Emylia Hall az áprilisi Budapesti Könyvfesztiválon mutatta be első regényét, a Nyarak könyvét. A kötet elolvasása után e-mailben kértem tőle interjút. A szerző volt olyan kedves, hogy készséggel állt rendelkezésemre és részletes válaszokat adott kérdéseimre. For the English version of the interview, please click here. Az interjú angol változatáért katt ide.

Emylia Hall a Margít hídon, 2013 áprilisában (forrás: Emylia Hall blogja)

Mindenekelőtt - ha nem túl személyes - kérem meséljen magyarországi gyökereiről! Hogyan került az édesanyja az Egyesült Királyságba, hogyan találkozott az édesapjával? A családja magyar fele az ország melyik részéről származik?

Édesanyám Angliában született, magyar szülők (Budapestről és Erdélyből) gyermekeként és a szülővárosában találkozott édesapámmal, amikor tanári gyakorlatát töltötte. Mindig erős kötődést érzett Magyarországhoz, ezért 1990-ben nagyon izgatott volt, hogy életében először ellátogathat oda. Édesapám vezetésével átautóztuk Európát (éppen ahogyan David Lowe és családja is teszi a regényben) és élveztük ahogyan együtt (anyám, apám, a testvérem és én) felfedezhetjük az országot. Ezek az utazások ösztönöztek a Nyarak könyve megírására és nagy örömmel éltem át újra a kötet lapjain az országhoz kötődő emlékeimet - a meleget, a tájat, az ételeket.

Gondolt már rá, hogy megtanuljon magyarul?

Kisgyerekként már "babanyelven" tudtam néhány szót magyarul, majd később nagyobb gyerekként mindig magyarul is mondtam, hogy "Jó reggelt!" vagy "Jó éjszakát!". A magyarországi nyaralásoknak köszönhetően megértek néhány ételekkel kapcsolatos szót, eligazodom egy magyar nyelvű étlapon is. Nem tudok magyarul társalogni, de mivel ismerős számomra a nyelv, ha Angliában egy magyar mellett sétálok el, már néhány szóból felismerem a beszéd ritmusát, és tudom, hogy magyar.

Ha a szóra gondol: Magyarország, mi az első három szó ami eszébe jut?

Napsütés. Balaton. Paprika.

Milyen gyakran látogat Magyarországra?

Összesen talán kilencszer vagy tízszer voltam Magyarországon. Az idei Könyvfesztiválra való utazásom előtt utoljára 2008-ban látogattam az országba, egy balatoni nyaralásra. Egy évvel azelőtt, 2007-ben, egy csodálatos hónapot töltöttem szörfözéssel, napozással, olvasással és írással a Balatonnál, a férjemmel. Ebben az évben kezdtem el írni a Nyarak könyvét. Magyarország gyönyörű ország, amihez a gyerekkori utazásaimnak köszönhetően erősen kötődöm.

A Nyarak könyvében az ételeknek nagy szerep jut. Mit gondol a magyar konyháról?

Imádom a magyar ételeket. Otthon édesanyám gyakran főzött paprikával, ennek köszönhetően több magyar ételt is ismertem már, mire felnőttem. Szeretem a kiadós étkezéseket, szeretem a fűszereset, a csípőset és édesszájú vagyok. A magyar torták nagyszerűek, a kedvencem a Dobos. Amikor a Budapesti Könyvfesztiválra utaztam és beléptem a hotelszobámba, a csodálatos kiadóm, a Park egy Dobos tortával és a könyvem magyar kiadásával várt. Milyen remek fogadtatás!

A Dobostorta és a magyar kiadás egyik példánya (forrás: Emylia Hall blogja)

Hogyan írta az első könyvét? Volt valamiféle ütemterve és minden nap dolgozott néhány órát, vagy akkor írt, amikor megjött az ihlet? Hogyan néz ki egy átlagos napja, amikor ír?

Az első regényemet 2007-ben kezdtem írni, amikor egy reklámügynökségnél dolgoztam teljes állásban. Kora reggelente, esténként és hétvégéken írtam, de a folyamat lassú volt, és mindig aggódtam, hogy nem vagyok elég önkritikus, és hogy nem vonom be magam teljesen a folyamatba. Két és fél év után úgy döntöttem, hogy egy évig szabadságra megyek. Ebben az évben eléggé kis lábon éltem, szinte remetévé váltam, néhány hónapig részmunkaidőben dolgoztam egy könyvesboltban és befejeztem a Nyarak könyvét. Az év végén úgy éreztem, hogy mindent beleadtam és attól függetlenül, mi történik később - sikerül-e ügynökséget és kiadót találnom vagy nem - nem bánnám meg az időt, amit a könyv írására áldoztam. Mostanra főállású író lettem, ami igazi kiváltság. Általában reggelente írok, majd délután átolvasom, javítom és szerkesztem amit írtam. Emellett minden nap olvasok, szerintem egy írónak ez alapvető fontosságú. Eléggé szervezett vagyok és szeretek egy terv mentén haladni, betartva a határidőket - ez talán az irodai munkával töltött időszakból megmaradt szokás.

Úgy érzem, hogy a regény fő üzenete, hogy az életben a két legfontosabb dolog a szeretet és az őszinteség, és egyik sem elég a másik nélkül. Mit gondol erről?

Szerintem ez egy remek összegzés.

