Életének 102. évében, szombatra virradóra elhunyt Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni (1912-2014) nyugdíjas magyar nyelvtanár, férje hagyatékának őrzője. A XIII. kerület saját halottjának tekinti az özvegyet, aki egész életében ugyanabban a Pozsonyi úti lakásban élt, ahol Radnótival is éltek, és ahol még mindig kint van Dr. Radnóti Miklós névtáblája.

Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni (forrás: Kallos Bea, MTI)

Gyarmati Fanni 1912. szeptember 8-án született Budapesten. Szerelme a költővel 14 éves korában kezdődött, majd miután Radnóti Miklós Szegeden ledoktorált, 1935. augusztus 11-én házasodtak össze. Ő volt az ihletője a magyar költészetben ritka hitvesi líra gyengéd hangú darabjainak. Fanni nemcsak szerelme, hanem igazi társa, barátja és kritikusa is volt a költőnek, kapcsolatuk a férfi és nő közötti egyenrangúság elfogadásán alapult.

Alakját férje számos költeményben megörökítette. Róla szól az Erőltetett menet halhatatlan sora: "és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt". A munkaszolgálatba hurcolt költő számára ő, a feleség jelentette a biztos pontot, a kapaszkodót, a köteléket az élethez. 1944-ben - nem sokkal meggyilkolása előtt - is hozzá írta verseit, a Hetedik eclogát és a Levél a hitveshez című költeményt.

Gyarmati Fanni a második világháború után orosz- és franciatanári diplomát szerzett. Előbb a Jurányi utcai közgazdasági középiskolában tanított gyorsírást, majd a színházművészeti főiskolán francia nyelvet. 1999-ben a XIII. kerület, majd 2005-ben Budapest díszpolgárává választották. 2009 decemberében - a Radnóti-emlékév alkalmából - a Magyar Köztársaság Középkeresztjével tüntették ki több évtizedes magas színvonalú oktatói munkájáért, valamint a Radnóti-hagyaték összegyűjtéséért, gondozásáért és közrebocsátásáért. 2012-ben Radnóti-díjat kapott. Egész életében kerülte a nyilvánosságot, nem vállalt közszereplést, magánemberként őrizve férje emlékét. Az özvegy 2008-ban a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattárának adományozta Radnóti teljes kéziratos hagyatékát.

A házaspárt 1944 novemberében fosztották meg egy egymás társaságában, békében, hűségben és boldogságban eltöltött hosszú élet lehetőségétől, amikor is a magyar irodalom egyik legnagyobb költőjét az országot éppen uraló erő tagjai nem találták érdemesnek nemcsak a szabadságra, de az életre sem. Ezzel Gyarmati Fannit megfosztották szeretett férjétől, minket magyarokat pedig gyönyörű, anyanyelvünkön meg nem született versek százaitól. Érdemes ezen most legalább néhány pillanatig elgondolkodni, olyan csendben, ahogyan Radnóti Miklósné özvegységben eltöltött hosszú évtizedeit élte.

Radnóti Miklós: Két karodban

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

/1941. április 20./