Az amerikai Mary Doria Russell 1996-os, magyarul most először, az I.P.C. Könyvek gondozásában megjelent műve, a Verebecske olvasmányos, szórakoztató regény, mely súlyos vallási kérdéseket feszeget, és bár néhány fizikai törvényszerűséget elnagyol, mégis vérbeli sci-fi, de annál még sokkal több.

Mary Doria Russell (1950-) Chicagóban született, katolikus neveltetést kapott, ám tizenöt évesen elfordult a vallástól. Hosszú évekig ateista volt, majd miután anya lett, a judaizmus felé fordult. Szülei a hadseregnél dolgoztak, Russell a Michigani Egyetemen szerzet PhD fokozatot fizikai antropológiából. Eddig öt regénye jelent meg, első a bejegyzés témájául szolgáló Verebecske (The Sparrow) volt, amit két évvel később, 1998-ban egy folytatás, a Children of God követett. Legutóbbi könyve 2011-ben jelent meg Doc címmel, ez a XIX. századi vadnyugaton játszódik. Russell jelenleg az ohiói Lyndhurstben él férjével, egy fia van.

A minimalista és gyönyörű magyar borítóval (borítóterv: Popovics Ferenc) megáldott Verebecske két idősíkra oszlik, és ez a kettősség a regény egészén végig megmarad. Az egyik szálon 2019-ben járunk, amikor is a Jézus Társasága, azaz a jezsuita rend missziót indít egy bolygóra, ahonnan gyaníthatóan értelmes lényektől származó jeleket, gyönyörű ének hangjait fogják be, ám egy idő után megszűnik a néhány főből álló, egymással szoros kapcsolatba kerülő csoporttal a kapcsolat: valami baj történt.

A másik idősík 2060, a misszió és a megmentésükre küldött mentőcsapat tagjai közül összesen egyetlen túlélő tér vissza a Földre, az eredeti misszió tagja és szíve-lelke: Emilio Sandoz atya. A pap szörnyű állapotban kerül elő, miközben a mentőexpedíció jelentései alapján nemcsak gyerekgyilkos, de prostituált is volt a bolygón, addig ismert személyiségével pedig egyik sem egyeztethető össze egykönnyen. Nem tudni, hogy milyen szörnyű tragédia történt a Rakhat bolygón, nem tudni miért halt meg mindenki az atyán kívül. 2060-ban egy vizsgálóbizottság próbálja feltárni a történteket a testi (megcsonkították a kezeit) és lelki értelemben is roncs Sandoz faggatásával. Az idő előrehaladtával egyre több részletre derül fény a Rakhaton történtekből, miközben az atya személyisége és hozzáállása is komoly változáson megy keresztül.

Eközben párhuzamosan halad előre a 2019-es cselekményszál is, amelyben a szerző alapos képet fest szerethető és karakteres szereplőiről, életükről és múltjukról. Annak ellenére érdekfeszítő a történet és marad meg az olvasó érdeklődése, hogy sajnos tudjuk: Sandoz atyán kívül mindenki halott már a másik idősíkban. Ráérősen, de nem unalmasan építi fel a könyvet Russell, miközben a Rakhat bolygó világát gazdag fantáziával tárja elénk.

Mary Doria Russell

Runák és dzsana'aták mindennapjait ismerjük meg, kitérve testfelépítésükre, társadalmi berendezkedésükre, szokásaikra, nyelvükre és fogalomrendszerükre. Egy teljesen más struktúrában élő társadalom képe bontakozik ki a szemünk előtt, a különbségek a későbbi tragédiához is nagyban hozzájárulnak. Russell szándéka Amerika XV-XVI. századi felfedezéséhez és gyarmatosításához, valamint az ott elkövetett hibákhoz hasonló helyzet bemutatása, ehhez pedig a XXI. században kénytelen volt a science fiction műfajához nyúlni, mostanra Földünkön már gyökeresen eltérő szokásokat is egyre nehezebb találni, nem hogy felfedezetlen területeket. A bevezető sorokban említett fizikai törvényszerűségek elnagyolása alatt például az utazás hátterének ismertetését értem, nem esik sok szó a fénysebességet megközelítő tempóval egy aszteroidán való út feltételeiről, de valamiért komolyan ez mégsem zavart, egyszerűen elfogadtam, hogy a cselekmény idején ez már természetesnek számít, ezért nem tudunk meg többet róla.

Természetesen a misszió tagjai akarva-akaratlanul is komoly, előre nem látott hatást fejtenek ki a Rakhat élővilágára és az ott élő lények szokásaira, ezek a változások pedig nem mindig pozitív következményekkel járnak. A szereplők személyének és a téma sajátosságainak köszönhetően súlyos vallási kérdések, így a cölibátus témaköre és problémái, a papokra kifejtett hatásai; a hit természete és Isten léte is szóba kerülnek, gondolatébresztő pillanatokat szolgáltatva az olvasónak.

Ahogyan a regény címében is visszacsengő bibliai idézet felhasználásával a jezsuita rend vezetője is mondja a könyv csúcspontján: "És egy verebecske sem esik a földre a ti Atyátok akarata nélkül." Tehát: minden okkal, Isten akaratából történik, ám gyakran a verebecske mégis leesik. Gyakran hiába teszünk mindent hittel eltelve helyesen, miközben különböző tényeket jelekként értelmezünk, elképzelhető, hogy boldogság helyett csak szenvedés vár ránk és a dolgok végkimenetele tragédiába torkollik. A miértre azonban már magunknak kell választ találnunk, ahogyan azt is nekünk kell eldöntenünk, hogy mindezek ellenére képesek vagyunk-e hinni.

A kötetet köszönöm az I.P.C. Könyveknek!

10/9

Mary Doria Russell: Verebecske
560 oldal
I.P.C. Könyvek, 2013.
Fordította: Szántai Zsolt
Eredeti cím: The Sparrow