Librarium

Librarium

A jövő rémisztő képe

2015. március 07. - winrudi

A sci-fi körökben mindenki által jól ismert (bár általam nem olvasott) Metró-regények írója új könyvében az emberiség jövőjéről ad igazán elborzasztó képet. Lehengerlő ötletességgel és a finom áthallások iránti jó érzékkel megírt regényt ad olvasója kezébe, még ha a főhősök személyes története kissé érdektelenre, a történet pedig túl hosszúra sikerült is.

future.gif

Dmitry Glukhovsky (1979-) számára - aki minden nyelvben ragaszkodik nevének angolos átírásához - az átütő sikert Metró 2033 és Metró 2034 című könyvei hozták meg, azóta magyarul már a Szürkület című regénye és az Orosz népellenes mesék című novelláskötete is napvilágot látott. Nekem csak utóbbihoz volt szerencsém, melynek lapjain egy fantáziában meglepően gazdag, egyedi stílusú írót ismerhettem meg személyében, így nem volt kérdés, hogy magyarul tavaly megjelent regényét, a Futu.re-t is sorra kerítem előbb vagy utóbb.

A Futu.re esetében valamikor a huszonötödik században járunk, amikor is a Föld merőben más képet mutat a jelenlegihez képest. Az emberiség ugyanis évszázadokkal korábban feltalálta a Halál ellenszerét, az emberek hallhatatlanná váltak. A bődületesen jelentős biológiai változást okozó eljárás pedig olyannyira elterjedt, hogy pusztán az ivóvíz fogyasztása is fenntartja ezt a korábban sokak által vágyott állapotot. Természetesen csak Európában, amit egyfajta ideálként állít középpontba az író: itt ugyanis alanyi jogon mindenkinek jár a hallhatatlanság. Nem úgy mint Amerikában, ahol csak a leggazdagabbak juthatnak hozzá; vagy mint Oroszországban, ahol csak a politikai elit tagjai. Természetesen Európa is tartogat egy jelentős szépséghibát: a hallhatatlanságnak ára van, az embereknek le kellett mondaniuk arról, hogy gyerekük szülessen. A földrész így is iszonyatosan túlnépesedett, a több száz milliárdnyi ember pedig több kilométer magas tornyokban él, melyeket a régi Európa tetejére építettek rá, ahogyan az a magyar olvasó számára szívet melengető részletként kiderül, a budai Halászbástyára is, sok más híres európai épület mellett.

future_city_by_dongkyuni-d5tidbu.jpgFuture city (forrás: donkyuni)

A Futu.re főhőse egy húszas évei végén járó, rasszista, homofób, szexista agressziógombóc, akit igen nehéz lenne egy kicsit is megkedvelni, egy PC-mentes személy főszerepbe állítása pedig máris sajátosan egyedi alaphelyzetet eredményez. Rejlik ebben valami sajátosan orosz, mondhatnám, ha én is a politikai korrektség teljes mellőzésére törekednék, de nem teszem. Jan egy ötvenezer fős elit társaság, a Halhatatlanok csoportjának tagja, akik mind illegális szülők gyermekei voltak, és gyermekkorukban árvaházba hurcolták őket, elragadva őket szüleiktől. Feladatuk felnőttként nem más, mint hogy a hozzájuk hasonló családokkal szemben fellépjenek: az illegálisan születő gyerekeket elveszik szüleiktől, valamelyiküknek pedig öregedésgyorsító injekciót adnak be, melynek eredményeképpen az egyik szülő legfeljebb tíz éven belül meghal. Hiába, a lakosságszám nem növekedhet tovább, azt valahogyan szinten kell tartani. Nem meglepő és disztópiákra is jellemző módon a szerelem az, ami aztán főhősünket elgondolkodásra, és a hatalommal való fokozatos szembefordulásra készteti.

