Az idei várólista csökkentésem harmadik darabja volt a kölcsön kapott regény, amit már évek óta el akartam olvasni, de ezidáig nem került rá sor. Ebben sem csalódtam, ahogyan az első kettőben sem, így a várólista csökkentés eddigi mérlege egyértelműen pozitív, úgy tűnik sikerült nekem tetsző köteteket összeválogatnom.

Oscar Wilde (1854-1900) ír költőtől, írótól ez volt az első olvasmányom, de vélhetően nem az utolsó. A művet Kosztolányi Dezső kitűnő fordításában olvastam, a fordító személye meg is látszik a végeredményen, amely egy rendkívül színvonalas és egyszerűen szép szöveg lett, a könyvet már pusztán a szöveg élvezetéért megéri elolvasni.

A regény, melynek főhőse és címadója egy szép és sikeres ifjú, Dorian Gray, érdekes alapötleten nyugszik: Grayről egy arcképet formáznak, ám kívánsága is teljesül, így ő nem öregszik meg, csak a festmény, egyre szaporodó vétkeinek, bűnös életének nyomait csak azon látni, ott viszont eléggé szembetűnően. A könyv bővelkedik a fordulatokban, ezért nagyon jó olvasmány: minden jelentősebb esemény teljesen váratlanul ér és szíven üt.

A történet egyik mellékszereplőjének, Henrynek az alakja zseniális, gyakorlatilag minden szava, megszólalása idézhető, az egész cselekmény során nagy életbölcsességeket mond ki, de ennek ellenére egyáltalán nem válik idegesítővé, ami egy ilyen karakter esetében kifejezetten nehéz mutatvány. Wilde merészen ábrázol kétes szexuális beállítottságú szereplőket, ez adja a kötet egyik érdekességét, emellett a regény befejezése is kitűnőre sikerült: valósággal megemeli azt.

10/9

Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe
232 oldal
Lazi Kiadó, 2006.
Fordította: Kosztolányi Dezső
A fordítás alapjául szolgáló mű: Oscar Wilde: The Picture of Dorian Gray