A jövő hétvégi XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége lesz Sofi Oksanen finn író, aki első, Sztálin tehenei című művében életrajzi elemeket felvonultatva mesél női sorsokról, kettős identitásról, szovjet elnyomásról, kisebbségi létről és bulimiáról.

Sofi Oksanen (1977-) észt anya és finn apa gyermeke. A Helsinki Színművészeti Akadémián tanult dramaturgiát, első drámája a Tisztogatás volt, melyből később eddigi talán legsikeresebb, azonos című regényét is írta. Ezek mellett magyarul Baby Jane, és most a könyvfesztivál alkalmából legújabb, Mikor eltűntek a galambok című kötetei is megjelentek a Scolar Kiadónál. Az extravagáns külsejű írónő irodalmára erős hatást gyakoroltak eltérő gyökerei, melyek a huszadik század sajátosságából fakadóan nemcsak két országhoz (Finnország és Észtország) de a bipoláris világ két tömbjéhez, a nyugati világhoz és a keleti blokkhoz egyaránt kötik.

Első könyve, a 2003-as Sztálin tehenei magyarul 2011-ben jelent meg. A könyv főhőse Anna, aki csinos, egészséges finn kamaszlánynak tűnik, de a felszín alatt súlyos problémák húzódnak meg. Anyja a vasfüggöny mögül, Észtországból házasodott össze egy finn férfival az 1970-es években. A kötet lapjain rövid szakaszonként a két női sors alakulását követhetjük nyomon, miközben egy harmadik történet is fel-felsejlik: a nagymama negyvenes-ötvenes évekbeli Észtországának sorsa üldöztetéssel, kényszermunkatáborokkal és egy nagy adag szenvedéssel körítve.

Oksanen saját tapasztalásai nyomán lenyűgöző és szuggesztív erővel képes megjeleníteni a két nagyon különböző világ, a nyugati Finnország, és a Szovjetunió részeként szenvedő Észtország mindennapjait a hidegháborús időszakban. Egészen apró részletek segítségével képes teljesen árnyalttá és hitelessé formálni az olvasóban kialakuló képet. Anna édesanyjának viselkedése, a származás kötelező letagadása lányában is tovább él, a szerző nagyfokú érzékenységgel mutatja be nemcsak az emigráns lét problémáit, de a megkérgesedett sztereotípiával való küzdelmet is, mely szerint mivel az észt nők a Szovjetunióból származnak, az orosz nők pedig kurvák, így szükségképpen az észt nőknek is azoknak kell lenniük.

Sofi Oksanen (fotó: David Sandison, The Times)

A történet ezen vonulata Anna finn apján keresztül teljesedik ki, aki sok más honfitársához hasonlóan moszkvai tartózkodásai alatt előszeretettel használja ki és élvezi prostituáltak társaságát. Ennek folyamatát, és Anna anyjának apró felismeréseit és reakcióit is nagyon jellemzően mutatja be Oksanen.

A nagymama korának második világháborús, majd azt követő szovjet elnyomás alatti szenvedése, valamint Anna anyjának származásából fakadó megpróbáltatásai mellett mindazonáltal a könyv fő sodrát és legfontosabb csapásvonalát Anna jelene adja. A szellemi, nyelvi, és kulturális örökségét feldolgozni képtelen, talán ennek köszönhetően súlyos táplálkozási zavarral, bulimiával küzdő Anna jelene, amit semmit el nem hagyó, mindent bemutató realizmussal tár fel az író. A szerző származásából és intellektusából fakadó történelmi hitelesség mellett ennek a súlyos és alattomosan kegyetlen betegségnek a természetét is ijesztően magabiztos hitelességgel mutatja be, aki az ezt a témát illető, életrajzi vonatkozások iránt kutató kérdések megválaszolását rendszerint elutasítja.

Anna és anyja életében folyamatos a két ország közötti ingázás, de mindkét helyen idegenek: Finnországban túlságosan észtek, sőt, ami még rosszabb, oroszok; otthon pedig már túlságosan finnek. Anna alakjában egy bukdácsoló, elesett és végtelenül szánalomra méltó lányt ismerünk meg, aki az anyja által megtépázott gyökerei, szülei megromlott házassága és súlyos betegsége között hánykolódik. A könyv egyetlen negatívumát talán a szerző még érezhető kiforratlansága adja, társulva a kötet szerkesztetlenségével. Önmagában nem a nem lineáris történetvezetéssel, hanem az egyes szakaszok és idősíkok közötti, kissé átgondolatlan ugrálással akad időnként baj, aminek a Tisztogatásban egyébként már nyoma sincs. A Sztálin tehenei azonban még ezzel együtt is nagy erejű, a jelenkori hamis nőképből, és az elnyomott identitásból fakadó súlyos problémákat egyaránt bemutató mű, aminek minőségébe sajátos színt visz kissé kiforratlan nyersessége, alkalmas arra, hogy a szerző többi kötete iránt is felkeltse az olvasói érdeklődést.

A kötetet köszönöm a Scolar Kiadónak!

10/9

Sofi Oksanen: Sztálin tehenei
448 oldal
Scolar Kiadó, 2011
Fordította: Pap Éva
Eredeti cím: Stalinin lehmät