Glukhovsky új regényével ismét rászolgált arra, hogy fantáziáját dicsérjem. Szuggesztív leírásai nyomán igazán magával ragadó az a világ, ami feltárul a szemünk előtt: kilométeres tornyokat összekötő gyorsvasutakon hömpölygő milliárdok, kiegészülve egy "szép", új világ jellemzőivel. Van az egészben valamiféle hátborzongatóan jól elkapottság, ahogyan a több száz évvel későbbi jelen reflektál a mostanira. Említhetném azt, ahogyan sikerült ábrázolni a szépet, a fiatalt, az újat szentté emelő; a régitől, a természetestől és öregtől hányingert kapó új(?) világrendet. Vagy azt, ahogyan a jövőbeli Barcelonát, ezt a mocsoktól, egzotikus fűszerektől és különféle bevándorlók kipárolgásától bűzlő nyomortanyát elénk festi az író, ahol egy láthatatlan falról szó szerint és átvitt értelemben is lepattannak a menedékként emlegetett Európába betódulni vágyó szerencsétlenek. Esetleg azt, ahogyan India és Pakisztán helyén már csak egy atomsivatag létezik, az egymást elpusztító államok volt polgárai, indiaiak és pakisztániak, hinduk és muszlimok pedig még mindig gyűlölik egymást, napjaink ISIS-ét megszégyenítő módokon kivégezve egymást Barcelona, Európa főbejáratának mocsokjában. Nem is beszélve arról, hogy a múlt Európájának templomát, akár a jövő bordélyházként is üzemeltetheti az, aki eleget fizet érte.

glukhovsky2.jpgDmitry Glukhovsky (forrás: amazon.com)

A jövő Európája ilyenformán tökéletes analógiája a jelenleginek, egy hely, ahova ömlenek, ömlenének a bevándorlók, ám valójában talán mégsem a földre szállt mennyország ez, mint amilyennek hiszik. Hová tűnik ugyanis ott a humanizmus, ahol a szülőket megfogant gyerekeik érdekében gyakorlatilag a lassú öngyilkosságra kényszerítik, ha nem hajlandók vállalni az abortuszt? Ez utóbbi önmagában egy mély, filozófiai gondolatfüzért dob be az olvasó tudatába.

A regény kiemelkedő erőssége tehát írója lenyűgöző ötletességéből fakad, az alapötletek és szövegbe öntésük is kiváló, komoly kérdések átfogó végiggondolására késztetik az olvasót. A Futu.re-nak azonban hiányosságai is akadnak. Ezek egyike, hogy a makrotörténet, az emberiség zseniális bemutatása mellett egészen eltörpül, és jelentéktelenné, érdektelenné alacsonyodik a főhős és a többi szereplő személyes sorsa, és bár a történet izgalmas, de elég nagy kritika, ha a világ természetéről megtudott újabb részletet sokkal jobban vártam, mint a fősodort jelentő cselekmény újabb fejezetét. Ezzel talán összefügg, hogy a könyv túlságosan hosszúra nyúlik, és túlzó aprólékossággal mutat meg olyan részleteket, melyek feleslegesnek tűnnek, még amellett is, hogy a karakterek személyiségének alaposabb megértését szolgálják. Egy jó szerkesztő talán tudott volna húzni a kéziratból, melynek eredménye egy rövidebb, és egyben feszesebb regény lehetett volna.

Minden hibája ellenére sem bántam meg a Futu.re elolvasását, és Glukhovskyban, mint íróban sem csalódtam különösebben. A regény ötletei egyszerűen annyira bizsergetik az ember fantáziáját, a bemutatott problémakörök pedig több évszázad távlatából is oly aktuálisak, hogy ha elfeledtetni nem is, de legalább elhomályosítani képesek a regény hibáit, érdemessé téve azt az elolvasásra.

A kötetet köszönöm az Európa Kiadónak!

10/8

Dmitry Glukhovsky: Futu.re
608 oldal
Európa Könyvkiadó, 2014.
Fordította: Földeák Iván
Eredeti cím: Будущее

A bejegyzés trackback címe:

https://librarium.blog.hu/api/trackback/id/tr197249053

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2015.03.07. 19:46:33

"(bár általam nem olvasott) Metró-regények"

Öreg hiba. ;)

Nemrég gondolkodtam, hogy ezt vegyem-e meg vagy Gyakov Metro-univerzumos könyvét, végül utóbbi mellett döntöttem, így utólag azt hiszem, rosszul. Kicsit féltem egyébként, mert a Szürkület számomra eléggé gyenge regény volt, de azt hiszem, ezek után mindenképpen beszerzem ezt.
süti beállítások módosítása