Érdekel a magyar történelem? Kíváncsi vagy mi a véleménye 89 56-osnak a rendszerváltozásról? Nagy Imre és vádlott társai újratemetéséről? Az új rendszer első éveinek pártharcairól? Mindezt jó lenne nagyon emberközeli módon elmesélve, érdekes és gyakran vicces történetekkel megtűzdelve olvasni, mintha csak a nagyszüleid mesélnék? Ha legalább két kérdésre a válasz igen, olvasd el Molnár Adrienne könyvét!
A szerző 1947-ben született Salgótarjánban. 1966-ban érettségizett a salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumban, 1976-ban az Egri Tanárképző Főiskolán népművelő-könyvtáros, 1981-ben az ELTE BTK-n szociológus diplomát szerzett. 1988-ban lett az Oral History Archívum munkatársa, számos életútinterjút készített és publikált. 1999–2010 között az OHA vezetője volt. Fő kutatási területe az 1956-os forradalom, az azt követő megtorlás és a Kádár-korszak emlékezete az oral history módszerével.
Az 1956-os Intézet Oral History Archívuma (OHA) a XX. századi magyar történelem több mint ezer tanújának visszaemlékezését őrzi, és dolgozza fel. Az OHA „tudományos gyökerei” a hetvenes–nyolcvanas évek fordulójáig nyúlnak vissza, amikor is többek számára egyértelművé vált, hogy a kommunista Magyarország – és ezen belül az 1956-os forradalom – történetét csak abban az esetben lehet kutatni, ha az egyetlen rendelkezésre álló forráshoz fordulnak: a korszakot átélt, megszenvedett embereket szólaltatják meg. Ekkor még szinte remény sem volt arra, hogy a levéltárak megnyílnak, és a történettudomány hagyományos forrásainak felhasználásával (is) lehet majd kutatni. 1981-ben Hegedűs B. András és Kozák Gyula kezdett interjúzni a forradalomban jelentős szerepet játszó személyiségekkel. A kutatás és interjúkészítés az évtizedek során - különböző formákban és szervezeti keretek között - tovább folyt, és jelenleg is tart.
A kötetről megjelenését követően egy hosszú cikk jelent meg a Múlt-kor történelmi portálon, ebből a tartalmi részről tudhatunk meg többet, erre én most nem térek ki részletesen.
A könyv elolvasása számomra kötelező volt de emellett nagyon tetszett. A 89:56-ot Nagy Piroska fényképsorozata díszíti, akinek édesapja az USA-ba emigrált, ő pedig a '80-as évek végén testvérével Magyarországon járt egyetemre és végigfotózta az 1988. március 15. és 1989. október 23. közötti időszakot.
A könyv különlegessége, hogy a történelemre nézve elsődleges és másodlagos forrás is egyben. Elsődleges, hiszen életinterjú-részletek olvashatóak benne; és természetesen másodlagos, hiszen ezeket a szerző szerkesztette témakörökbe, rendezte címek alá, formázta írott szöveggé. Utóbbi ellenére szerencsére megmaradtak az élószóban elhangzott interjúk formai sajátosságai is.
A kötet három fejezetből és sok alfejezetből épül fel, ezekben az adott témákkal kapcsolatos interjúrészletek olvashatóak, melyek terjedelme a néhány sorostól a pár oldalasig terjed. Ezzel kapcsolatos a mű számomra egyetlen negatívuma is. Mivel időnként igen rövid szövegrészletekről beszélhetünk, az olvasás töredezetté, a történések kissé követhetetlenné válnak, hiszen nem mindig tudni, épp ki beszél. Ennek leküzdését azonban az idézetek előtt a beszélő nevének és az interjúkészítés dátumának szerepeltetése, valamint a kötet végén az emlékezők összegyűjtött rövid életrajzai segítik.
Az életútinterjú és az oral history formájából következik a kötet legnagyobb pozitívuma, hogy a történelmet egyfajta alulnézetből láthatjuk, sokszor igen vicces - és ezek mellett természetesen szomorú és megrázó - anekdotákból épülnek fel a történetek.
Ennek köszönhetően kiderül, hogy mennyire sietős, alkalomszerű és kapkodó volt az egész rendszerváltás folyamata, ez nagyon átélhetővé, közelivé, megfoghatóvá teszi a történelmet, mely bizonyítja az oral history létjogosultságát és fontosságát.
10/8
Molnár Adrienne: 89:56 - Ötvenhatosok a rendszerváltásról
286 oldal
1956-os Intézet, 2009.
