Hugh Laurie könyvének fülszövege hangzatos szavakkal kis túlzással mindent megígért, hogy egy olyan krimi lesz ez mint egy Guy Richie-film vagy egy Monty Python-előadás, de ehelyett inkább egy eléggé zavaros cselekményű, hol jobban, hol kevésbé vicces, B-kategóriás akciófilmre emlékeztető történetet kapunk.

Hugh Laurie (1959-) angol színész, humorista, - egyelőre - egykötetes író, a legtöbb ember számára pedig Dr. House. Középfokú tanulmányait a híres Eton iskolájában végezte, majd a Cambridge-i Egyetemen hallgatott archeológiát és antropológiát. Laurie komédiáiban hosszú évekig volt partnere Stephen Fry, majd 2004 és 2012 között a Dr. House című filmsorozat szarkasztikus címszereplőjét formálta meg, amiért kétszer is Golden Globe-bal jutalmazták és amivel egyébként a Guiness Rekordok Könyvébe is bekerült, mint a legjobban kereső tévés színész: egy részért ugyanis 250 ezer angol fontot (kb. 87,5 millió forint) vágott zsebre. Emellett Laurie zenész is, zongorán, gitáron, dobon, harmonikán és szaxofonon játszik. Első blues albuma 2010-ben jelent meg, a második idén tavasszal látott napvilágot.

Első és eddig egyetlen könyve az 1996-ban kiadott A balek (The Gun Seller). Második regényének 2009 szeptemberében kellett volna megjelennie The Paper Soldier címmel, ám ezt elhalasztották, és azóta sem tudni, hogy mikorra várható a kötet. Életművének rövid áttekintéséből jól látszik, hogy Laurie nem hogy a pénzre, de az elismertségre sem kifejezetten szorul rá íróként, hiszen válogathat sikeres pályafutásai közül.

Ez meg is látszik a könyvén, ami minden, csak nem jó. A főszereplő Thomas Lang, egy bérgyilkos (?) ex-katona, aki újabb és újabb érthetetlen, de annál veszélyesebb helyzetbe kerül jó adag alkohol kíséretében, az olvasó pedig egyre jobban elveszíti a fonalat. A kötet egy példánya egyébként régóta pihent a polcomon, valamelyik ingyenes könyvcserén szereztem, aztán egy nyaralásból hazatérve arra ébredtem, hogy ezt akarom elolvasni.

A cselekmény kifejezetten jól indult, a fülszöveget igazolva kis túlzással tényleg minden bekezdésen felnevettem, hogy aztán néhány tíz oldal elteltével ennek a nyomát se tudjam felfedezni. Idővel a történet unalmasságát és érdektelenségét már a stílus és az egyre fásultabbá és kiszámíthatóbbá váló angol humor sem tudta feledtetni, néhány humorosnak szánt fordulat annyira erőtlennek tűnt, hogy inkább felszisszentem rajta, mintsem elnevettem magam.

Ehhez társulva a történet egy '90-es évekbeli B-kategóriás akciófilmre hasonlít, amit igazán kriminek sem neveznék, cserébe viszont zavaros és nehezen követhető. A magyar fordítás sem éppen a legjobb, így a jellemzőknek köszönhetően a könyv olvasása sokkal inkább elhúzódó szenvedésre, sem pedig szórakozásra hasonlított. A balek kézbe vételét Laurie vagy az angol humor legnagyobb rajongóinak ajánlanám, de nekik is csak akkor, ha nem riasztja el őket egy össze-vissza cselekmény, amit követve nem mindig tudni, hogy most mi miért is történik; ellenben sokat segíthet, ha szeretik a rossz és sablonos akciófilmeket.

10/5

Hugh Laurie: A balek
334 oldal
Kelly, 2004.
Fordította: Ördögh Bálint
Eredeti cím: The Gun Seller