Február közepén jelent meg az Agave idei első Simenon kötete, ami különleges esetnek számít. No nem maga a megjelentetés, hanem az, hogy az eddig a kiadó által kiadott Simenon könyvek kizárólag Maigret-krimik voltak, ebben a kötetben viszont keresve se találnánk sokak szeretett nyomozóját. Annál több feszültséget, idegtépő helyzeteket, paranoiát és persze gyilkosságokat.
Georges Simenon (1903-1989) belga születésű író, a francia nyelvű regényirodalom világszerte elismert alakja. Hírnevét leginkább Maigret főfelügyelő alakjának köszönheti, Maigret-krimijei közül eddig három jelent meg az Agave gondozásában, legutóbbiról, a Maigret és a halott gyémántkereskedőről a Librariumon is jelent meg írás tavaly ősszel.
Az Agave megszerezve Simenon kiadási jogait nagyon helyesen úgy döntött, hogy a fent említettől eltérően, nem egy újabb Maigret-krimit, hanem az író munkásságának egy kevésbé ismert csoportjába tartozó könyvet, egy pszichológiai bűnregényt ad ki. A továbbiakban párhuzamosan jelennek majd meg a két műfaj kötetei. A letisztult, szép és a regényhez illő borító Kuszkó Rajmund munkája.
Az először 1949-ben megjelent A kísértetek történetének helyszíne La Rochelle, a francia kisváros, főszereplője pedig Léon Labbé úr, a kalapkereskedő. Az úriember köztiszteletnek örvend a városkában, ám a vele szemben lakó szabómester, Kachoudas úr arra gyanakszik, hogy a cselekmény kezdetéig nem kevesebb, mint öt hölgyáldozatot követelő gyilkosságsorozatért Labbé úr a felelős. A kalapkereskedő is megsejti, hogy a szabó őt gyanúsítja a gyilkosságok elkövetésével, így idegtépő pszichológiai harc indul meg a két férfi között.
Kachoudas úr gyanakszik és gyanúja helyesnek bizonyul. Ezzel nem estem a spoilerezés hibájába, hiszen néhány oldalt elolvasva biztosak lehetünk a tettes kilétében. Pontosan ez a könyv egyik legnagyobb erőssége. A háttérben egy gyilkosságsorozat húzódik meg, ám - a szokásostól eltérően - nem a nyomozás kap hangsúlyt, hiszen főszereplőnk maga a gyilkos, a kalapkereskedő Labbé úr.
Ehelyett a történet a fejekben játszódik, a gondolatok, érzelmek, benyomások alapzatára építi fel Simenon a regény izgalmas cselekményét. A szereplők paranoiás, ideges viselkedése, valamint az események alakulásának folyamatos és teljes bizonytalansága mellett a remek, állandóan esős, időnként ködös és mindvégig nehéz kisvárosi korhangulat is fokozza a feszültséget. Az idő előrehaladtával és az oldalak fogyásával természetesen a gyilkosságok indítékára, a kalapkereskedő tetteinek mozgatórugóira is fény derül, mintha egy átlagos krimit olvasnánk.
A kötet egy érdekes, magával a gyilkolással kapcsolatos kérdést is felvet, miszerint aki egyszer belekóstolt a gyilkolás ízébe, vajon képes-e végig ésszerűen cselekedni és gátat szabni cselekedeteinek, vagy törvényszerű és elkerülhetetlen az események feletti uralom elvesztése? A kérdésre persze a szerző hatásos választ ad. A gyilkos kisebb részt üldözési mániája, nagyobb részt pedig a gyilkosság természetessé válása és megszokása miatt egyre nehezebben uralja cselekedeteit és egyre ésszerűtlenebb, veszélyesebb tetteket visz véghez.
A kötetbe bele is lehet olvasni az Agave honlapján.
A kísértetek előtt csak a már fent említett Maigret-krimit, a Maigret és a halott gyémántkereskedőt olvastam a szerzőtől, de kijelenthető, hogy hozzám sokkal közelebb áll ez a műfaj, stílus és megközelítés, így remélem, a kiadó az előzetes terveknek megfelelően folytatja majd Simenon többi, hasonló műfajú kötetének kiadását is.
A kötetet köszönöm az Agavénak!
10/8
Georges Simenon: A kísértetek
160 oldal
Agave Könyvek, 2012.
Fordította: Felkai Piroska
A fordítás alapjául szolgáló mű: Georges Simenon: Les fantomes du chapelier
