A tavaly nyáron elhunyt sci-fi óriás, Ray Bradbury igen széles életművéből a tavalyi Marsbéli krónikák után idén az Agave a szintén kultikusnak számító, magyarul utoljára jó tíz éve kiadott kisregényt, az 1953-as Fahrenheit 451-et jelentette meg, a szerző öt másik történetével az R is for Rocket című, 1962-ben megjelent novelláskötetből.

Ray Bradbury (1920-2012) a sci-fi és az amerikai irodalom egyik legnagyobb alakja, hosszú élete során számtalan történetet írt, közülük sokat színpadra és a filmvászonra is vittek. Ezen műveinek sorába tartozik a Fahrenheit 451 is, melyből 1966-ban François Truffaut forgatott kultfilmet, Oskar Werner és Julie Christie főszereplésével. Bradburyt 2004-ben George W. Bush amerikai elnök tüntette ki, tavaly júniusi halálát követően Steven Spielberg a sci-fi filmjei múzsájának nevezte, Barack Obama elnök pedig közleményt adott ki. A jelen gyönyörű színvilágú, remek tervezésű és figyelemfelkeltő, a kisregény témájához illő borítójú kötetet Kuszkó Rajmund tervezte.

Fahrenheit 451 (10/9)

A címadó történet egy disztópikus kisregény, melynek főszereplője, Guy Montag tűzőrként dolgozik, munkája, hogy a még megmaradt és itt-ott felfedezett könyveket elégesse, egész házakkal, időnként a lakókkal együtt. A társadalmat elbutult emberek alkotják, a lakások egész falait beborító tévék interaktív műsorokat sugároznak, melynek élvezetéhez egyet nem kell tenni: gondolkodni. Guy Montag életét aztán megváltoztatja a titokzatos, bolondnak tartott szomszéd lány felbukkanása, aki szeret sétálni az esőben és az elmúlt időkről mesél. Hatására Montag apránként kételkedni kezd saját munkájában és az egész rendszerben is.

Montag főnökének, Beattynek a monológja zseniális, a cselekmény egyik legerősebb pontja. Rövid "előadásában" ijesztően reális képet fest jelenünkről, amikor megindokolja a tűzőrség létezését. Elmondásából kiderül, hogy a társadalom nem felsőbb utasításra, hanem magától vált olyanná, amilyen, ez az egyik legnagyobb tragédia. Nem akar szomorú lenni és az igazán fontos dolgokról hallani, inkább legyenek képes magazinok, sportesemények és vetélkedők, mindegy, csak gondolkodni ne kelljen. Az igazán fontos kérdéseket pedig úgy egyszerű elfedni, ha válogatás nélkül minden érdektelenségről hosszasan beszélünk, ezt követően már senkinek nem lesz kedve és energiája azzal is foglalkozni, amivel kéne.

Természetesen a mai társadalmakban senki sem jön a házunkhoz felgyújtani polcon őrzött köteteinket, de sajnos nem állunk túlságosan messze a történet valóságától, elég ha a könyvek és filmek terén jelenlévő tömegtermelés bizonyos eredményeire, az egymást érő "tehetség"kutató műsorokra, vagy éppen egy átlagos híradóra gondolunk. Montag mellett felesége, Mildred karaktere is emlékezetes, az újfajta embertípus mintapéldánya, naphosszat a tévéfalat bámulja, barátnőivel szinte a semmiről fecseg, férjével alig kommunikál, inkább fülébe dugja zümmögő készülékét. Egyszerűségében és sekélyességében végtelenül szánni való.

Az egész történet egyre aktuálisabb vészkiáltás az irodalom, a kultúra, a tudás és az értelem megőrzéséért, remek lezárásával és az előzetesen olvasott kritikák ellenére igenis pozitív végkicsengésével kompenzálja egyetlen apró negatívumát: annyira rövid, hogy időnként kidolgozatlannak tűnik, a zseniális történet könnyen elbírna még legalább száz oldalt.

Az 1976-os kiadás borítójának részlete, illusztrátor: Steve Crisp

Tűz és jég (10/10)

A kötet leghosszabb és egyben legjobb novellája, több mint negyven oldalas. Ebben a történetben csillan meg legtöbbször Bradbury gyönyörű stílusa, a túlzás nélkül szépirodalminak mondható sci-fi. A legnagyobb írókra jellemző megfogalmazások és leírások óriási pluszt adnak a szerző történeteihez. A cselekmény helyszíne egy a Naphoz közeli bolygó, főhősei ősemberi szintre szorult emberek, akiknek élete csak 8 napig tart, az egymás ellen vívott esetleges harc ígéretével ez akár még hárommal meghosszabbodhat. A bolygón éjjelente jeges hideg, nappal pedig gyilkos forróság uralkodik, az emberek barlangokba húzódva vészelik át ezeket az órákat.

A novella remek alapötlete mentén komoly erkölcsi kérdéseket vet fel, az élet értelmén is elmerengve, követendő példáját nyújtva a küzdeni tudásnak. A kilátástalan és embertelen helyzetben felcsillan a remény is, egy a messzi távolban veszteglő ezüstös űrhajó képében. A két főhős, Sim és Lyte eltökélt szándéka, hogy azt felhasználva változtatnak életükön.

Az R, mint Rakéta (10/7) című elbeszélés az eredeti novelláskötet címadója, melyben egy fiatal fiú minden vágya, hogy asztronauta lehessen, barátaival folyton a felszálló rakétákat bámulják. Ennek inkább csak a sajátos korhangulata fogott meg, a történet már kevésbé. Nem úgy mint az Einar bácsi (10/9) című különös, abszurd, groteszk és zseniális történetben, melynek főhőse egy szárnyas férfi, aki éjszakai repülési képességét elvesztve elesik a repülés csodájától. Időközben megházasodik, majd egy abszurd fordulatnak köszönhetően talál megoldást problémájára.

Az időgép (10/9) főhőse egy idős ezredes, a történet, - melyről a poént lelőni nem akarván sokat nem árulhatok el - szintén Bradbury zsenijét dicséri, alapja egy remekül kitalált párhuzam. A kötet zárónovellája A nyári futás hangja (10/5) a leggyengébb, kissé nehezen értelmezhető, leginkább semmilyen, főleg a megelőző történetekkel kontrasztban. Rövid cselekménye egy gyerek és egy edzőcipő körül bonyolódik.

A Fahrenheit 451 és más történetek már önmagában a címadó elbeszélés újra kiadásával fontos feladatot teljesített volna, ám a kitűnő kisregény mellé másik öt, többnyire szintén remek novellát is kapunk. A történetek ötletességükkel, mondanivalójukkal és gyönyörű stílusukkal igazolják, hogy Bradbury halálával mekkora veszteség érte nem csak az irodalmat, de az egész emberi kultúrát. Reméljük a kiadó jóvoltából még sokáig élvezhetjük magyarul a mester újabb és újabb tanulságos meséit.

A kötetet köszönöm az Agavénak!

10/9

Ray Bradbury: Fahrenheit 451 és más történetek
240 oldal
Agave Könyvek, 2013.
Fordította: Loránd Imre, Pék Zoltán, Török Krisztina
Eredeti cím: Fahrenheit 451, R is for Rocket