Itt van ez a Csillagainkban a hiba kötet, amit vagy egy éve nyertem talán a kiadó facebook oldalán, amikor szavazni kellett a megjelenő könyv borítójára. Szerintem fogalmam sem volt, hogy mi ez, de híresen szeretek szavazni (legyen szó bármiről is), így rányomtam az egyik verzióra, s láss csodát, nyertem egy példányt. A fülszöveget elolvasva tipikus, nyálas tiniömlengésnek tűnt a történet, úgyhogy abban a tudatban helyeztem könyvespolcomra a szerzeményt, hogy a közeljövőben biztosan nem olvasom el. Aztán egyre többen mondták, hogy mennyire jó, meg időközben a filmváltozat is elkészült, aztán úgy voltam vele még valamikor júniusban, hogy nyári olvasmánynak jó lesz. Teljesen más a könyv, mint amire számítottam. Szerencsére.

A kötet szerzője John Green (1977-) amerikai újságíró, videóblogger és író, aki testvérével közös YouTube csatornával rendelkezik. Green Indianában született, majd a család Michiganbe, Alabamába, és végül Floridába költözött. Az egyetemen angolt és vallásos tanulmányokat hallgatott, később az episzkopális egyház papjaként is dolgozott, amikor egy halálos betegségekkel küzdő gyermekeket ellátó kórházban tevékenykedett, ezek az élmények is inspirálták a Csillagainkban a hiba megírását. Green jelenleg Indianapolisban él feleségével és fiával.

A könyv két főszereplője Hazel Grace Lancaster és Augustus Waters, akik éppen annyira különlegesek, mint a neveik, de mindeközben valahogyan átlagosak is. Sajnos ebből az átlagos kamaszlétből kiemeli őket a tény, hogy mindketten rákosak, Hazelnek előbb pajzsmirigy-, majd tüdőrákja van, és ugyan Augustus meggyógyult, de az egyik lábát amputálni kellett. Szerencsére az átlagból nem csak betegségük, hanem személyiségük is kiemeli a szereplőket, végtelenül élő, önálló, szerethető és emlékezetes karaktereket sikerült Greennek megteremteni a személyükben.

John Green (forrás: johngreenreview.com)

A vidámnak nem mondható alaphelyzet ellenére a könyv vicces és önironikus is, szereplőink humora le-legyőzi a bizonyos időközönként újra előkerülő, szívfacsaró szakaszokat, hiszen azért mégsem mindig felemelő rákos gyerekekről olvasni. Talán nehezen hihető, de mindezek ellenére a Csillagainkban a hiba nem egy depresszív kötet, a Hazel és Augustus között kibontakozó szerelem, és az, ahogyan életüket élik, már önmagában a nagybetűs Életnek a leghatározottabb igenlése. Kapcsolatuk sem átlagos tinirománc, ez a két lélek tényleg ilyen fiatalon egymásra talált. Az élet azonban kegyetlen, tudjuk. Gyakran nem elég, ha mindent jól csinálunk, nem elég, hogy Jók vagyunk, nem elég, hogy jót akarunk: ha azokban a fránya csillagokban ott van a hiba, nem tehetünk semmit. Ez a kötet igazi tragédiája.

A fenti üzenet és amellett, hogy a könyv olvasmányos, vicces, élvezetes és a kézből nehezen letehető darab, két igazán fontos jellemzője emelendő ki. Egyrészt Green - minden bizonnyal személyes tapasztalatai alapján - tűéles pontossággal rajzolja meg azokat a jelenségeket, amik a halálos betegek, hangsúlyosan halálos beteg gyerekek környezetében felbukkannak, zseniálisan reálissá alakítva a történetet. A másikat nem nehéz kitalálni: örüljünk a mának, örüljünk annak amink és akink van, amíg még megtehetjük, mert ha csillagaink magukkal hozzák a hibát, akkor bekövetkezik az elkerülhetetlen, és mi nem tehetünk ellene semmit.

10/9

John Green: Csillagainkban a hiba
296 oldal
Gabo Kiadó, 2013.
Fordította: Bihari György
Eredeti cím: The Fault in Our Stars