Ritkán olvasok krimit. Ám Kondor Vilmos könyvét meglátva hamar eldöntöttem, hogy a karácsonyi könyvutalványomból beszerzett egyik példány mindenképpen a Budapest Noir lesz. Nem csalódtam.

A könyv tartalma, borítója és – az első ránézésre kicsit zavarónak, olcsó fogásnak tűnő – rengeteg, a könyv elején szereplő méltató idézet meggyőzött a vásárlás szükségességéről. Most, a könyvet elolvasva egyetértek a legtöbb pozitív kritikával – még ha túlzónak is tartom ilyen fokú szerepeltetésüket. Hozzá kell tenni, hogy talán mégis szükségesek, hiszen őszintén szólva, ha valaki ezelőtt azt mondja nekem, hogy Kondor Vilmos, valószínűleg nem sok minden ugrik be. A jövőben ez másként lesz. 

A kötetben szereplő rövid életrajz alapján az 1954-es születésű Kondor Szegeden és a Sorbonne-on folytatott tanulmányainak eredményeképpen vegyészmérnöki (!) diplomát szerzett, jelenleg középiskolai matematika-fizika tanár. Első regénye ez, a Budapest noir, 2008-ban jelent meg az Agave Könyvek gondozásában. Lenyűgöző. Egy diplomás vegyészmérnök, gimnáziumi matek tanár tollából született ez a nem akármilyen krimi. Félreértés ne essék, távol áll tőlem, hogy lenézzem a vegyészmérnököket, pusztán eddig úgy gondoltam, a krimiírás nem feltétlenül tartozik egy feltételezetten reál beállítottságú (mondom ezt az író ismerete nélkül) ember fő tevékenységi körébe. Azt hiszem, a jövőben ez is másként lesz. 

A kötet borítója szerintem rendkívül eltalált, ízléses, tetszetős. Tökéletesen illik a történet hangulatához. Nyilván nem a borító a legfontosabb egy könyv esetében, de ha a témájától elütő, esetleg csúnya, az igenis zavar olvasás közben. Jelen esetben erről nem beszélhetünk. Az Agave könyve igazán kitűnő fogású és kellemes illatot áraszt magából. Ennyit a szentimentális vonalról.

A Budapest noir egy tisztességes krimi, jól kitalált alaptörténettel. Nélkülözi a hatalmas fordulatotokat, a sodró lendületet. Ennek a könyvnek nem ezek a jellemzői. Legfőbb erősségét a kitűnő hangulatteremtésben látom. Az éppen megfelelő tempóban haladó cselekmény 1936. Budapestjén játszódik és olvasás közben mi is ott érezhetjük magunkat. Ebben segít a körülmények nagyon pontos és a történelemhez hű lefestése, melyet biztos vagyok benne, hogy igen nagy és körültekintő kutatómunka előzött meg a szerző részéről. Nem csak a közéleti, politikai helyzet vagy a rendőrség szervezeti felépítésének pontos leírása, de az utcanevek, terek korabeli elnevezésének; valamint a közlekedési eszközök útvonalának, vagy akár a megszólításoknak korhű alkalmazása jellemzi a könyvet.

Kondor képes úgy vezetni gondolatainkat, érzéseinket, hogy legszívesebben mi is beülnénk a főhős, Gordon Zsigmond mellé egy gőzölgő, erős feketére valamelyik belvárosi kávéházba és – néha még én is, aki elég meggyőződésesen elutasítja a dohányzást – rágyújtanánk egy cigarettára, hogy a gomolygó füst és a kávé gőze mögül szemlélhessük a reggeli lapokat, vagy éppen a nyüzsgő utcaképet.

Az író remekül ágyazza be a bűnügyi történetet a kor közéleti eseményeibe. A könyvben – igaz csak rövid időre – de felbukkan Gömbös Gyula, Horthy Miklós, Darányi Kálmán, Dohnányi Ernő, Schusnigg osztrák kancellár, Ciano olasz külügyminiszter, sőt, még Hermann Göring is. 

A könyv egyértelműen vászon után kiált. Ezt a kitűnő hangulatú történelmi krimit egy jó rendező és néhány jó színész igényes filmmé tudná alakítani. Ha jól tudom, erre megvan az esély. A műnek azóta már két folytatása is megjelent: a Bűnös Budapest és A budapesti kém. Alig várom, hogy elolvashassam ezeket is.
A sorozat ötkötetesre terveződik és az utolsó 1956-ban játszódik majd. Szerencsére lesz még alkalmunk Gordon Zsigmonddal találkozni.

10/9

Kondor Vilmos: Budapest noir
194 oldal
Agave Könyvek, 2008