Az Agave tavaszi sci-fi dömpingjének értékes darabja Ray Bradbury novelláskötete, a címét az első elbeszélésről kapó A Toynbee-átalakító, melynek huszonhárom története tanúságtétel az amerikai szerző írói nagysága mellett, és egyben megmutatja, hogy a Fahrenheit 451, vagy a Marsbéli krónikák kultikus történeteinek alkotója messze nem csak a science fiction terén alkotott maradandót.

Ray Bradbury (1920-2012) az amerikai, a XX. századi és a sci-fi irodalom megkerülhetetlen alkotója, óriási életművével egy seregnyi emberre volt hatással, sci-fi történeteire az elgondolkodtató mondanivaló mellett jellemző a szépirodalmi igényesség is. Most egy kevéssé ismert, 1988-as novelláskötete jelent meg, A Toynbee-átalakító.

A kötet lapjain a meglepően kis mennyiségű sci-fi mellett találkozunk drámával, horrorral, vagy romantikus történettel is. A történetek legtöbbje egyenesen zseniális, főleg a kötet elején sorjáznak a jobbnál jobb novellák, de később, egy-egy kevéssé sikerült elbeszélés (Éjfél van, júniusi nap; Az utolsó cirkusz) után is képes újabb pozitív meglepetéseket okozni a könyv.

A címadó novella, A Toynbee-átalakító egy ötletes időutazós történet, mely a híres brit történész, Arnold J. Toynbee egyik elméletét is behozza a képbe. A szigorúbb értelemben vett sci-fi csoportba tartozik még a Szerelem című, gyönyörű történet, ami egy földönkívüli és egy nő teljesen egyoldalú szerelmét meséli el, egészen emberi érzésekkel felruházva marslakóját. A műfaj novelláinak sora talán itt véget is ér, bár Bradbury történeteire általánosságban jellemző a valóságtól való fantáziadús elrugaszkodás, a történetek legtöbbje féktelenül szabadon szárnyaló fantáziát igazol, remek alapötletekkel fűszerezve.

A továbbiakban találkozunk egészen szokatlan kísértethistóriákkal (Észak felé, az Orient expresszel; Tudod, miért jöttünk?), és több horrorral is (Banshee, A dolog a lépcső tetején, Csapóajtó). Ezek egyszerűségükben is hátborzongatók, legtöbbször egy nagyon egyszerű ötlet alaposan kidolgozott kifejtését jelentik, hogy azután a történetek végére minden esetben megborzongjunk.

Ray Bradbury

Egy sor szintén ötletes, időnként abszurd, vagy egyenesen morbid elbeszélést is kapunk. Ilyen az Októbertől nyugatra, amikor is egy testbe több lélek is költözik egyszerre; a Csipetnyi bosszúság, amikor a főhős saját, későbbi énjével fut össze a vonaton; A sírkő, melyben a cselekmény egy szoba közepén található sírkő körül bonyolódik; a Búcsúpohár, egy egészen sajátos temetéssel; vagy az Öcsi, a kötet legabszurdabb története.

A kötet utolsó, nagyobb csoportját a drámák alkotják, azon elbeszélések, melyekben a szerző különféle emberi kapcsolatokról és konfliktusokról mesél, legyen szó az első szerelem elmúlásáról (A Stan és Pan-szerelem), a múlt bűneinek lelket gyötrő terhéről (Viszlát, Lafayette; Áldj meg, atyám, mert vétkeztem), egy szörnyű apa-fia kapcsolatról (Egy-kettő), egy szeretővel való furcsa szakításról (Ígéretek és ígéretek) és a válás abszurd, már-már nevetséges marakodásáról (Osztozkodás). Ha választani kéne, talán ezek a novellák a kötet legjobbjai, képesek Bradbury egy másik, az emberi kapcsolatokat a legapróbb részletekbe menően jól ismerő oldalát is megmutatni.

A szerző novellái a fantázia erdejének méretes mamutfenyői, különbözőségük ellenére is képesek egy sajátos hangulatú utazásra kalauzolni olvasójukat, aki az ötletes, hol szomorú, hol kedélyes; időnként félelmetes, vagy éppen bizarr elbeszéléseket befogadva közelebb kerül az (sci-fi) irodalom egyik nagy alakjához. A kötet olyan, mint egy csomag bonbon: a színes csomagolás felbontásakor még nem tudjuk, hogy milyen ízűt kaptunk, ez sokszor még az első harapáskor sem derül ki. A falatok elfogyasztása után azonban rájövünk, hogy ugyan mindegyiknek más az íze, de szerencsére van bennük közös is: mindegyik ugyanolyan finom.

A kötetet köszönöm az Agavénak!

10/9

Ray Bradbury: A Toynbee-átalakító
240 oldal
Agave Könyvek, 2014.
Fordította: Pék Zoltán, Török Krisztina, Gálla Nóra
Eredeti cím: The Toynbee Convector