Ha egy könyv igazán megérdemli, hogy a várólista csökkentés listáján szerepeljen, akkor az az Oroszlánkölykök. Ha megfordítom a kijelentést, akkor az ilyen könyvek miatt érdemes részt venni ebben a kihívásban, így ehhez hasonló könyvekhez is eljut végre az ember: évek óta el akarjuk olvasni őket, illene ismerni, sokszor szóba jön, de valahogy mindig befurakszik elé valami, meg különben is milyen hosszú már. Nos ha most megkérdezik, már mondhatom azt, hogy igen, olvastam az Oroszlánkölyköket.

A regény szerzője Irwin Shaw (1913-1984) amerikai regény-, novella-, és drámaíró. New Yorkban született, orosz származású zsidó családban. Eredeti családneve Shamforoff, ezt az egyetem előtt változtatta meg Shawra. Brooklynban járt egyetemre, 1934-ben szerezte meg BA diplomáját. Harcolt a második világháborúban, Észak-Afrikában, a Közel-Keleten, Nagy-Britanniában, Franciaországban és Németországban is. 1984-ben, Svájcban hunyt el prosztatarákban.

Leghíresebb műve az 1948-as nagyregénye, az Oroszlánkölykök. A monumentális (830 oldal) kötetből 1958-ban 170 perces mozgókép is készült, Marlon Brando, Montgomery Clift és Dean Martin főszereplésével. A regény cselekménye három szálon fut, három főszereplő élettörténetén át kapcsolódhatunk be a második világháború eseményeibe: Christian Diestl, egy osztrák náci őrmester; Noah Ackerman, egy amerikai zsidó közkatona; és egy másik amerikai, Michael Whiteacre, egy értelmiségiből lett katona. 

Shaw egészen a kezdetektől indítja és a háború végéig, 1945-ig vezeti ki a történetet. Így lehetősége nyílik bemutatni az előzményeket is, pontosabban szólva főszereplőink békés, háborítatlan, a háborút nélkülöző időszakokra jellemző problémákkal terhes életét. Diestl az Alpokban síoktató, Ackerman szerelmi életével van elfoglalva, Whiteacre pedig sikeres színpadi szerző, miközben a szerelemben nincs ekkora szerencséje: éppen válófélben van feleségével. A szerző szereplői "normális" életének bemutatásával elég szélessé képes húzni a kontrasztot az átlagemberek mindennapjai esetében, legyen szó egy háború előtti vagy alatti időszakról. Ezzel pedig kimondatlanul is, de hangsúlyosan és határozottan ellenzi a háborút, ami mindattól megfosztja az embereket, amiben részük lehetett nélküle.

Nagyon érdekes és hangulatos, ahogyan földrajzi értelemben nagyokat ugrunk, Shaw - éppen talán személyes tapasztalásai okán is - ugyanolyan hitelességgel és átütő erővel képes lefesteni egy békés, európai síparadicsomot; a '40-es évek New Yorkját; vagy éppen Afrika homokdűnéit. Ennek (is) köszönhetően válik az Oroszlánkölykök kötelező darabbá a kor, és persze azon belül is a második világháború iránt érdeklődők számára.

Irwin Shaw

A regény alapos és ráérős, nem hiába a több mint nyolcszáz oldalas terjedelem, Shaw nem siet sehova, az események részletes bemutatását azonban szerencsére a realizmus eszközeinél maradva hajtja végre, nem valamiféle romantikus, pátoszban fuldokló hősöket, hanem egyszerű, hétköznapi embereket vet a háború forgatagába, a maguk kétségeivel, dilemmáival és nehézségeivel. Útjukon nem aranyszínű glória és dicső zene, hanem vér, szenvedés és halál kíséri őket végig.

Az Oroszlánkölykök egyetlen hibája a hangsúlyeltolódás, mégpedig a háború résztvevői és az ő regényben való reprezentációjuk között. Erre egyértelmű magyarázatot a regény születésének éve (1948) ad, de ettől még hiba marad. Shaw úgy érezte, hogy a második világháború részletes bemutatása két amerikai és egy német (osztrák) szerepeltetésével megoldható, a szovjeteknek hírük sincs. Ez persze igazolható azzal, hogy a regény nem hogy nem koncentrál a keleti frontra, de egyáltalán nem szól róla, mégis torz képet eredményez, ha az egész háború kulcsszereplőjének tekinthető Szovjetunió egy árva szót sem kap több száz oldalon át. Mindezzel együtt látható, hogy a könyv miért jelenhetett meg Magyarországon már a '70-es években (sőt, először már 1959-ben): egyrészt felfedezhetőek benne nettó marxista kijelentések, leginkább a társadalomról szőtt elmélkedések formájában; másrészt a szovjet részvételről a vagy jót, vagy semmit, leginkább semmit elvét alkalmazza; harmadrészt pedig kellően egyoldalú a két háborús fél bemutatása. Igaz, hogy az amerikai hadsereg soraiban is felbukkannak negatívumok, bár ezek sokatmondóan leginkább az antiszemitizmusban merülnek ki, a két lábon járó szörnyetegek persze nem mások, mint a német hadsereg tagjai. Túl fekete és túl fehér.

Hibái ellenére az Oroszlánkölykök megkerülhetetlen, hossza és témaválasztása ellenére is izgalmas és olvasmányos nagyregény a második világháborúról, általában véve a háború, szűkebb értelemben véve pedig az ember természetéről. Tényleg kihagyhatatlan, ha érdeklődünk a téma iránt, ellenkező esetben pedig "csak" egy remek és emlékezetes olvasmány.

10/9

Irwin Shaw: Oroszlánkölykök
830 oldal
Európa Könyvkiadó, 1977.
Fordította: Vajda Miklós
Eredeti cím: The Young Lions