A litván származású amerikai írónő, Ruta Sepetys első regénye, az Árnyalatnyi remény annak a több százezer embernek állít emléket, akiket a szovjet terror áldozatául esve legtöbbször különösebb ok nélkül családostul munkatáborokba hurcoltak, ahol szörnyű körülmények között gyakran halálra dolgoztatták őket.

Ruta Sepetys (1967-) litván származású amerikai írónő, Michiganben született, jelenleg Tennessee-ben él. Első könyve, a 2011-es Árnyalatnyi remény egy tini lány nézőpontjából meséli el egy litván család 1941-es kitelepítését a Szovjetunióba, ezáltal emléket állítva több százezer ember szörnyű sorsának. A könyv 2012-ben a Maxim Könyvkiadónál jelent meg, amit tavaly a 2013-as Kalitkába zárt álmok követett. Második regényében az 1950-es évek New Orleansába kalauzolja el olvasóját Sepetys. Április elején a szerző Budapestre látogatott, ahol egy rövid beszélgetésen mesélt magáról és könyveiről, valamint dedikálta is műveit. Az érdeklődő olvasó egy kedves, vidám és közvetlen embert ismerhetett meg, aki szakított időt és energiát arra, hogy mindenkivel váltson legalább pár szót. Kiderült róla, hogy már a '80-as években is járt hazánkban, amikor egy állástalan biológus szállásolta el; hogy rajong a történelemért, a magyar történelem gazdagsága lenyűgözi; hogy nem veti meg a finom bourbont; vagy hogy egy igazi cowboyhoz ment feleségül.

A 2011-es (magyarul 2012-ben megjelent) Árnyalatnyi remény cselekménye 1941 Litvániájában kezdődik, ahol a tizenöt éves, tehetséges rajzoló Lina képzőművészeti iskolába készül, és korára, valamint nemére jellemző kérdések foglalkoztatják. Egy éjszaka azonban beront hozzájuk a szovjet titkosrendőrség, és édesanyjával, kisöccsével együtt elhurcolják. Innentől kezdetét veszi a család pokoljárása, akik a családfőtől elszakítva vagonokba zsúfolva, rémes körülmények között indulnak Szibériába, munkatáborba. A lánynak eközben fogalma sincs a miértről, - rövidesen kiderül, hogy apja egyetemen dolgozik, így az olvasónak már lehetnek sejtései - folyamatosan küzd és rajzol, amikor csak teheti, és persze reménykedik: úgy tűnik nem marad számára más a '40-es évek rideg szovjet valóságában.

Ruta Sepetys

A szerző olvasmányos, és könnyen olvasható formában meséli el a történetet, persze könnyednek egyáltalán nem lehet nevezni a könyvet, főleg mert ifjúsági besorolása van, és mert olvasás közben időről időre erős torokszorító érzéshez társuló síráskényszer kerülgeti az olvasót. Ifjúsági regénynek pedig kifejezetten kemény történet, ahogyan egyszerű, de határozott realizmussal számol be a szörnyűségekről. Nagyon fontos, hogy mindezt az ifjúsági regény műfajában teszi, ezzel ugyanis arra neveli ifjú olvasóközönségét, hogy képes legyen a kommunizmus és a nemzetiszocializmus bűneinek egyidejű elítélésére, kettős mérce alkalmazása nélkül.

Lina és családja alakján keresztül az író követendő példát tár elénk, mellyel megmutatja, hogy még a legnehezebb, legképtelenebbnek és legelviselhetetlenebbnek tűnő élethelyzetekben is van kiút: a szeretet és a remény kiútja a szabadság akarásának soha fel nem adásával társulva. Lináék nem adják fel a reményt és találékonyságukkal, talpraesettségükkel igyekeznek kiutat találni, ahogyan az apró, zöld kis hajtás is felbukkan a mindent beborító, vastag hótakaró alól a kötet borítóján.

A könyv lapjain az NKVD-s őrök szörnyebbnél szörnyebb tettei követik sorra egymást, ahogyan állatnál is rosszabbul bánnak ártatlan emberekkel, nőkkel és gyerekekkel is, sajnos előbbiek jelenléte bizonyos esetekben az erőszak egy konkrét formáját is feltételezik. A történet szereplői nem csak passzív félként, azaz a szörnyűségek elszenvedésével "tanítanak", de aktív cselekvőként is, ahogyan élni akarásukkal és küzdeni tudásukkal példát mutatnak emberségből, kitartásból és összetartásból. Minden szörnyű tettük ábrázolása ellenére még az NKVD-sek ábrázolása sem egyoldalú, természetesen nem mindegyikük egyforma, és még az ő köreikben is felbukkanhat az emberség csírája, ezzel pedig Sepetys nagyon helyesen nem démonizálja, és szakítja el őket emberi mivoltuktól, kegyetlenségük és gonoszságuk ellenére nekik is vannak érzéseik, ők sem mások, mint emberek. A kötetet érdemes lenne a középiskolai kötelező olvasmányok listáján szerepeltetni, ha nem is a magyar irodalom, de rendhagyó módon akár a történelem tantárgyhoz kapcsolódóan, képes lenne ugyanis közelebb hozni ezt a talán megfelelően nem is tanult korszakot és eseménysort a diákokhoz.

Sepetys első könyvével mindjárt egy megkerülhetetlenül fontos kötetet adott a világnak, melynek fontossága talán nekünk, a XX. század második felét a vasfüggöny keleti oldalán megélő emberek és országok számára a legnagyobb, de mindenki előtt örök emléket állít egy elfeledett, és eltörölni vágyott kis nép sorsának. Ezen túl pedig a többi balti állam, más európai országok, és a világ minden egyes olyan emberi sorsának, akik a kommunizmus ideológiájának nevében végrehajtott tisztogatások áldozatául estek, sajnos van belőlük sok tízmillió.

A kötetet köszönöm a Maxim Kiadónak!

10/10

Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
352 oldal
Maxim Kiadó, 2012.
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Eredeti cím: Between Shades of Gray