Mondhatnám, hogy mindig és mindenhol, de ehelyett inkább kifejtem, hogy miért tettem fel egyáltalán ezt a kérdést. Azért, mert egyre több barátom kérdezte tőlem ugyanezt: hogy csinálom, hogy ennyi könyvet olvasok? Egyáltalán mikor van ilyesmire időm, hiszen tudják, hogy mint mindenkinek, nekem is van ezer más dolgom. Ahogy újabb és újabb emberek tették fel a kérdést, egyre többet gondolkodtam a válaszon, ennek eredménye ez a bejegyzés.

Előre leszögezem, hogy senki ne várjon nagy igazságokat és csodaszereket a következő sorokban, csak megkísérlem összefoglalni, hogy mikor és hol tudunk egy átlagos nap folyamán perceket, félórákat nyerni, amit olvasásra fordíthatunk. Teszem mindezt nem csak a válasz megválaszolása miatt, de azért is, mert több, az olvasási szokásokat firtató kutatásból az derült ki számomra, hogy az emberek leginkább időhiányra hivatkoznak, amikor megindokolják, miért nem olvasnak többet. Éppen ezért alaphelyzetnek egy rohanással töltött hétköznapot, és nem egy szabad vasárnap délutánt vettem. A felmérésekben egyébként a másik kiemelt indok mindig a könyvek ára. Azzal ugyan egyetértek, hogy manapság igen borsos áron mérik a szellemi táplálékot, de remek fogások vannak arra is, hogyan juthatunk olcsón olvasnivalóhoz. Talán erről majd egy másik bejegyzésben.

Visszatérve a jelen témához. Mindenekelőtt a tudatosság a legfontosabb. Ennek kialakításában nekem a blog írása segített, ez tett tudatosabb olvasóvá, valakinek a moly.hu könyves közösségi oldal tölti be ezt a szerepet, de alapvetően elég az is, ha átgondoltan közelítünk az olvasáshoz. Fontos, hogy mindig legyen nálunk könyv, hogy ha egy kis lehetőség is adódik rá, azonnal előkaphassuk és haladhassunk pár oldalt. Ez az első lépés az olvasás tudatosításában: mindig elérhetőnek kell lennie a kötetnek, amit éppen olvasunk. És természetesen nincs túl kevés idő az olvasásra, egy mondat elolvasása pár másodperc, és már az is haladásnak számít. Lássuk, mik azok a helyzetek, amikor az immár mindig a táska mélyén lapuló könyvet előkaphatjuk.

Talán a legfontosabb az elalvás előtti olvasás. Nemcsak azért mert elálmosít, ezáltal hozzájárul a könnyebb és gyorsabb elalváshoz, de napi rutinná válva hozzászoktat a rendszeres olvasáshoz. Ha ugyanúgy hozzászokunk, mint az esti fogmosáshoz, és már megszokásból nyúlunk az ágy mellett heverő könyv után, akkor folyamatosan tudunk haladni. Mindenekelőtt tehát nem az ezekben a percekben elolvasott oldalak mennyisége, hanem a rendszerességhez való szoktatás miatt fontos. Persze ha minden nap csak két oldalt olvasunk el esténként (annyira senki nem lehet fáradt, hogy ez sem fér bele) az évente máris három rövidebb könyv kiolvasását jelenti, a maga bő 700 oldalával, tehát rögtön három könyvvel többet olvastuk el, mintha egyáltalán nem jutna időnk az olvasásra.

"Jé, te könyvet olvasol? Ez nagyon retró!"

A másik, ennél sokkal jelentősebb tevékenység, ami közben hódolhatunk az olvasásnak, az utazás. Természetesen az autóval közlekedők kiesnek, de talán belőlük van kevesebb. Remek alkalom az amúgy álmos magunk elé bámulással, más utasok méregetésével, esetleg zenehallgatás kísérte merengéssel töltött perceket, félórákat olvasással tölteni. Nem kell feltétlenül ülőhely ahhoz, hogy olvasni tudjuk, sőt, még a legnagyobb tömegben is van annyi hely, hogy elférjen előttünk egy könyv. Nem csupán a járműveken tartózkodás, de az azokra való várakozás, sőt, akár a mozgólépcsőn közlekedés időtartama is szóba jöhet, mint olvasásra fordított idő. Ennek köszönhetően jelentősen növelhetjük az olvasással töltött órák számát, persze van, aki olyan szerencsés, hogy fél óra alatt eljut az iskolába, egyetemre, munkahelyre, de sokan napi több órát utaznak oda és vissza. Ezen órák alatt pedig nagyon sokat lehet haladni egy könyvben.

Ismétlem: a legfontosabb, hogy bárhova is megyünk, mindig legyen nálunk egy kötet, karnyújtásnyi közelségbe helyezve az olvasást. Bárkire, vagy bármire várunk, legyen szó egy barátunkról, a metróról, vagy a buszról, ez az amúgy kárba vesző időtartam is hasznossá tehető, ha nem vagyunk restek rögtön könyvet venni a kezünkbe. Végül bizonyos értelemben még a tényleg magányosan, a fürdőszobában, vagy a vécén eltöltött percek is olvasással tölthetők. Az utóbbi részleteit nem fejtem ki, az előbbi esetében pedig természetesen nem zuhanyzásról, hanem fürdésről van szó, a kád magányában eltöltött időszak is színesíthető egy kis olvasással.

Ha eddig nem így tettünk, és a fent felsorolt helyzetek bármelyikét túl rövidnek, vagy olvasásra alkalmatlannak ítéltük, holnaptól tegyünk egy próbát: kezdjük el magunkkal hordani egy könyvet, és kapjuk elő, bármikor lehetőség adódik rá. Hamarosan meglátjuk, hogy a legkisebb változtatással is jelentős eredményeket lehet elérni. Ahogyan sok minden más, ez is csak akarat és tudatosság kérdése, hiszen az olvasás éppen olyan, mint minden egyéb tevékenység: csak csinálni kell és onnantól szinte már minden megy magától.