John Scalzi Szellemhadtest című könyve a remek Vének háborúja folytatása, de nem közvetlenül: a szereplők nagyrészt mások, ám a megteremtett univerzum maradt, melynek megértéséhez azonban szükséges az első kötet is. Nem csak az univerzum ugyanaz, de a színvonal is, sőt, nem gondoltam volna, de a folytatás jobb, mint a sorozatindító volt, ez önmagában nem kis teljesítmény.

A Szellemhadtestben Scalzi tovább szélesíti a megteremtett világot, melyben három idegen faj, a Rraey, az Enesha és az Obin szövetkezik az emberiség ellen. A képet tovább árnyalja, hogy az egyik legokosabb ember, a szökésben lévő tudós, Charles Boutin is átáll az ellenség oldalára. A Gyarmati Véderő egyetlen kapaszkodója, hogy Boutin a szökéssel járó kapkodás során laboratóriumában hátrahagyott egy másolatot a tudatáról, melyet megpróbálnak beültetni egy frissen létrehozott Különlegesnek, azaz a Szellemhadtest egyik tagjának, hogy megértsék a tudós tetteinek mozgatóit és megpróbálják megállítani, elkerülve ezzel az emberiség pusztulását. A dolgok természetesen nem pont úgy alakulnak, ahogyan azt eltervezték.

Az alaphelyzet egy sor etikai, erkölcsi és filozófiai kérdést vet fel, melyek talán még az első rész problémáinál is összetettebbek és érdekesebbek, a szerző nem is mulasztja el ezeket felhozni. Mindehhez kapunk egy sodró lendületű, izgalmas és fordulatokban gazdag cselekményt, árnyalt és összetett karaktereket (mint Cainen adminisztrátor, Jane Sagan, Jared Dirac vagy Szilard tábornok; utóbbi egyébként a magyar tudósról, Szilárd Leóról kapta nevét). A cselekmény során új fajokat és bolygókat ismerünk meg, melyek történelméről és az univerzum aktuális politikai összefüggéseiről fantáziadús és aprólékosan kidolgozott háttérinformációkat szolgáltat Scalzi, ötletességében egyenesen Tolkient és Martint idézve.

Az író stílusa még mindig zseniális, a szórakoztató irodalomban is ritkaságszámba menő könnyed olvashatóság jellemzi, miközben a mély etikai és filozófiai kérdésfelvetéseket mértani pontossággal vegyíti kiváló és sajátos humorával, valamint az izgalmas cselekményfordulatokkal. Nem igazán fordult még elő, hogy a szórakoztató irodalom világából ez valakinek sikerüljön, de Scalzi apránként tör magának utat kedvenc íróim sorába.

A Szellemhadtest méltó folytatása a kiváló Vének háborújának, ahogyan a fülszövege is írja, Scalzi tényleg rátett egy lapáttal és sikerült még jobbat alkotnia, elkerülve a folytatások érdektelenségbe zuhanásának veszélyét. A könyv egész története kerekebb, és aprólékosabban van felépítve, mint az első részé, és ezzel nem utóbbit akarom leszólni, hanem előbbit dicsérni.

Aki egy igazán jó könyvet akar olvasni és nem idegenkedik a sci-fi köntöstől, valamint a csak mérsékelten jelentkező akciójelenetektől sem, az bátran kezdje el a Szellemhadtestet (amibe az interneten bele is olvashatunk), persze csak az első részt követően. Egy szórakoztató, megnevettető, elszomorító, elgondolkodtató és igen, értéket is adó olvasmányélményhez jut, aki így tesz. Akik pedig már túl vannak ezen a részen is, nem tehetnek mást, mint fohászkodnak a kiadóhoz, hogy minél előbb érkezzen magyarul a harmadik kötet is.

A kötetet köszönöm az Agavénak!

10/10

John Scalzi: Szellemhadtest
304 oldal
Agave Könyvek, 2013.
Fordította: Farkas István
Eredeti cím: The Ghost Brigades