Anthony Berkeley 1929-es regénye, A mérgezett csokoládé rejtélye egy klasszikus krimi, ahol egy lezáratlan gyilkossági ügyet elevenít fel egy ötfős, önjelölt detektívekből álló csoport, meggyőzőbbnél meggyőzőbb megoldásokat bemutatva. A mű logikával kikövezett úton vezet el a kriminalisztika világába, ideális nyári olvasmányt nyújtva, ám kézbevétele a közelgő, borongós, őszi estéken sem ellenjavallt.

Anthony Berkeley Cox (1893-1971) angol krimiíró, aki különböző álneveken publikált, mint Francis Iles, Anthony Berkeley, A. Monmouth Platts. Iskolái elvégzése után az első világháborúban szolgált, majd évekig újságíróként dolgozott. Első regényét 1925-ben névtelenül publikálta. Már itt megjelent Roger Sheringham, az amatőr detektív alakja, aki később több könyvében, így A mérgezett csokoládé rejtélyében is visszatért. 1930-ban Agatha Christievel és más neves krimiszerzőkkel együtt megalapította Londonban a Detection Clubot. Később olyan újságoknak írt, mint a The Daily Telegraph, a The Sunday Times és a The Guardian.

A regény középpontjában egy a rendőrség által megoldás hiányában lezárt ügy áll, melyben egy doboz mérgezett csokoládé végzett a londoni társasági élet egyik megbecsült hölgytagjával, Mrs. Bendix-szel, akinek férje is csak nehezen épült fel a mérgezésből. A feltételezések szerint a merénylet eredetileg nem is ellene, hanem Sir Eustace ellen irányult, ám a Scotland Yard számára egyik út sem vezetett megoldáshoz. A cselekmény kezdetén azonban Roger Sheringham "kölcsönkéri" a rendőrségtől az ügyet detektívklubja számára, melynek tagjai (Sir Charles Wildman, Mrs. Fielder-Flemming, Mr. Bradley, Ms. Dammers és Mr. Chitterwick) egy hetet kapnak arra, hogy saját megoldással álljanak elő a bűnténnyel kapcsolatban.

A tagok foglalkozásukat tekintve az élet különböző területeiről érkeznek, személyiségük és gondolkodásmódjuk különbségeiből adódóan mindenki másképpen közelít az esethez, mindenki mást nevez meg tettesként, mindenki más-más részletet ragad meg és azon indul el. Az elképzelések egytől egyig jól felépített koncepciók, mindegyik hihető, az olvasó hajlamos újra és újra bedőlni a megoldásoknak, amiket sorra cáfolnak meg a klub tagjai. A megoldási javaslatokról nem sokkal a tetőpont előtt egy remek összefoglaló táblázatot is kapunk, ami összefoglalja, hogy ki szerint, milyen indítékból, mely nézőpontból, milyen döntő tényező alapján, milyen bizonyítási módszerrel megfejtve, melyik más esettel párhuzamot vonva, ki követte el a gyilkosságot.

Berkeley krimije remek szerkezetű, nagyon jól strukturált mű: a klub tagjai egy héten keresztül, egymást követő napokon kapnak lehetőséget elgondolásaik bemutatására. Ennek köszönhetően az idő előrehaladtával fokozódik a feszültség, ahogyan tökéletes megoldásnak hitt elképzelések kártyavárként omlanak össze az agytekervények mélyéről előbukkanó ellenvetéseknek köszönhetően. A kis túlzással egy helyszínen játszódó cselekmény mentes bármiféle akciótól, a szereplők nem rohangásznak ide-oda, nincs autós üldözés vagy lövöldözés; ez a huszadik század eleje, itt előkelő, gazdag és megbecsült angol személyiségek igyekeznek megoldani egy logikai feladványt, hiszen idejük az van bőven. Mindemellett a könyv izgalmas, talán még izgalmasabb, mintha a fent említett események bármelyikét felvonultatná.

A szórakoztatás, az izgalom és az agymunkára serkentés mellett a regény legnagyobb erőssége, hogy rámutat, a bizonyítékok csoportosításával mennyire manipulálható az igazság, hányféle különböző "igazság" kreálható egy koncepciót igazoló eseményekre hangsúlyt fektetve, miközben az elgondolást cáfoló történéseket figyelmen kívül hagyjuk, vagy jelentőségét csökkentjük. A szórakoztató cselekmény és a mondanivaló mellé múlt századelős, arisztokratikus, kissé sznob hangulat is társul, melyek együtt egy igazán klasszikus, élvezetes és maradandó krimi olvasmányélményt nyújtanak.

10/9

Anthony Berkeley: A mérgezett csokoládé rejtélye
304 oldal
Magvető Könyvkiadó, 1976.
Fordította: Róna Ilona
Eredeti cím: The Poisoned Chocolates Case