Kérem említsen meg néhány kortárs és klasszikus regényt, amit igazán szeret!

Kedvelem az ifjúsági regényeket. Szeretem az I Capture the Castle-t Dodi Smithtől, a The Greengage Summer-t Rumer Goddentől és a Hideous Kinky-t Esther Freudtól. A kedvenc kortárs szerzőm Susan Fletcher, aki négy csodálatos regényt írt (Eve Green, Oystercatchers, Witch Light, The Silver Dark Sea). Általában jobban kedvelem a költői, lírai írásokat, melyeknél úgy érzi az ember, hogy igazán közelről ismeri a szereplőket, és ahol a helyszín elragadó és egyedi. Daphne du Maurier Rebecca című könyve az egyik kedvenc regényem, szerettem, ahogyan du Maurier a helyhez kötődik. Cornwall az otthona volt, de éppen úgy könyveinek szíve-lelke is. Ami a klasszikusokat illeti, a Büszkeség és balítélet, az Üvöltő szelek és a Jane Eyre XIX. századi hármasa aligha múlható felül. Először még az iskolában olvastam őket, és azóta is kedvenceim maradtak.

Mit olvasott utoljára és mit olvas jelenleg?

Éppen nekikezdtem a Ghana Must Go-nak, Taiye Selasitól. Egy közelgő vakációra tartogattam, de korábban elkezdtem. Szenzációs! Nagyszerű írás, okos és elegáns. Ezt megelőzően az utolsó regény amit olvastam, a The Black Stallion volt, Walter Farleytól. Ez egyfajta kísérlet volt a blog számára, aminek írtam, az volt a lényege, hogy felfedje, milyen érzés felnőttként újraolvasni egy gyermekkori kedvencet. Lenyűgözött, hogy ugyanannyira élveztem, mint amikor utoljára olvastam - tízévesen.

Olvasott már magyar íróktól? Ha igen, kitől és mit? Vannak kedvencei?

El kell ismernem, hogy nem olvastam még egyetlen magyar írótól sem, de tervezem! Márai Sándor könyve, A gyertyák csonkig égnek az elolvasásra váró könyvek listáján szerepel. Amikor utoljára Budapesten jártam, szereztem egy képeslapot rajta egy Márai-idézettel: "Kávéház nélkül nincs irodalom". Kávéfüggőként és íróként az íróasztalomon tartom, egyfajta szerencsehozó talizmánként.

Emylia Hall az áprilisi Könyvfesztiválon

A Budapesti Könyvfesztiválon említette, hogy hamarosan kiadják a második regényét. Kérem meséljen róla!

A második regényem címe: A Heart Bent Out of Shape (az Egyesült Államokban The Swiss Affair lesz a címe). Svájcban játszódik, a főszereplője egy Hadley nevű brit diák, aki egy évig Lausanne-ban tanul. Olyan emberként érkezik meg a városba, aki korábban nem tapasztalta meg igazán az élet magasságait és mélységeit. Külföldön töltött egy éve minden tekintetben jellemalakítóként hat rá, ahogyan megismeri a szerelmet, a veszteséget és arra kényszeríti, hogy nehéz döntéseket hozzon meg. Imádok utazni és elbűvöl annak vizsgálata, hogyan viselkedünk külföldön - a szabadság amit érzünk, ahogyan újra magunkra találhatunk és beleszerethetünk helyekbe, melyek utána velünk maradnak, azután is, hogy elhagytuk őket. Ernest Hemingway írásainak is nagy csodálója vagyok, ez a könyvben is visszaköszön. Hadley amerikai irodalmat tanul Lausanne-ban, ahogyan én is tettem. Ez történeteink hasonlóságának kezdő- és végpontja is egyben: Hadley svájci egy éve sokkal nagyobb kihívásokat tartogat számára, mint az enyém valaha is.

Vannak ötletei a harmadik regényéhez?

Igen, ami azt illeti, éppen dolgozom rajta. Még nagyon az elején vagyok, úgyhogy nem szeretek róla túl sokat beszélni, de már megvan a cselekmény és a karakterek is.

Mit javasolna valakinek, aki ugyanazt a hatalmas változást szeretné átélni, mint Ön és író akar lenni?

Az egyetlen módja annak, hogy valaki író legyen, az, hogy írjon. Ez nyilvánvalónak és közhelynek hangzik, de igaz. Szerintem őszintén szeretni kell az írás folyamatát, élvezni az időt amit ezzel töltünk. Ha az egyetlen kitűzött cél, hogy kiadják a könyvünket, és magára az alkotás gyönyörűségére nem is gondolunk, az íróasztal mellett töltött órák elvesztegetett időnek fognak tűnni. Ugyanakkor fontos olyanról írni, ami iránt szenvedélyesek vagyunk és amiben hiszünk. Egy regényt megírni hosszú és fáradságos utazás, éppen ezért egy olyan világnak kell lennie, melyben örömmel elveszünk; olyannak amelyért nem sajnálunk vért, verítéket és könnyeket adni. És légy kedves magadhoz! Keress egy jó, nyugalmas és csendes helyet a munkához, a ház egyik sarkát vagy egy könyvtárat! Hallgasd a zenét, amit szeretsz! Igyál finom kávét! Vedd magad körül inspiráló tárgyakkal és emberekkel! Utazz! Fedezz fel! Légy kíváncsi! Ez mind beépül majd a munkádba.