Figyelemfelkeltő és morbid módon gyönyörű borítóval jelent meg tavaly újra az Európánál Robert Merle klasszikus, önéletrajzi elemekből táplálkozó műve, az 1949-es Két nap az élet, mely egyszerű realitásával és egyértelmű hitelességével együtt dühös kiáltás a háború értelmetlensége, és az élet mulandósága ellen.

Robert Merle (1908-2004) hazánkban is nagy népszerűségnek örvendő francia író, aki igen terjedelmes, sok kötetből álló életművet hagyott hátra hosszú élete végén. A szerző a történelmi regények terén is otthonosan mozgott, és bár a Két nap az élet számunkra már kétségkívül ekként is funkcionál, számára 1949-ben mindez még friss élmény volt. A regény ugyanis a második világháború, azon belül is 1940. júniusa, még pontosabban két, hosszúra nyúlt nap történéseit dolgozza fel, amikor is a náci Németország csapatai fokozatosan a tenger felé szorították a brit-francia csapatokat, akik a Dunkerque melletti partszakaszon várták a behajózást. Hitler főleg légi úton akarta felszámolni a sarokba szorult ellenséget, és a kevés hajó miatt kizárólag a brit katonák kimentésére volt esély, a franciák a sorsukra maradtak. Maga Merle is egyike volt azon francia katonáknak akik végül megadták magukat, és német fogságba esve sikerült túlélniük a dunkerque-i csatát.

A regényben egy katona szemszögéből követhetjük a csata eseményeit egy hétvégén, azaz két napon át. Merle szövegéből kirajzolódik a háború pokla, a folyamatos bombázások és légitámadások közepette menekülni próbáló katonák küzdelme és halálvárása. A főhős Maillat társaival együtt a tengerpart közelében várja a sorsát, miközben mindenki bízik, vagy hisz valamiben, leszámítva őt magát; aki egy ízben még egy hajóra is sikeresen feljut, de innen is menekülnie kell, egy út van csak számára: vissza a tengerpartra. Egyúttal fel is ismeri a helyzet értelmetlenségét, hiábavalóságát és próbál kiutat találni, hiába. Ebben ő az egyetlen, egyedül ő érzi úgy, hogy nincsen ez így jól, valamit tenni kéne.

Robert Merle 1985-ben (forrás: Wikipedia)

A szerző főhősei elméleti és gyakorlati síkon lezajlott küzdelmeit egyaránt hitelesen ábrázolja, utóbbiból azonban szinte nem is akad: bár katonák sorsáról értesülünk, közvetlen harcban nem vesznek részt, szinte csak ide-oda bóklásznak céltalanul, keresve a kiutat. Eközben az egyetlen harci cselekményt az időről időre megjelenő német Stukák bombái és a nyomunkban járó pusztítás jelenti. Merle stílusa nagyon egyszerű, emberi és realista, egyúttal szuggesztív és képszerű is, könnyen magával ragadja az olvasót, aki ott érzi magát a bombák által felvert homok és sós tengervíz záporában, reménykedve a túlélésben.

A regény erőssége - a háború hiábavalóságának és végső soron teljes értelmetlenségének bemutatásán túl - az erős hangulatteremtő képessége, ahogyan Merle egy apró kézmozdulattal a fejvesztett menekülés, és háborús zűrzavar sűrűjébe képes hajítani minket, ily módon a Két nap az élet igazi csemege a második világháború iránt érdeklődőknek, remek stílusban segít átélnünk a katonák, és velük együtt a helyi, a bombázásokat éppúgy átélni, elszenvedni kényszerülő helyi lakosság helyzetét. Ezzel együtt igazán elsöprő erejű hatást nem tud kiváltani a Két nap az élet, elmarad a mindent beborító katarzis. Ehhez a legközelebb a regény lezárásában kerül a szerző, az utolsó képsorok ismét csak erős képszerűséggel festik elénk a jelenetet, ami elménkbe égve később is velünk marad, a regény szomorú lenyomataként.

A kötetet köszönöm az Európa Kiadónak!

10/8

Robert Merle: Két nap az élet
280 oldal
Európa Könyvkiadó, 2013.
Fordította: Gera György
Eredeti cím: Week-end á Zuydcoote