Igaz, hogy onnan jöttem, de nem létező mesterségemnek értelemszerűen címere sincs. Most pedig annak, aki még e szörnyű kezdés után is folytatja az olvasást, kissé értelmesebben összefoglalva: a könyvhéten jártam, ahol azelőtt még sohasem és bár eláztam, számos aláírással és két új könyvvel gazdagodtam ingyen. Így hát: megérte. 

Az elmúlt napok trópusi időjárásának általánossá vált óránkénti záporai közül az egyik engem is megtisztelt abban a pillanatban amikor vasárnap kora délután elindultam a belvárosba, a 82. Ünnepi Könyvhét fő helyszínére, a Vörösmarty térre. 

Ennek eredményeképpen sikerült három órát tocsogóssá ázott lábbeliben eltöltenem, de a könyvek felett szerencsére már sütött a Nap. Egyik barátommal a Deák téren találkozván együtt vetettük magunkat a Könyvhét – eleinte kissé szerény – forgatagába. Idővel aztán besűrűsödött a tömeg. 

Időközben elázásom után rögzítettem, hogy pénzt sikeresen nem hoztam magammal, így legalább a vásárlást kénytelen voltam mellőzni a remek akciók és kedvezmények ellenére is. Így is két könyvvel többet vittem haza, mint amennyivel betértem a térre: egyik szerzeményem Az ügynök, Werner Stiller tollából, – a német szerző később dedikálta is a példányomat – amit a Nyitott Könyvműhely Facebook-os játékán nyertem előzőleg (Köszönöm!); a másik pedig Az év versei 2007 antológia, amit a Magyar Naplótól kaptam, oldaluk „lájkolásáért” cserébe (Köszönöm!). 

A kötetek átvétele után aláírásgyűjtésbe kezdtem, ha nem is petícióra, hanem könyvekbe. Megszereztem a kézjegyét M. Kiss Sándor tanár úrnak, Kovács András Péternek, Ugron Zsolnának, Lackfi Jánosnak, Pierrotnak, Szélesi Sándornak, Jókai Annának és a már említett Werner Stillernek. 

Jókai Annától saját könyvem nem lévén a határidőnaplómba kértem szignót, meg is jegyezte: ígérjem meg, máskor azért olvasok is valamit… biztosítottam, hogy ez most sem történt másként, de könyvtári könyvbe azért mégsem kérhetek aláírást. 

Nem túl hosszú, ám tartalmas kint tartózkodásom után hazafelé vettem az irányt. Két új könyvvel, fáradtabb vállal, szárazabb lábbal és az elhatározással: ezentúl minden évben visszatérek majd.

(fotó: hirado.hu)