Stephen Hawking könyve, Az idő rövid története újra bebizonyította mennyire jó kezdeményezés a várólista csökkentés, mert bár nagyon érdekelt a kötet, enélkül elég nehezen vettem volna rá magam, hogy elolvassam. És milyen rosszul tettem volna.

Stephen Hawking (1942-) angol elméleti fizikus, sokak szerint a ma élő egyik legnagyobb koponya bolygónkon, de talán az egész univerzumban is, aki fizikai állapotával gyökeres ellentétben álló intellektuális képességeivel hívja fel magára a figyelmet. Tudományterületén belüli munkásságán kívül híres arról, hogy mind felnőttek, mind pedig - lányával közösen - gyerekek számára írt ismeretterjesztő kötetekkel próbálja okosítani a tömegeket. Hawking kétszer nősült, mindkét feleségétől elvált, három gyermeke és három unokája van. 21 éves kora előtt amyotrophiás laterosclerosist, azaz Lou Gehrig-kórt állapítottak meg nála, ez a mozgatóidegek elsorvadásával járó neurodegeneratív betegség. Ez ugyanaz a kór, amiben a történész Tony Judt is elhunyt, sajátossága, hogy általában a diagnózist követően tíz évnél többet nem él a beteg, Hawking több mint fél évszázada küzd vele. Hawking mára egy elektromos tolószékbe kényszerült, és csak egy gép segítségével tud kommunikálni a külvilággal. A populáris kultúrában újra és újra feltűnik, így többször szerepelt a Simpson családban, a Futuramaban, a Star Trekben vagy a Big Bang Theoryban. Képmását elkészítették LEGO-ból, és megformázták a londoni Madam Tussaud panoptikumban is.

A barátnőm megfogalmazásában a kötet Physics for Dummies, és valóban: a kötet olvasása során legtöbbször komplett idiótának éreztem magam, vagy azért mert bizonyos dolgokról még csak nem is hallottam, vagy mert bár tudtam róla, de nem értettem, hogy vele kapcsolatban mi miért történik. Erre az érzésre, mármint hogy hülyének tartjuk magunkat alaposan fel kell készülnie mindenkinek, aki a kezébe veszi Hawking könyvét.

Ami alighanem egyébként remek könyv, én nem fogok erre teljességgel rájönni, ugyanis még puszta olvasmányként is nehéz értékelni, nem hogy ősbölcsészként bármilyen szakmai meglátást vagy észrevételt mernék, akarnék vagy tudnék tenni. Annak ellenére, hogy időnként emberfeletti koncentrációt igényelt az olvasása, és heveny fejfájást okozott az agytekervényeim csikorgatása, Hawking érdekesen és a lehetőségekhez mérve érthetően szól a magamfajtához is, aki a kötetet forgatva azon kapja magát, hogy nekiáll komoly szándékkal gondolkodni olyan jelenségeken, amiknek a létezéséről öt perccel azelőttig még csak nem is tudott.

Stephen Hawking (forrás: The Independent)

A könyv témái között olyanok szerepelnek mint tér, idő, a világegyetem tágulása, csillagászat, fekete lyukak, időutazás, féregjáratok vagy a képzetes idő. Sikerként könyvelem el, hogy volt amit sikerült felfognom, volt amit úgy tűnt, felfogtam, később kiderült, hogy talán mégsem. Az biztos, hogy érdemes lenne valamikor újraolvasni, mert úgy érzem arra is nehezen emlékszem vissza, amit megértettem. A több, fent is említett téma két nagy egység köré tömörül, az egészen apró részecskék és az elképzelhetetlenül nagy világegyetem köré, számomra utóbbi nem csak érthetőbbnek, de érdekesebbnek és izgalmasabbnak is bizonyult.

A könyv stílusa nagyon jó, szemléletes, az elméletek megvilágítására józan paraszti ésszel felérhető példákat használ, miközben a szerző remek humorérzékéről is tanúbizonyságot tesz, kiegészítve egy jó adag (ön)iróniával. Hawking előszeretettel köt fogadásokat tudóstársaival, általában saját munkássága ellenében: ha már több év, évtized kutatómunkája kárba vész és megcáfolásra kerül, legalább egy fogadás megnyerésével és néhány dollárral legyen gazdagabb. Szerencsére fogadásait általában elveszíti. Másik remek tulajdonsága a szerénysége, a fizika legnagyobb alakjait és az általuk viselt címeket, pozíciókat tárgyalva mindig szinte zárójelesen veti oda, hogy mellesleg ezeket a címeket most ő viseli. Az eredetileg 1988-ban megjelent művet a  szerző egyébként többször bővítette, - ahogyan megváltoztak bizonyos dolgok a tudomány előrehaladásával -  melyet óriási példányszámban adtak már el az egész világon.

Hawking könyvének elolvasása után azt hiszem még inkább becsülöm a fizikusokat, ezeket a számomra általában felfoghatatlan témákkal évtizedeken át foglalkozó, kétségkívül nagyon hasznos emberi lényeket. Ha valaki a fent említett témákban valamit kezdőként szeretne olvasni, feltétlenül Hawking könyvével kezdje, ugyanígy tegyen aki konyít valamit a fizikához, de kíváncsi a szerző zsenijére. Egyikük sem fog csalódni, ám készüljenek fel: az önostorozás és a fejfájás garantált.

10/9

Stephen Hawking: Az idő rövid története
240 oldal
Akkord Kiadó, 2004.
Fordította: Molnár István, Egri Győző
Eredeti cím: A Brief History of Time