szerint nem az a fontos, hogy ki vallásos és ki nem, ki miben hisz, vagy miben nem, ki zsidó, muszlim, szudáni, egyiptomi, izraeli vagy bármi más, egyetlen egy a fontos: hogy jó ember-e vagy sem. A többi nem számít.

A kötetet köszönöm az Atlantic Pressnek!

10/9

Amir Ahmed Nasszer: Én és az iszlám
380 oldal
Atlantic Press, 2014.
Fordította: Szántó András
Eredeti cím: My Isl@m