Ez a bejegyzés egy újraolvasásról fog szólni, ugyanis Az emlékek őre nekem újraolvasás. Ez bizony ritkaságszámba megy nálam, a Harry Potterek és A gyűrűk ura mellett szerintem féltucatnyi olyan könyvet sem tudnék felsorolni, amit egynél többször olvastam volna. Ezt a regényt a nemrég mozikba került filmváltozat miatt olvastam újra, és ezzel arra is ráébresztett, hogy igenis érdemes bizonyos könyveket többször is kézbe venni: remélem a jövőben ezen a szokásomon változtatni tudok egy kicsit.

Lois Lowry (1937-) amerikai írónő, aki főleg gyerekkönyveket ír. Kétszer nyerte el a Newbery Medal díjat, a szóban forgó regénye mellett a Számláld meg a csillagokat című kötetéért is, ami a mai napig az egyik kedvenc gyerekkori olvasmányom. Az írónő Honolulun született, első regénye 1977-ben jelent meg, abban az évben, amikor elvált férjétől. Jelenleg Massachusetts államban él, négygyermekes anya és nagymama.

Mint ahogyan fent említettem, az először 1993-ban megjelent Az emlékek őre számomra újraolvasás, először a magyar megjelenés évében, 2001-ben olvastam el. Ezzel kapcsolatban két tény megdöbbentő. Na jó, három: 1. mindez tizenhárom éve történt, 2. akkor mindössze tizenegy éves voltam, 3. egy szánkón, a havon, egy öregemberen, meg valami emlékeken kívül mostanra fogalmam sem volt, hogy miről is szól ez a könyv. Többek között ezért sem árt az újraolvasás.

A történet főhőse a tizenkét éves Jonas, aki egy disztopikus társadalomban él, bár szegény ő maga erről nem tud, ahogyan a társadalom többi tagja sem különösebben, hiszen nekik már ez a normális. Ebben a szép új világban nincs igazságtalanság, bűncselekmények, kábítószerek, éhezés, vagy szegénység: a társadalom alapegységeit jelentő családok egymással vér szerinti kapcsolatban nem álló tagjai idilli harmóniában élik mindennapjaikat. Ezért a látszólagos tökéletességért azonban hatalmas árat fizettek: a régi világ emlékeit, melyek felkavarhatnánk a jelent, odaadták az emlékek őrének, ennek a pozíciónak a birtoklója pedig őrületesen nagy tudás birtokában van. A régi világ jó és rossz emlékei mellett ugyanis egyedül ő van a szeretethez, a félelemhez, a fájdalomhoz hasonló érzések tudatában, vagy éppen egyedül ő tudja mi a zene, hogy milyenek a színek. A tizenkét éves korban szokásos, különféle foglalkozásokba sorolás idején pedig meglepő és megtisztelő hír éri Jonast: ő lesz az emlékek következő őre. A betanulás folyamata azonban nem várt következményekkel jár.

Lois Lowry

A filmváltozat az előzetes alapján ígéretesnek tűnik, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy rávett az újraolvasásra. A filmnek parádés a szereposztása, Jeff Bridges és Meryl Streep mellett Alexander Skarsgård is feltűnik a képsorokon. Úgy tűnik egyébként, hogy a tizenkét éves főszereplőket elfelejtve sikerült elvinni ezt a még csak talán nem is ifjúsági, hanem gyerekkönyvet young adult irányba. Rosszmájúan megjegyzem, van egy olyan érzésem, hogy mindennek pusztán egy oka van: a tinilányoknak így lesz egy újabb jaj de jóképű, jaj de izmos, jaj de nemlétező fiú, akiért rajonghatnak. Persze ne legyen igazam, sajnos még nem láttam a filmet.

Lowry könyve egy picit túl egyszerű, egy picit túl rövid, egy 10-12 éves korosztálynak szánt kötetnek nyilván nem kell mindjárt bő hatszáz oldalasnak lennie, de még mondjuk 100 oldalt elbírt volna a történet és a formátum is, egy kicsit több részlettel, egy kicsit hosszabb, amúgy jól sikerült világbemutatással. Az emlékek őre egyébként ideális olvasmány a célközönségnek. Nagyon érdekes az alapötlete, ami rögtön felkelti az érdeklődést, és megmozgatja a fantáziát. Mindemellett könnyen olvasható és egyszerűen befogadható, de azért el is gondolkodtat, és bemutatja annak veszélyeit, hogy milyen lenne ha mindenki egyforma lenne. Ami persze az emberi természettel összeegyeztethetetlen, így megvalósíthatatlan is. Az emberek ugyanis különbözők, ilyennek születtek, és a különféle személyiségjegyek, érzések, érzelmek, emlékek és színek csak gazdagítják az életünket, legyenek bár azok jók, avagy rosszak. Mert mégis mit ér érzések és emlékek nélkül élni, a fájdalom nélkül pedig hogyan értékelhetnénk az örömet; a szomorú emlékek nélkül hogyan kezelhetnénk helyén a boldogságot? Hát erről szól ez a könyv.

10/9

Lois Lowry: Az emlékek őre
238 oldal
Animus Kiadó, 2001.
Fordította: Tóth Tamás Boldizsár
Eredeti cím: The Giver