Blaine Harden Menekülés a 14-es táborból című könyvének főhőse Szin sajnos nem kitalált szereplő: ismereteink szerint ő az első olyan észak-koreai, aki az ország egyik kényszermunkatáborában született és onnan sikeresen megszökött. A könyv Szin rabságának és szökésének története, felkavaró és megrázó vallomás.

Blaine Harden amerikai újságíró, korábban a Washington Post és a New York Times munkatársa és tudósítója volt, éveken keresztül találkozott és készített interjúkat Szin Donghjokkal. A könyv amerikai kiadása után egyébként régóta ácsingóztam, a kötet azonban a napokban végre magyarul is napvilágot látott a HVG Könyvek gondozásában, fontos feladatot teljesítve ezzel. Szin a 14-es számú észak-koreai kényszermunkatáborban született, ennek oka, hogy két nagybátyja az 1950-es években Dél-Koreába menekült a rendszer elől. Emiatt az egész családot örökös kényszermunkára ítélték, és egy nagyfeszültségű szögesdróttal körülvett táborba zárták. Szin a táborban született, szökése előtt jóformán semmit nem tudott a külvilágról és az ott létező dolgokról, születését is a hatalomnak köszönheti, mivel anyját és apját jó magaviseletük miatt megjutalmazták azzal, hogy időnként mentesültek a szexuális kapcsolatot tiltó rendelkezés alól.

Harden remek arányérzékkel, olvasmányosan megírt könyve több, a témát érintő kötet elolvasására is sarkall (Barbara Demick: Nothing to Envy vagy Charles Robert Jenkins: The Reluctant Communist). A szerzőre jellemző a történések pontos, életszerű leírása, melyet a Szinnel folytatott beszélgetésekből és egyéb vallomásokból épít fel: amikor csak lehetett, igyekezett más forrásokat (volt börtönőr, határőr) is használni a történések hitelességének bizonyítására. Harden szerencsére elkerüli Szin mitikus hőssé emelését, egyszerű emberként mutatja be őt nekünk, a maga hibáival és bűneivel.

Szin elbeszéléséből egy szinte elképzelhetetlenül félelmetes és kegyetlen világ rajzolódik ki az olvasó előtt. Az észak-koreai táborok olyan helyek, ahol mindennapos, ha a gyerekek nyers patkányt esznek, - Szin is gyermekkora legszebb pillanatainak írta le, ha elég patkányt tudott megfogni ahhoz, hogy legalább rövid ideig ne éhezzen - vagy éppen ha a hatéves kislányt tanára mutatópálcával veri agyon társai szeme láttára, mert öt(!) kukoricaszemet talál nála. Szin szerint a folyamatos éhség leküzdésére - ő maga is hosszú évekig csak ízetlen kását, káposztalevest és jobb híján patkányt evett - különféle praktikákat dolgoztak ki a rabok, nem ritkán kérődzéssel próbálkoztak: saját hányásuk elfogyasztásával akartak jól lakni. Utóbbit egyébként maga Szin is megpróbálta, de nem ízlett neki. Egyik alkalommal egy ujjpercét vágták le büntetésből, mert véletlenül elejtett egy varrógépet, ami eltörött.

A 14-es tábor egyébként óriási, több tíz kilométer sugarú körben terül el, a hegyekben. Az egyik korábbi őr vallomása szerint Szin még elmondhatja magáról, hogy viszonylag könnyű élete volt. Gyerekként anyjával élt egy házikóban, ahol napi két órán át volt villany. Anyja főzött mindkettejükre, de Szin időnként már annyira éhes volt, hogy az ő adagját is megette, amíg az dolgozott, ilyenkor anyja mindig megverte. Semmilyen anya-fiú kapcsolat nem alakult ki közöttük, Szin tábori élete során nem túl sok emberi vonás alakult ki nála. Az interjúk során hosszú ideig tartott, amíg végül az igazat mondta és bevallotta Hardennek: a táborból szökni készülő anyját és bátyját ő köpte be az őröknek, mert így látta jónak és félt, hogy őt megölik, ha rokonai sikeresen megszöknek - erre egyébként minden esélye megvolt. Szabálykövető magatartásáért egyébként nem sok jutalmat kapott, hónapokig egy föld alatti cellában tartották, izzó szén fölé lógatták és megégették, apját pedig megnyomorították az őrök.

