A Sörgyári capriccióban Hrabal egy idilli, cseh kisváros őrült mindennapjait mutatja be a húszas években, a béke és boldogság idejében, melynek önfeledt, szinte hedonista világa feszítő ellentétben áll a regény születésének idejével, 1970 napjaival.
Bohumil Hrabal (1914-1997) cseh író idén lenne száz éves, ennek alkalmából magyar kiadója, az Európa három könyvét (Szigorúan ellenőrzött vonatok, Őfelsége pincére voltam, Sörgyári capriccio) is egységes, új, letisztult borítóval adta ki újra. A magyarul először 1979-ben kiadott Sörgyári capriccioból 1980-ban sikeres adaptációt forgatott Jirí Menzel. A kötet lapjain Hrabal a Nymburk nevű kisvárost eleveníti meg a boldog időkben, emléket állatva édesanyjának, a könyv szőke, lobogó hajú főszereplőjének; férjének, Francinnak; és nagybátyjának a minden bizonnyal bolond Pepin bácsinak. Utóbbi ordítva előadott történetei (mint például az igazán a filmnek köszönhetően híressé vált mosómedvés sztori) a történet legviccesebb szakaszait jelentik.
A könyv szinte semmiről nem szól, de mégis minden benne van. Az élet, a humor, és leginkább a sör és a nő szeretete, utóbbi kettő talán Hrabal világrendjének is alfáját és ómegáját alkotja. Természetesen a sör, hiszen egy cseh kisváros cseh sörgyárának mindennapjaiba is bepillantunk, a sör gyártásának folyamatától egészen az igazgatótanács üléseiig, melyek rendjét időről időre megtöri Pepin bácsi veszett óbégatása. És természetesen a nő, hiszen az egész kötet fő alakja ez a lobogó hajú, cseh istennő, Hrabal leendő anyja, aki habzsolja az életet: vidáman biciklizik fel s alá haját lobogtatva, miközben két pofára eszi a disznótorost és férfiakat meghazudtolva dönti magába a sört, korsószám.
"Unatkozik? Vásároljon mosómedvét!"
Amellett, hogy a szöveg vicces, és nagyon kellemes hangulatú, igen szép is: Hrabal igazi líraisággal festi meg anyja és a sör iránt táplált bensőséges viszonyát. A regény egyfajta menekülés, a múltba, a régibe, az elmúlt szép és jóba való temetkezés, ami több mint érthető a regény megszületésének dátumára pillantva, ami csak két évvel követi az 1968-as prágai szovjet bevonulást. Egy ponton aztán maga a regény is "elromlik", ahogyan a világ is tette: megérkezik a rádió és vele a modernizáció, ez pedig lerövidít mindent, csökkennek a távolságok. Ezt a gondolatot továbbvíve aztán az új rendet követve mindent megrövidítenek, lefűrészelik az asztal lábát, levágják a kutya farkát, sőt, főszereplőnk is megválik szimbólumként funkcionáló gyönyörű hajától. Mi más lenne ez, mint a vég kezdete? Hrabal kisregénye egy rég letűnt kor felé irányuló romantikus elvágyódást formál szöveggé, miközben költői himnusz és tisztelgés a folyékony kenyér, és a női nem csodája előtt. Nem lehet nem szeretni.
A kötetet köszönöm az Európa Kiadónak!
10/9
Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio
140 oldal
Európa Könyvkiadó, 2014.
Fordította: Efraim Israel
Eredeti cím: Postřižiny
