Kim Stanley Robinson 2312 című könyvében háromszáz évet ugrik előre az időben, hogy szinte elképzelhetetlen alapossággal mutassa be az emberiség jövőjét biológiai, orvosi, művészeti, filozófiai, nemi, csillagászati kérdések és sok egyéb téma felvetése és tárgyalása mellett. Nem hibátlan, de emlékezetes látomás a jövőnkről.

Kim Stanley Robinson (1952-) az egyik legismertebb és legelismertebb kortárs sci-fi író. Első diplomáját 1974-ben szerezte irodalomból a Kaliforniai Egyetemen, majd angol szakon végezte el a mesterképzést a Bostoni Egyetemen. 1982-ben PhD-zett, doktorijának címe Philip K. Dick regényei volt. Három trilógia, nyolc önálló regény és novelláskötetek szerzője, több alkalommal tüntették már ki Nebula-, Hugo-, John C. Campbell, World Fantasy- és Locus-díjjal. Legismertebb művei közé tartozik a Mars trilógia (Vörös Mars, Zöld Mars, Kék Mars) és A rizs és a só évei című regény.

A 2312 című regény 2012-ben, háromszáz évvel cselekménye előtt jelent meg, melyben a jövő Naprendszerében járunk, amikor is az ember a technikai fejlettségnek köszönhetően több bolygót is lakhatóvá tett, terraformált. A történet főhőse a merkúri Swan Er Hong, aki éppen nagyanyját, a merkúri Terminátor városának befolyásos emberét gyászolja. A haláleset viszonylag váratlanul és egészen tisztázatlan körülmények között történt, ezért Swan útra kel a Naprendszerben, hogy kiderítse az igazságot. Eközben nagyanyja több közeli barátjával, munkatársával is találkozik, így a szaturnuszi Wahrammal is, akit eleinte távolságtartóan kezel, később azonban egészen közel kerülnek egymáshoz.

Ha nem lenne célom a további spoilerek elkerülése, akkor nagyjából öt összetett mondatban teljes alapossággal összefoglalhatnám a közel hatszáz oldalas könyv cselekményét, ez pedig nem csak annak viszonylagos egyszerűségét sejteti, hanem azt is, hogy ez esetben nem ez az igazán fontos. Elsőre talán kissé ijesztőnek tűnhet egy vaskos kötetről azt olvasni, hogy nem fontos, és sokkal rövidebben összefoglalható a cselekménye, de ez senkit ne tántorítson el az olvasástól.

Annak a könyvnek az olvasásától, aminek a magyar kiadását gyorsan meg kell dicsérnem, egyrészt mivel megtartották az elképesztően szép, eredeti borítót; másrészt pedig mert sikerült úgy megoldani a kötet ragasztását, hogy nem csak nem esik szét, de meg sem látszik gerincén az olvasás. Ahogyan említettem, a kötet leglényegesebb összetevője nem a történet, hanem maga a világ, amit leírhatatlan alapossággal mutat be a szerző, így olyan, mintha az igazi főszereplő maga a jövőbeli Naprendszer lenne.

Kim Stanley Robinson (fotó: Joel Meadows)

A szöveget úgynevezett Listák és Kivonatok is meg-megtörik, ezek a rövid fejezetek pedig különféle tudományos szövegekből tartalmaznak szakaszokat, mintha valamiféle feljegyzések, vagy jegyzetek lennének. Általában a cselekményhez szoros kapcsolat nem fűzi őket, viszont tudományos ismeretterjesztő szintig emelkedve segítenek a világ megértésében a biológia, a fizika, a földrajz, a filozófia, a történelem, vagy a szociológia tudományait érintve. Robinson kutatásainak, felkészültségének és alaposságának köszönhetően nem egyszer eléri, hogy az olvasó komplett idiótának érezze magát, nem ritkán komolyan elmerülünk a különféle tudományok tengerében. Időnként olyan érzést okoz a könyv, mintha az olvasottak felfogásán kétségbeesetten dolgozó agyunkat az információk nagy nyomású, hideg zuhanya tartaná ostrom alatt, el-elmosva ellenállásunkat.

Látszik, hogy a szerző zseniális ember lehet, de legalábbis különösen okos. Óriási munkát és utánajárást igényelhetett az írást megelőző kutatás, de ez meg is látszik a végeredményen. Üdítő tény, hogy Robinson igyekszik nem elrugaszkodni a realitásoktól, amellett, hogy a jövő hiteles bemutatásával a rideg elidegenedettség érzetét kelti, mégsem hagyja el például a Naprendszert. Az ő jövőjében Merkúrt, a Vénuszt, vagy a Szaturnuszt terraformálták, azaz alakították valamennyire élhetővé az emberek, ez a Merkúr esetében egy a hőtágulás miatt síneken folyamatosan előre, a napfénytől mindig elcsúszó várost eredményez.

Miközben az emberiség képes aszteroidák vagy bolygók terraformálására, a Föld a klímaváltozás eredményeképpen kialakuló sokkal magasabb tengerszinttel, és más problémákkal is küzd, az események szabályozásáért folytatott erőfeszítések még kezdeti stádiumban vannak. Swan nyomozása során bejárjuk a különféle bolygókat, képet kapva a jövőbeli világ teljességéből, az elárasztott New Yorknak egészen egyedi a hangulata a kötet lapjain.

Az alapos világbemutatás árát a cselekménnyel fizetjük meg, időnként az a furcsa érzés merülhet fel az olvasóban, hogy az egész történet csak arra ad alkalmat Robinsonnak, hogy a jövőbeli világot és ezzel kapcsolatos elképzeléseit bemutassa, ismeretterjesztő szakaszaival tanítva is olvasóját. Ez egyébként nem feltétlenül baj, de kell egy kis idő olvasás közben, hogy teljesen hozzászokjunk. A világ elképesztő bemutatásán túl egyrészt a Föld állapota megőrzésének, azaz a klímaváltozás kezelése kérdésének fontosságát is kiemeli, miközben arra is jut ideje, hogy egy talán még fontosabb témára, az emberszabású, mesterséges intelligenciával rendelkező robotok veszélyeire is felhívja a figyelmet.

A 2312 egy lenyűgöző alapossággal megírt, érdekfeszítő és gondolatébresztő kérdéseket felvető, ismeretterjesztő igényű, témájából fakadóan egy kissé túlságosan is rideg és nehezen megszerethető, nagy erejű látomás; a jövőbe vetett pillantás, ami nem okozna igazán nagy meglepetéseket azzal, ha néhány eleme valóra válna.

A kötetet köszönöm az Agavénak!

10/9

Kim Stanley Robinson: 2312
576 oldal
Agave Könyvek, 2014.
Fordította: Farkas Veronika
Eredeti cím: 2312