Szint azóta is leküzdhetetlen bűntudat gyötri amiatt, amit tett, de ekkor még nem tudta, hogy nem helyes amit cselekszik. A könyv egyik legnagyobb erőssége egyébként ez: egy olyan embert mutat be nekünk, aki egy zárt és kegyetlen világba született, ezért szabadulásáig nem tudta mi a jó és rossz, a pénz, az irodalom, a szeretet, a kedvesség, az empátia vagy a család. Szin élete és személyisége kész szociológiai, pszichológiai és filozófiai tanulmány, ez önmagában tragédia.

Szin Donghjok, fotó: CBS

A szökés gondolata addig meg sem fogalmazódott benne, amíg a táborban nem dolgozott együtt egy felnőtt fejjel bekerült, korábban Európát is megjárt rabbal, ő volt az, aki felnyitotta a szemét. Szin Kínán keresztül szökött Dél-Koreába, azóta hol itt, hol az Egyesült Államokban lakik, ahol szerető szülőkre is talált egy amerikai pár képében, akik rögtön meghívták magukhoz, amint az újságban olvasták történetét. Szint nem csak anyja és bátyja, de apja miatt is bűntudat gyötri: valószínűleg azonnal kivégezték, amint észrevették, hogy ő megszökött. Emellett az is folyamatosan bántja, hogy amíg ő szabadon élhet, addig több százezer ember a mai napig is úgy kénytelen élni, ahogyan neki kellett élete első felében.

Szin azóta is nehezen találja a helyét mind Dél-Koreában, mind az USA-ban, nehézséget okoz számára az emberi kapcsolatteremtés, elmondása szerint sírni és nevetni sem nagyon tud, ilyenkor inkább csak a többi embert próbálja utánozni. Jelenleg egyébként emberi jogi aktivistaként próbálja felhívni a világ figyelmét az észak-koreai helyzetre, melynek egyébként napjainkban a kommunista hatalom fenyegetéseivel szomorú aktualitása is van.

Harden kötetének másik fontos pozitívuma, hogy Szin sorsa mellett az észak-koreai helyzetről is igyekszik felvázolni valamiféle képet, az országban nyomtalanul eltűnő és a feketepiacon felbukkanó segélyektől, a különféle kínai csempészáruk fontos szerepén át, egészen a menekültek helyzetéig. Emellett hitelesen mutatja be milyen is egy vérbeli kommunista rendszer. Ugyan rég nem titok már, hogy a nácizmus, a kommunizmus és minden egyéb emberellenes rendszer közéjük egyenlőségjelet téve összehasonlítható, jelen kötet jól példázza, hogy a XXI. században hogyan pusztítja el, nyomorítja és fosztja meg emberi mivoltuktól saját állampolgárait egy totalitárius állam. Ugyanígy hitelteleníti el a holokauszt egyediségének és megismételhetetlenségének mítoszát, fals az a gyakori megállapítás, hogy "nem engedhetjük, hogy ilyen többet megtörténjen", ugyanis éppen most is zajlik, méghozzá gőzerővel.

A Menekülés a 14-es táborból fontosságát nehéz leírni, kötelező olvasmány mindenki számára, bár csak erős idegzetűeknek ajánlom, hiszen a tábori történések leírása a legkeményebb embert is felkavarja majd. Szin azóta elindult a "normális" emberré válás rögös útján, nekem pedig sikerült egy közös vonásunkat is megtalálnom: mindkettőnk szerint az In-N-Out Burgerben készítik a világ legfinomabb hamburgerét.

A kötetet, melybe interneten is beleolvashatunk, köszönöm a HVG Könyveknek!

10/10

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból
220 oldal
HVG Könyvek, 2013.
Fordította: Nagy Marcell, Rádai Andrea
Eredeti cím: Escape From Camp 14