Ha igazán röviden, két szóban szeretném összefoglalni a véleményemet a könyvről, ezt mondanám: nem tetszett. Azért ne szaladjunk ennyire előre.
J. M. Coetzee kortárs dél-afrikai író 1980-ban megjelent munkáját egy görög költő, Konsztantinosz Kavafisz (1863-1933) hasonló című (Várunk a barbárokra) verse ihlette. A zseniális költemény egyébként az általam olvasott kiadás végén szerepel is, Faludy György fordításában. Ahogyan a regény hátoldalán olvasható leírásból megtudhatjuk, az író „regényei a posztmodern szellemének megfelelően főként korábbi szövegek újraírásai, melyek látásmódjukkal és az intertextuális utalásokkal sajátos világot teremtenek.”
A könyv fontos erkölcsi üzenettel rendelkezik, ám emellett sajnos unalmas is. A cselekmény lassan halad előre, tíz oldalakon keresztül alig történik valami. Ahogyan már utaltam rá, nem szerettem meg a könyvet. Ennek egyébként nem örülök, hiszen ez olyan érzés, mintha egy elvakult focirajongó nem élvezné a BL-döntőt. A negatív érzéseknek egyik oka ez lehet. Az unalom. A másik okként azt látom, hogy a regényben nagyítóval is alig találunk szerethető karaktert. Az egész környezet, a hangulat, az emberek; egyszerűen minden gonosz, visszataszító, gusztustalan.
A könyv végére pontosan ahhoz a mondanivalóhoz jutunk el, amit dióhéjban tökéletesen tartalmaz a Kavafisz-vers is. Kissé durvábban fogalmazva, majdnem feleslegesnek tartom a bő 300 oldalnyi szenvedést a regénnyel, ha tanulságra vágyunk, olvassuk el a verset, ennél többet a próza sem fog nyújtani. Ez a könyv legnagyobb hibája: alig, vagy egyáltalán nem tesz hozzá a vershez.
Ha már erkölcsi üzenetet említettem, ez pedig röviden összefoglalva annyiban áll, hogy:
1. Minden Birodalomnak szüksége van egy ellenségképre, saját hatalmának igazolásához.
2. Örök érvényű igazság, hogy nincs az a rendkívüli helyzet, amikor elveszthetnénk emberségünket, és a másikat lealacsonyíthatnánk, megfoszthatnánk emberi mivoltától; beszéljen bár más nyelvet, tartozzon más embercsoporthoz, vagy különbözzön életmódja a miénktől.
Igaz és fontos, de - Nobel-díj (2003) ide vagy oda - nem ártott volna ezen túl egy érdekfeszítőbb, kidolgozottabb, eseménydúsabb könyvet írni.
10/4
J. M. Coetzee: A barbárokra várva
336 oldal
Art Nouveau Kiadó, 2006.
Fordította: Sebestyén Éva
Eredeti cím: J. M. Coetzee: Waiting for the Barbarians
