A könyvet még Cseh László ajánlotta, ha nem is személyesen, hanem a Libri 2010-es Aranykönyv választásához kapcsolódóan készült rövid videóban, melyben az olvasásról és kedvenc könyvéről mesélt. Köszönöm Laci, nekem is meghatározó élményt nyújtott "SzékelyÉvanéni" könyve, ami könyvespolc-takarítás közben akadt a kezembe.

Az először 1981-ben megjelent Sírni csak a győztesnek szabad! két világklasszis úszónőnk, Székely Éva és lánya, Gyarmati Andrea úszó pályafutását mutatja be, a mindennapok küzdelmein keresztül. Számtalan érdemeik közt szerepel egy olimpiai aranyérem, két ezüst- és egy bronzérem, valamint tizenhárom világ- és harmincegy Európa-csúcs is.

Székely Éva 1927-ben született Budapesten, 1952-ben Helsinkiben olimpiai aranyat, 1956-ban Melbourne-ben ezüstöt szerzett 200 m mellen. 2004 óta a Nemzet Sportolója, 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. A világon az első úszónő, aki a 200 m-t végigpillangózta. Gyarmati Dezső háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázótól 1954-ben született lánya Gyarmati Andrea hát- és mellúszó, gyermekgyógyász és ortopéd szakorvos, 1989 óta háziorvos.

A könyv kettejük pályafutását dolgozza fel, - annak minden nehézségével - de túlzás nélkül benne van az egész XX. század is. Az úszónőt sárga csillaggal megbélyegezve kis híján deportálták a nyilasok, lélekjelenlétén és szerencsés szökésén múlt, hogy túlélte ezt az időszakot. Elhatározta, hogy ő nem halhat meg: ekkor már olimpiai bajnok szeretett volna lenni. A későbbi évek diktatúrájában osztályidegenné vált, hiszen édesapja nagykereskedő volt, aztán olimpiai győzelme után eltolta magától az előre megírt - Rákosi Mátyásnak köszönetet mondó - beszédet és saját szavaival szólt. Mindkét emberellenes diktatúrával szemben állt: ő "csak" egy normális ember volt.

Művének lapjairól egy erkölcsös, rendkívül erős ember képe rajzolódik ki, akinek tartása van. Gyerekkorától kezdve az élsportolók kemény mindennapjait élte, a nagy versenyek előtt rendszerint megbetegedett, ez tovább nehezítette a helyzetet, de sosem adta fel. Ha kellett, több tucatszor hánytatta meg saját magát a minél gyorsabb gyógyulás érdekében. Mindvégig megmaradt sportembernek, ám az ő felosztása szerint és saját életünket szemlélve felismerhetjük: ahhoz, hogy valaki sportember lehessen nem feltétlenül kell bármilyen sportot űznie, ám lehet, hogy valaki élsportoló, mégsem tartózik ebbe a kategóriába.

A könyv második fele - saját pályafutása és élettörténete után - lányára, Gyarmati Andreára koncentrál, Székely Éva ekkor már edző, lánya is az ő vezetése alatt készült egész pályafutása alatt. Többször megkapó történetek bukkannak fel, például az, amikor szinte egy egész kerületet tanított úszni, az utcán ráköszönő gyerekeket azonban csak azután ismerte fel, miután elmondták mi a keresztnevük és milyen színű a fürdőruhájuk, hiszen ő mindig csak így látta őket.

Az úszónő - nyugodtan nevezhetném írónőnek is - remekül ír, nagyon szemléletes és kedves stílusban, arányosan felépített történetvezetéssel, az érdeklődést fenntartva az olvasóban: a rövidke könyv felén néhány óra alatt végigrobogtam, majd végül három napig tartott az olvasás, mert szinte egyáltalán nem is volt időm rá.

A téma, a stílus, a mondanivaló és a szerzőről kialakuló rendkívül kedvező kép együtt tette számomra ezt a könyvet nagyon fontossá és emelte kedvenceim, és azon könyvek sorába, amik a legerősebb hatással voltak rám. Talán azért fogott meg ennyire, mert imádok úszni, bár sosem voltam versenyszerű úszó. Ellenben nem csak a valaha élsportoló úszókat, de bármilyen élsportot űző (vagy űzött) embert mélyen megérinthet a könyv és átélhetővé válhat számára.

Ezen kívül Székely Évának még két könyvét találtam, idővel biztos, hogy ezeket is el fogom olvasni, annyira közel került hozzám a Sírni csak a győztesnek szabad!, amit szintén nem utoljára vettem a kezembe. Elolvasását azoknak ajánlom, akiket érdekel az úszás vagy bármilyen másik sport, de azoknak is, akik szívesen gazdagodnának egy igazi példaképpel, aki céljainak elérésért - a legpozitívabb értelemben - bármire képes volt, és egész életével példát mutat akaraterőből, küzdeni tudásból, tartásból, emberségből és jóságból.

(A videó a már említett Libri Aranykönyvre készült Cseh László úszóval, a második képen pedig Székely Éva látható.)

10/10

Székely Éva: Sírni csak a győztesnek szabad!
236 oldal
Magvető Könyvkiadó, 1982.