Bő egy hete ünnepelte 81. születésnapját John le Carré, a kémregény irodalom angol nagyágyúja. Egyik legjobbnak tartott műve jelent meg szeptember végén az Agavénál, annál a kiadónál, mely évek óta jelenteti meg a szerző életművének darabjait. Magam csak remélni tudom, hogy nem ez élete fő műve, mert akkor mégis milyen a többi?

A szerző eredeti neve David John Moore Cornwell (1931-), tekintélyes életművének darabjai a kémvilággal foglalkoznak, ez nem is véletlen, hiszen a hidegháború leghűvösebb éveiben maga is megfordult az MI5-nál és az MI6-nél. Hírszerzői tevékenysége miatt könyveit, melyek nagy elismertségnek örvendenek, álnéven kellett megírnia. Leghíresebb munkái A kém, aki bejött a hidegről és a Karla-trilógia: Árulás, Hajsza, Csapda. Több történetéből díjesőre jelölt filmeket forgattak, mint Az elszánt diplomata, A panamai szabó, vagy a korábban Árulás cím alatt futó Suszter, szabó, baka, kém. A szerzőt a The Times a huszonkettedik helyre rangsorolta az 50 legnagyobb brit író 1945 óta című listáján. Le Carré 2011-ben Goethe-díjat kapott Németországtól, ugyanebben az évben jelölték az igen rangos Booker-díjra is, utóbbit visszautasította, mondván, hogy nem áll szándékában irodalmi díjakért versenybe szállni. Idén az Oxfordi Egyetem az irodalomtudományok doktorává avatta.

Az Agave kötete igazi monstrum, közel 650 oldalával, apró betűméretével, kissé széles formátumával. Az először 1986-ban megjelent könyv magyar borítóját a kiadóhoz hűen a gyönyörű letisztultság jellemzi, a végeredmény ismét Kuszkó Rajmund munkáját dicséri. A történetből egyébként egy tévés minisorozat is készült, az Agave blogján pedig bele is olvashatunk a regénybe. Sajnos a kötetben egy a kiadóra már kevésbé jellemző, negatív jelenség is megfigyelhető, ez pedig a zavaróan sok sajtóhiba. Előfordult, hogy egy oldalon több elírást is találtam a könyvben, ez pedig az olvasás élményét is rontja egy szint után, ráférne a kiadványra egy alapos átolvasás.

Ha már az olvasás élményénél tartok, meg kell mondjam, vegyes érzéseim vannak. Korábban nem volt még szerencsém a szerzőhöz, az Egy tökéletes kémnek pedig úgy álltam neki, hogy én már pedig egy izgalmas és eszesen csavaros kémtörténetet tartok a kezemben. Ez később nagy hibának bizonyult, a kötet ugyanis minden, csak nem izgalmas. Utólag visszagondolva ha mást vártam volna, talán nem tűnik ennyire rossznak a könyv, de sajnos nem erre számítottam. Olvasás közben nem tudtam eldönteni, hogy a könyv jó ugyan, csak nekem nem tetszik; vagy ugyan tetszik a könyv, csak nem jó. Rossznak ugyanis mégsem nevezném, inkább tényleg csak más, mint amit vártam. Időnként már-már az orosz realizmushoz közelítő lassúság és leírások jellemzik, de ha erre vágyom, inkább Tolsztojt veszem le a polcról és nem egy kémregényt.

A történet főhőse Magnus Pym, diplomata és hírszerző. Egyik nap mit ad Isten nyomtalanul eltűnik bécsi lakásából, majd a fülszöveg "kíméletlen hajtóvadászat" kifejezése helyett inkább a csigalassú kutakodás képpel élnék arra, ami ezután következik. A cselekmény két szálon fut, egyrészt Pym ül eldugott szállodaszobájában és papírra hányja élettörténetét, másrészt ugye folyik - csordogál, csurog - a keresése is. Amikor élettörténetet írok, szó szerint értem, ráadásul Pym nagyjából az ősrobbanásnál kezdi, amikor apja gyerekkorától kezdi felvenni élete gubancos fonalát. A visszaemlékezésnek is megvan a maga hangulata, és apránként minden részletre fény derül, melyek hozzájárultak ahhoz, hogy Pymből tényleg tökéletes kém váljék. Igen ám, csak az olvasó eközben néha már-már a falat kaparja: csak történjen már valami!

Aztán történik is, hol gyorsabban, hol lassabban - inkább utóbbi - majd a cselekmény lezárása sem túl eltalált, nálam egyenesen lerontotta a könyv amúgy sem dicséretes ötös osztályzatát. A kötetet kézbe ne vegyék azok, akik izgalmas, fordulatos kémregényre vágynak, amelyben mindig történik valami és pörögnek az események! Ellenben ha egy lassú folyású, az őszi időjárás hideg borongós melankóliájához sokkal jobban illő családregény-drámát szívesen olvasnánk, melybe kémregényes elemek is keverednek, akkor viszont egyenesen oda leszünk az Egy tökéletes kémért. Csak nem árt tudni, hogy mire számíthatunk majd.

A kötetet köszönöm az Agavénak!

10/6

John le Carré: Egy tökéletes kém
642 oldal
Agave Könyvek, 2012.
Fordította: Falvay Dóra
A fordítás alapjául szolgáló mű: John le Carré: A Perfect Spy