A mostani immár a harmadik ilyen esemény volt a sorban, a vastagmargo.hu szervezésében. Az eddigi könypiacokon is részt vettem, így az állandó jellemzők mellett az újdonságokat is tudom értékelni. Állandóságot képezett a lebonyolítás: a résztvevő x számú kötetet hoz, ezeket leadja, majd a "piactérre" bejutás és ottani alapos válogatás után ugyanannyi, mások által hozott könyvvel távozik. A recept ilyen egyszerű és jól is működik. Látszik, hogy a rendszer kulcsa a résztvevők száma és az elhozott könyvek minősége. Ezen jellemzők mindig változnak és jelentősen befolyásolják a piac sikerességét és színvonalát.

Sajnálatos módon valamilyen oknál fogva az eddigi három könyvpiac közül talán a legutóbbin jelentek meg a legkevesebben, ennélfogva a könyvek száma is jóval kevesebb volt. Időnként tíz percek teltek el újabb válogatók, egyúttal kötetek érkezése nélkül. A könyvek számának megcsappanása mellett is sikerült öt kötetem helyett ízlésemnek megfelelőeket találni. Leginkább Jonatan Safran Foer: Extremely loud and incredibly close című művének örültem meg, a 9/11-gyel foglalkozó regényből nemrégiben készült filmváltozat, és magyarul is kiadták. Ezen kívül egy Csehov drámakötettel, egy modern orosz regénnyel, egy Golding könyvvel, illetve Guillaume Musso: Ott leszel? című régóta kutatott könyvével gazdagodtam.

Az esemény állandó jellemzői mellett egyetlen újdonságot véltem felfedezni: a piacot kültéren rendezték meg. Egy farostlemezből emelt, kissé instabil dobogó, egy e fölé emelt fehér sátor, két asztal, és néhány összecsukható szék alkották a díszletet. Utóbbi négylábúakhoz kötődik egy sajnálatos, ám kissé humoros esemény is. Az egyik válogató hölgy megfáradva és egy székre pihenve szép ívben folytatta útját (a széket túl közel tették a dobogó széléhez) és tízpontos hátast dobva kizuhant a sátorból. Az esemény a sátor túloldaláról még mulatságosabb látványt nyújthatott, három fiatal szervező hölgy rémülettel és derültséggel telve segítette fel a pórul járt nőt, aki maga is a kacagással volt elfoglalva, szerencsére komoly baj nem történt. A sátor gyaníthatóan a rossz idő jellemzőinek távol tartására szolgált - volna, ha ilyen lett volna, de szerencsére kellemes szeptemberi idő fogadta a résztvevőket. Azért is szerencsére, mert első ránézésre az építmény egy gyengébb széllökést sem bírt volna ki. Széllel és esővel nem kellett számolni, az egyetlen levegőben terjedő csapás az élő zene volt, amit az egyik közeli színpadon fellépő, és áthangszerelt gyermekdalokat előadó zenekar okozott. Ténykedésük szintén az Ernst 100 programjai közé illeszkedett. Rossz hírüket nem tudom kelteni, hiszen szerencséjükre a nevükkel nem vagyok tisztában. Az énekesnő búvárszemüveget(!), a mikrofonállvány virágfüzért viselt a koncert alatt, az együttes többi tagját már inkább meg sem figyeltem. Zenéjük egy órás hallgatásától felnőtt fejjel lelöktem az égszíjat, de néhány kisgyermeken sem éppen az őszinte lelkesedés jeleit tapasztaltam, mások viszont felhőtlenül tapsoltak.

Visszatérve a könyvekre: az eddigi csereberék negatív jellemzője az újonnan érkezett kötetekre történő, leginkább sáskahadra jellemző rávetődés volt, most ehelyett egy új jelenséget figyeltem meg, amelyre a szabadtéri rendezés adott alkalmat. Több embert is láttam, akik hozott köteteik leadása nélkül előbb beosontak az asztalok közé, és "felmérték a terepet", majd amikor nem találták kívánatosnak a készletet, sietősen távoztak. Nem túl szimpatikus hozzáállás ez, és a kötetek alacsony számát vagy kifogásolható színvonalát eredményező folyamat is egyben.

A hírek szerint a könyvpiac szervezői még idén szeretnének egy újabbat tartani. Annak remélhetőleg nagyobb lesz a hírverése, így több résztvevővel és kötettel találkozhatunk majd. Szintén csak remélhetjük, hogy a zárt térbe és a tető alá is visszaviszik az eseményt, már csak a decemberi időjárásra való tekintettel is, és talán a búvárszemüveges énekesnővel sem kell majd legközelebb számolni.